1.-2. Fejezet

 

EGY

Fordította: Tony

 

 

Vinnie

 

– Halló? – szólok szórakozottan a telefonba, miközben bedobok még egy felest.

Fogalmam sincs, ki hívhat, mivel a klubházban vagyok, és mindenki itt van, de mindig felveszem a telefont – ez a szokásom. Ha az egyik testvéremnek szüksége van rám, én ott vagyok, éjjel vagy nappal, részegen vagy józanul. Még ha részeg vagyok, és késő éjszaka van, akkor sem fogok panaszkodni.

De amikor meghallom Talon hangját a telefonban, a jókedvem és a könnyedségem elpárolog. A Wild Men MC elnöke csak egy okból hívhat, és ebben a pillanatban ez aggaszt.

– Beszélnünk kell – mondja. Felállok, és távolabb megyek a többiektől, hogy zavartalanul beszélhessek vele.

Kisétálok előre, megállok a motorom mellett, és csodálom, miközben megkérdezem: – Mit akarsz?

Tudom, hogy a szívesség miatt hív, amivel tartozom neki, és csak remélni tudom, hogy nem kér tőlem valami nagyon elcseszett dolgot. Nemrégiben az egyik tesó old ladyje, Bailey bajba került. Mi nyakig voltunk a melóban, és Talon lépett közbe, és segített a bajkeverőt, Amethystet a klubházában tartani, amíg mi eltakarítottuk a mocskot. Bailey exe, Wade, aki egyben a lánya, Cara biológiai apja, megpróbálta felhasználni őket, hogy pénzt csikarjon ki a Wind Dragons MC-től. Szerencsére Irish ott volt. Végül őt megszúrták, Wade pedig meghalt. Csak egy szokásos nap.

Természetesen semmi nincs ingyen, így szavamat adtam Talonnak, hogy jövök neki egy szívességgel, amit akkor válthat be, amikor akar. A becsületem megkívánja, hogy megtegyek bármit, amit kér, még akkor is, ha ki nem állhatom a srácot, és szívesebben csinálnék bármi mást.

De tényleg kibaszottul bármit.

Viszont utálok tartozni valakinek, így igyekszem minél előbb letudni a dolgot.

– Csomagolj! – mondja Talon a vonal másik végén. – Elutazol egy hétre. – Nem hangzik önelégültnek, vagy hogy élvezné, hogy behajthatja az adósságot. Valójában inkább komolynak tűnik. Fogalmam sincs, miért, de gondolom, meg fogom tudni.

– Kell hoznom magammal valamit? – kérdezem, eltűnődve, hogy milyen fegyverre lesz szükségem. Mi a fenét kell csinálnom egy hétig? Talán elmenni vele egy portyára?

– Nem. Holnap ebédidőben találkozunk a Riftnél, és elmagyarázok mindent.

– Oké – válaszolom most már kíváncsian.

Letesszük a telefont, és elgondolkodok a lehetőségeken. Örülök, hogy a Riftet választotta, mert én tuti nem megyek a klubházukba, őt pedig nem látjuk itt szívesen. Lehet, hogy mindketten motorosok vagyunk, de két különböző világból, és a két világ nem keveredik. Amikor csatlakoztam a WDMC-hez, a Wild Men MC az ellenségünk volt, és bár már nem azok, nem igazán vagyunk szövetségesek sem. A Rift a miénk, így gyakorlatilag nálam lesz az irányítás.

Nagyon érdekes.

– Minden rendben? – kérdezi Sin, az elnökünk, amikor kisétál, és látja, hogy a telefont bámulom a kezemben.

A zsebembe csúsztatom. – Aha. Talon behajtja a szívességét. Egy hétre elmegyek – mondom.

Sin elcsendesedik az információ hallatán, aztán közelebb lép. – Mit akar?

– Holnap megtudom. A Riftben találkozunk.

A vállamra teszi a kezét. – Ha te tartozol neki egy szívességgel, akkor mindannyian. Hívj, ha bármi kell. Ott leszünk. Mindannyian.

– Tudom – bólintok.

És tényleg tudom – nem is kell kimondani. Sok éve itt vagyok már ebben a klubban, és sok mindent láttam. Csak jelölt voltam, amikor Sin lett az elnök, és nem sokkal később kiérdemeltem, hogy teljes jogú tag legyek. Ez a klub a családom, a gerincem. Minden, ami én vagyok. Nem tervezem, hogy kiszállok, és már alig várom, hogy feljebb lépjek a ranglétrán.

Erről szól a Wind Dragons: a testvériség a hűségen és az elfogadáson alapul.

Nem vagyunk szentek, de a szándék megvan. Megteszünk mindent, hogy megvédjük azt, ami a miénk.

És én sem tennék másként.

– Megyek, élvezem az utolsó szabad estémet – mondom, hogy oldjam a feszültséget.

Sin elmosolyodik. – A barna? – kérdezi.

Megrázom a fejem. – A szőke.

Felnevet és besétál velem a klubházba, ahol visszaülök a helyemre, és újratöltöm a poharamat. Szólok a szőkének, akivel szemeztem, az ölembe húzom, az egyik karomat köré fonom, miközben a másikban az italomat dédelgetem. Látom, hogy Arrow Sinnel beszélget, aztán leül mellém. Nem néz a nőre, akit ölelek, de más nőre sem.

– Mikor indulsz? – kérdezi a szemembe nézve, a kezével közben a térdén dobol. Elfojtok egy mosolyt. Sin gyorsan továbbadta az infót.

– Holnap – mondom, és megszorítom a csaj seggét. Szép segge van, kerek és formás.

– Veled menjek? – kérdezi félrepillantva. – Talonnak biztos nem lesz ellenére, ha lesz ott egy plusz ember segíteni, és ha mégis, hát kapja be. Úgyse mer mondani semmit.

– Nem kell – mondom gyorsan. – Rendben lesz minden. De hívlak, ha szükség lesz rád, testvér.

Az utolsó dolog, amire Arrow-nak szüksége van, hogy belekeveredjen ebbe a szarságba Talonnal, aki mindenki által érthetetlen, fura baráti viszonyban van a nőjével, Annával. Ja, semmi szükség még több drámára.

Bólint és feláll.

– Hazamész?

– Igen – válaszol, és felém biccent az állával. – Ha szükséged van rám, tudod, hol találsz.

Bólintok, nagyra értékelem, hogy ő és bármelyik férfi csak egy telefonhívásra van, nem számít mire van szükségem, vagy miben kell segíteni. Miután Arrow elmegy, a többiek is kezdenek elszállingózni. A nővel az ölemben felállok, tudomást sem veszek a kislányos sikongatásáról, és a szobámba viszem.

Ki tudja, mit hoz a holnap, de a mai napot élvezni akarom.

*  *  *

– Te most viccelsz velem – mondom lassan, és irtózva bámulok Talonra. – Miért nem tudod te vagy valamelyik emberek csinálni?

Talon félrenéz, fehéresszőke haja a szemét takarja, ahogy az italát bámulja.

– Senki sem akarja. És arra gondoltam, ahelyett, hogy az egyik emberemnek okoznék gondot, miért ne tenném veled? – A rohadék szó szerint vigyorog. – Ez a könnyű út. És elég könnyű feladat. Vele maradsz a házban, vigyázol rá egy hétig, távol tartod a bajtól, amíg mi levadásszuk a szemeteket, akik üldözik, aztán hazamehetsz, és nincs több tartozásod.

– És ha tovább tart egy hétnél? – kérdezem a fogamat csikorgatva.

– Akkor – mondja kortyolva egyet a whiskey-jéből – odaküldöm az egyik emberemet, hogy felváltson. Te csak egy héttel tartozol. Ez így fair, nem?

– Kik üldözik? – kérdezem. – És miért?

Az ajka vékony vonallá keskenyedik, mielőtt válaszolna. – Ő ártatlan, Vinnie, de az apja nem. Valakik vele akarják megfizettetni a szarságot, amit az örege művelt, de én nem hagyom.

Elég homályos válasz volt, én pedig hagytam is volna, ha nem lett volna hatással rám, és arra, ahogy a munkát elvégzem.

– Minél többet tudok, annál jobban meg tudom védeni.

– Az apja könyvelő – mondja, és egyáltalán nem látszik boldognak attól, hogy több infót kell kiadnia. – Börtönben van csalásért, és sikkasztásért. Shayla neki dolgozott, segített a számlákkal, meg egyebekkel, kivéve, hogy nem tudta, és még most sem igazán tudja, milyen zűrös ügyekben volt benne az apja. Nem képesített könyvelő, csak azt apja tanította, ami baromi kényelmes volt neki. Csak ennyit kell tudnod. Vigyázz rá! Egyszerű.

– Nem gondolod, hogy tudnom kellene, pontosan kik üldözik?

– Az sem változtatna semmin, a feladat ugyanaz – válaszol, én pedig legszívesebben pofán vágnám.

Valami nem stimmel. – Ha ez olyan könnyű feladat – kérdezem –, akkor mi a csapda? Ez alapvetően bébiszitter meló, elég könnyű. A pokolba is, kinyitok egy sört, és tévét nézek egész héten – tiszta nyaralás.

Talon hátraveti a fejét és nevet, az itala kilötyög a pohárból. – Ez nem egy kibaszott nyaralás. Ez egy teszt. A kibaszott türelmed tesztje. – Tanulmányoz engem, a tekintetemet keresi. – Az unokatesóm púp a hátamon, Vinnie. Egyik emberem sem akar vigyázni rá, mert eléggé… nehezen kezelhető. – Megropogtatja a nyakát, miközben én feldolgozom a tényt, hogy a csaj az unokatestvére. Nem tudom, mit érzek ezzel kapcsolatban.

– Az unokatesód – mondom lassan.

– Aha – válaszolja összehúzva a szemét. – Az unokatesóm, és én rohadtul rád bízom, úgyhogy ne viselkedj vele úgy, mint egy ellenséggel, mert ő a családom.

Ki a fasznak gondol engem? Összeszorítom a számat, válaszra sem méltatom a kijelentését.

– Szeretem őt, ne érts félre, de tudom, milyen makacs és keményfejű tud lenni.

Ennyi? Makacs a csaj? Még mindig nem értem.

– A nagydarab motorosok félnek egy kislánytól? – viccelődök vigyorogva.

Talon előhúzza a telefonját, pötyög rajta valamit, aztán elém csúsztatja. Lepillantok, és egy hosszú fekete hajú, világos bőrű, barna szemű, lenyűgözően szép ázsiai lány képét látom. Aprócska, és tökéletes formájú ajkai vannak, mely azonnal felkelti az érdeklődésemet.

Basszus.

– Ez ő?

Talon bólint, és elteszi a telefonját. – Nem akarják a melót, mert egyrészt elég problémás eset, másrészt pedig kibaszott gyönyörű, és tudják, hogy ha egy ujjal is hozzáérnek, személyesen nyírom ki őket. – Szünetet tart, és engem méreget. – Tudom, hogy milyen hűséges vagy, Vinnie – a klubodhoz, és bárkihez, akit rád bíznak. És tudom, hogy jobban fogsz rá vigyázni, mint az embereim közül bárki, és ez a nagy büdös igazság.

Jobban, mint az emberei?

Ez igaz volt természetesen, de akkor is meglepett, hogy ezt az ő szájából hallom. Lehet, hogy jobb emberekre lett volna szüksége a klubjában.

Az unokatesója igazi szépség volt, de engem nem tudott befolyásolni egy csinos pofi.

– Vettem az üzenetet – válaszolom, és felállok az asztaltól. – Ez egy munka, Talon. Megvédem a neveletlen unokatesódat – aki egyébként fogalmam sincs, hogy lehet a rokonod, mert egyáltalán nem hasonlít rád – aztán hazahúzok, és remélem, soha többé nem látom a pofádat.

– Shaylát örökbe fogadták – magyarázza meg ugyancsak felállva. – A család nem mindig a vérről szól; ezt te is nagyon jól tudod. – Bólintok. Ha tudok valamit, akkor az az, hogy a család a hűségről szól, nem a vérről.

– Elküldöm neked a címet, már várnak rád. A forgalomtól függően kábé négyórás az út.

– Rendben – mondom. Már nagyon túl akarok lenni rajta. – Ne aggódj az unokatesód miatt. Meg fogom védeni.

Elbírok egy csajjal. Leszarom, milyen a viselkedése.

– Tudom – mondja Talon, és egy hajtásra megissza a maradék italát. – Különben nem téged kértelek volna.

Lecsapja a poharát, és szó nélkül távozik.

Pittyeg a telefonom, átjött a cím.

Basszus.

Most, vagy soha.

Felszállok a motoromra, és elindulok a jövő heti otthonom felé.

 

KETTŐ

Fordította: Tony

Vinnie

 

Kétszer is megnézem a házat. Ez inkább egy kastély. Kibaszott hatalmas. Kétszintes, az egész fehér és világosszürke – a ház hipermodern, hatalmas fa duplaajtókkal és egy üvegterasszal a felső emeleten. Elismerően nézek a biztonsági kerítésre, aztán beütöm a beléptető kódot. Az ajtóhoz sétálok és bekopogok, aztán lepillantok a fekete bakancsomra, és elgondolkodok, hogy valószínűleg le kellene vennem. Éppen kihúzom belőle a lábamat, amikor kinyílik az ajtó, és egy hatalmas, kigyúrt fazon áll ott, hátitáskával a vállán.

– Sok szerencsét – motyogja, és elmegy mellettem. Nézem, ahogy kilép a kapun, aztán eltűnik az utcában. Aztán belépek, és becsukom magam mögött az ajtót.

Hát, bassza meg!

A ház csendes.

Fogalmam sincs, mi a fenét csináljak, így keresztülmegyek a házon, biztonsági szempontból felmérem az elrendezését, kiszúrva a gyenge pontokat. A hely makulátlanul tiszta, és baromi puccos, úgyhogy nem is igazán akarok megérinteni semmit. A bejárati ajtóval szemben egy üveg tolóajtó, ami egy széles teraszra nyílik, a közepén egy csillogó türkiz medence terpeszkedik.

Útközben megállok, amikor meglátom őt, amint egy nyugágyon napozik. Hason fekszik, előtte könyv, az arcát félig eltakarja a hatalmas napszemüvege. Fekete bikinit visel, és bár nagyon próbálom nem bámulni, a tekintetem végigsiklik a csupasz hátán, és a feneke vonalán.

Basszus.

Micsoda szép popsi.

Nagy és kerek a törékeny alkatához képest.

Tudom, hogy nem szabad, hogy ő vagy a segge elterelje a figyelmemet, így kilépek az ajtón, szigorúan a feladatra összpontosítok.

– Shayla? – szólok, ahogy közeledek, mert nem akarom megijeszteni.

– Mi van? – kérdezi fennhéjázó hangon, még arra se veszi a fáradságot, hogy megnézze, kihez beszél.

– Vinnie vagyok – mondom, remélve, hogy már tud róla, hogy ma érkezem. Az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy nekem kelljen elmagyarázni neki. – A következő héten én fogok rád vigyázni.

Becsukja a könyvet, felemeli a fejét, és rám néz. – Hova ment Mike?

– Már lelépett – mondom körülnézve az udvaron. – Elég boldogan távozott.

– Azt lefogadom – motyogja, újra kinyitja a könyvet, és tudomást sem véve rólam újra lefelé fordítja a figyelmét.

– Melyik szobát használhatom? – kérdezem, mert le szeretnék pakolni.

– Az emeleten, első szoba jobbra.

– Van itt még valaki más? – kérdezem, közben sikertelenül próbálom nem a seggét bámulni.

– Éjszakára jön egy másik őr – mondja, és lapoz egyet. – Nap közben csak te vagy itt velem. – Megáll, aztán folytatja. – Bár nem tudom, mire számítanak tőled.

Körülnézek. Nekem sincs fogalmam, hogy mire számítanak tőlem.

Otthagyom, megnézem az emeletet, és leteszem a cuccom a szobámban, ami kábé háromszor akkora, mint a klubházbeli szobám. Örülök, hogy nincs benne semmi puccos, virágos szar. Az egész fehér, és akkora ágy van benne, hogy egyből olyan ötleteim támadnak, amiknek nem kéne. Gyorsan le akarok zuhanyozni, de inkább vissza lemegyek, tisztán akarom látni a helyzetet, de csak annyit tudok, amennyit Talon elmondott.

Annyit megértettem, hogy Shayla valami könyvelő lánya, aki Talon biológiai nagybátyja. Az ügyfelei elvárták, hogy legyen kreatív a könyvelésükben, ami aztán börtönbe juttatta. Nyilvánvalóan vannak pletykák, hogy együtt dolgozott a szövetségiekkel, ezért most valakik Shaylát üldözik, mert fel akarják használni az apja ellen. Nemcsak az életét fenyegetik, de úgy gondolják, hogy vannak információi az apja dolgairól is. Ő az apja gyengesége. Talon szerint a Maffia az, mivel tetemes ügyfélről volt szó, de nem volt benne biztos. Eddig senki nem fedte fel az arcát. Fogalmam sincs, az apja miért fordult Talonhoz, ha már bérelt fel őröket, de itt vagyok. Egy hétig itt leszek, hogy megvédjem, aztán megint el fogják költöztetni.

Ez már a harmadik ház két hónap alatt. Talon szerint a költöztetés a legjobb módja, hogy ne találják meg, és eddig úgy tűnik, működik. Az apja által felbérelt őrök non-stop rendelkezésre állnak, a ház be van kamerázva, és a tetejébe itt vagyok én is, mint a személyes testőre. Személy szerint úgy gondolom az egész egy nagy szar, de ki vagyok én, hogy tudjam?

Én csak egy motoros vagyok, aki tartozik egy másik motorosnak egy rohadt szívességgel.

*  *  *

Miután beszéltem telefonon Talonnal, lezuhanyozom, és vissza lemegyek. Shayla már bejött, most a kanapén ül, és tévét néz.

– Mit csinálsz vacsorára? – kérdezem, amikor megkordul a gyomrom, ő pedig összerezzen.

Odakapja a fejét, a haja repked ovális arca körül. – Jézusom, hogy tudsz ilyen hangtalanul mozogni? Baromi hatalmas vagy. – Szünetet tart, végigpásztáz a tekintetével. – Te is olyan srác vagy, aki minden idejét az edzőteremben tölti, mi?

Összeszorítom a számat. Ha el kell viselnem a száját egész héten, kell valami, ami segít megőrizni az ép eszemet. Mivel a nők kizárva, és nem ihatok munka közben, talán rá kéne szoknom a dohányzásra erre a hétre.

Igen, már szinte érzem a nikotinéhséget.

– Mi lesz a vacsorával? – ismétlem, egyáltalán nem vagyok lenyűgözve.

– Valaki mindig hoz valamit – mondja kicsit megvonva a vállát. – Hétkor. Néha jön egy szakács, és elkészíti, amihez kedvem van.

Egy szakács?

Lassan pislogok, kíváncsi lennék, melyik idióta irányítja ezt a műveletet. – Leellenőrizték ezt a szakácsot?

– Mindig ugyanaz a pasi jön – mondja, közben a tévét nézi, és váltogatja a csatornákat. – Már évek óta velünk van. Rendben van, gyakorlatilag családtag.

Megdörzsölöm az arcomat, és magamban tízig számolok. Kibaszottul fogalmam sincs, hogy lehet ez a lány még életben. Ha én felelek a biztonságáért, néhány dolgot meg fogok változtatni. – Ki hozza a kaját? Miért nem főzöl valamit? Nem mintha lenne más dolgod egész nap.

Úgy kapja felém a fejét, mint egy ördögűző ribanc. – Csak mert nő vagyok, főznöm kellene? Az idők változnak, és én nem vagyok hajlandó órákat tölteni a konyhában, csak mert cicim van. Miért nem főzöl te?

Felnézek a plafonra, az állkapcsom jobban megfeszül, mint valaha. Azt kívánva, hogy Talon inkább azt kérte volna tőlem, hogy kínozzak meg valakit, megállok előtte, és eltakarom a tévét.

– Hé – mordul fel, és felnéz rám.

– Azért vagyok itt, hogy biztosítsam, ne raboljanak el, ne erőszakoljanak meg, vagy kínozzanak meg –mondom nagyon nyugodt hangon. – Ki hozza az ételt?

Összeszorítja a száját, de vonakodva válaszol. – Az apám egyik embere. Gregnek hívják.

Nem akarok bíráskodni, és általában leszarom, hogy mit csinálnak az emberek, de az tisztán látszik, hogy ez a csaj pokolian elkényeztetett, és hozzá van szokva, hogy megkapja amit akar, és úgy, ahogy ő akarja.

– Nem tetszik, hogy ez a sok kibaszott ember ki-be járkál a házban – mondom összefonva a karjaimat a mellkasom előtt. – Talon azt mondta, az én felelősségem, szóval ne merj vitatkozni. A szakácsnak mennie kell, és senki más sem jöhet be. Az éjszakás őrt én magam fogom ellenőrizni, és ha megfelel, akkor kint várhat; semmi oka, hogy bejöjjön a házba.

Shayla megint meglep azzal, hogy vállat von. – Nem érdekel. Azt csinálsz, amit akarsz.

Kifújom a levegőt, és kisétálok a szobából. Megváltoztatom a kódot a kerítésnél, és kicserélem a zárat az ajtókon. Hogy tényleg meg tudjam védeni a kis elkényeztetett hercegnőt, ellenőrzés alatt kell tartanom az egész ingatlant, hogy ki lép be, és kinek van hozzáférése. Amikor Greg megérkezik a vacsorával, megköszönöm neki, de megmondom, hogy többé nem kell ételt hozni – majd én gondoskodok róla. Először kicsit gyanakvóan néz, aztán beleegyezik, és lelép. A konyhába viszem a műanyag ételes dobozokat, átnézem a tartalmukat, és boldogan látom, hogy a mai menü kétségtelenül japán.

– Hozott nekem katsu csirkés sushit? – kérdezi Shayla belépve a konyhába.

Megvonom a vállam, és a zacskó felé biccentek. – Nézd meg magad!

Kinyitja a zacskót, és kiveszi belőle a dobozt. – Nyami – motyogja, aztán kivesz egy üveg vizet a hűtőből. Fogalmam sincs, hogy tud ilyen lezser lenni mindennel – beleértve azt is, hogy itt vagyok a közelében – szinte szemrebbenés nélkül. Lehet, hogy fel sem fogja, mekkora veszélyben van, de akkor is, totál nyugodtnak látszik, annak ellenére, hogy meg akarják ölni. Olyan veszélyes emberek, akik miatt a legmagasabb szintű biztonsági intézkedések kellenek, és el kell rejtőznie.

– A többi a tiéd lehet, nekem csak ez kell – mondja, és kisétál a konyhából. Összeszorított foggal nézem, ahogy távozik. Van benne valami, amitől az idegeimre megy. Eltart néhány percig, mire rájövök, mi is az pontosan – nagyon emlékeztet az exemre, Elizára. Eliza is pénzes családból való volt, és azt hitte, jobb mindenkinél. Elkényeztetett picsa volt, de mivel ő volt az első barátnőm, az első állandó puncim, hagytam neki, hogy a farkamnál fogva vezessen. Hát igen – lehet, hogy Shayla gyönyörű, de határozottan nem az én típusom. Én az olyan nőket szeretem, akiknek nincs magas elvárásaik, és azt csinálnak, amit akarnak. Ez a hét szívás lesz, de legalább elfoglalom magam azzal, hogy rendbe teszem Shayla elképesztően káoszos biztonsági feltételeit.

Csak remélni tudom, hogy nem őrjít meg még a hét vége előtt.