9.-10. Fejezet

 

KILENC

Fordította: Tony

 

 

Shayla

 

A térdemen támaszkodok, hogy kifújjam magam. Régen volt már, hogy utoljára futhattam a tengerparton. Gyönyörű, napos idő van, és örülök, hogy felvettem a fürdőruhámat az edzőruhám alá.

– Már befejezted? – kérdezi Vinnie mellettem, még csak meg sem izzadt. – Gyerünk, még tizenöt perc, aztán úszhatunk egyet.

Elég fáradt vagyok, de valamiért nem akarom, hogy gyengének vagy feladósnak lásson, így aztán bólintok, és erőt veszek magamon a folytatáshoz. Mire végzünk, már haldoklom, levegő után kapkodok, és ég a vádlim. Vinnie a kezembe nyom egy üveg vizet, amit magamba döntök.

– Jó voltál – mondja, úgy tűnik, le van nyűgözve. – Azt hittem, majd állandóan meg akarsz állni, de végigcsináltad.

– Nálad minden egy próba? – kérdezem, és megtörlöm a számat a kézfejemmel. Mert annak éreztem. Mindig arra számít, hogy egy bizonyos módon reagálok, és látni akarja, hogy igaza van-e.

Múlt éjjel vacsora után mindketten lefeküdtünk a saját szobánkban, de nem fogok hazudni, nehéz volt a tudat, hogy itt van a közelemben, valószínűleg meztelenül az ágyában egész éjszaka. Hosszú éjszaka volt. Egész éjjel forgolódtam, és különböző forgatókönyvek játszódtak le az agyamban. Egy részem reménykedett benne, hogy bejön a szobámba és letámad, de a reális énem örült, hogy nem tette. Miért zavar össze ennyire ez a férfi?

Néhány másodpercig tanulmányoz, aztán igennel válaszol.

Odadobom neki a vizes üveget, aztán leveszem a pólómat, felfedve az alatta levő fekete bikinifelsőt.

– Bemehetünk a vízbe, kérlek? Éget a nap, és szeretnék pihenni a hullámokban.

A tekintete elidőzik a mellemen, aztán a hasamon. Hagyom neki egy ideig, aztán lecsúsztatom a rövidnadrágot is, megmutatva az alsót is. Nem fogok hazudni, szeretem, ahogy rám néz, és továbbra is minden porcikámat szemügyre veszi. Kupacba rakom a holmimat a homokba, és teszek egy lépést az óceán felé. –  Jössz, vagy nem?

Leveszi a pólóját, én pedig a víz felé fordulok, és bár nem akarok lemaradni a bemutatóról, de nem akarok ott állni, és bámulni megint, mint egy idióta. Ehelyett besétálok a vízbe, hagyom, hogy a hullámok a térdemet nyaldossák. A hűs víz olyan hívogató, hogy úgy döntök, belevetem magam, anélkül, hogy megvárnám Vinnie-t. A frissítő hideg körülvesz, ahogy a víz alatt úszom, aztán feljövök levegőért. Visszanézek a homokra, de nem látom ott állni. Felsikítok, amikor kezek ragadnak meg hátulról, egy pillanatra a frászt hozva rám.

Jókedvű kuncogást hallok, és megfordulok, hogy szemben legyek vele. – Ne hidd, hogy a rosszfiúk a vízben fognak várni rád, Shay.

– Nem amiatt aggódtam – mondom a vállába kapaszkodva. – Inkább cápától, vagy valami ilyesmitől.

A kezei a derekamra vándorolnak, veszélyes területre, ha engem kérdezel. Végigsimítok az ujjaimmal a fején. Nem tudom, miért borotválja, de jól áll neki. Megérintem a rövid hajat, tetszik, ahogy csiklandozza az ujjaimat. Az arcom olyan közel van az övéhez, hogy látom a zöld pettyeket a barna szemeiben.

– Hallottam, hogy forgolódtál az éjszaka – motyogja, és megszorítja a derekamat. – Miért volt?

Összeszűkül a szemem. – Nem hallhattál semmit. Nincs olyan közel a szobád.

A szája széle felfelé kunkorodik, és fogalmam sincs, mi olyan mulatságos, amíg be nem ismeri. – Lehet, hogy egyszer odamentem az ajtódhoz az éjszaka. Vagy kétszer.

Próbálom felfogni az információt. – Miért?

– Tudod, hogy miért – válaszolja, aztán elenged, és úszni kezd hátrafelé. – Akartalak és elcsábultam, de uralkodni tudtam magamon. – Felhorkan. – Higgy nekem, egyáltalán nem volt könnyű. Szóval, ha legközelebb bikini-bemutatót akarsz tartani, ezt inkább tartsd észben.

– Mindig bikiniben megyek úszni. Ha nem tudsz uralkodni magadon, vagy a farkadon, az nem az én problémám.

Morgás és nyögés keverékének tűnő hangot hallat. – Mondja ezt valaki, aki nem akarja nézni, ahogy levetkőzöm. Túl csábító, ugye?

– Ez a beszélgetés értelmetlen – szólok oda, miközben kicsit távolabb úszom, mert tényleg az. Igen, tényleg vonzódunk egymáshoz, de mindketten próbáljuk figyelmen kívül hagyni. Még akkor is, ha én már lassan egy éve nem szexeltem. A pokolba, már arra sem emlékszem, milyen a szex. Talán ezért csábított annyira. Habár egyik eddigi testőr sem csábított, pedig néhányan egész jól néztek ki. Lebukom a víz alá, újra a felszínre jövök, aztán elindulok vissza a partra. Vinnie követ. Rájövök, hogy az autóig sétálnunk kell, és nagyot sóhajtok. Hát ja, ezt az edzést érezni fogom holnap. Felkapom a ruháimat, és rápillantok.

Nem tudom, hogy mit lát az arcomon, de elvigyorodik, és megszólal: – Akarod, hogy vigyelek?

Elutasítom, bár csábító az ajánlat. Csendben sétálunk vissza az autóhoz, én pedig élvezem, hogy a napon lehetek, a tengerparton – a homokot a talpam alatt, és a szelet a hajamban.

Ki tudja, mikor lehetek újra itt.

*  *  *

Kérés nélkül elvisz fagyizni. El kell ismernem, ez nagyon aranyos tőle.

– Akarsz még menni valahová? – kérdezi, miközben a füvön üldögélve a területet figyeli.

– Nem. És te? Menni akarsz valahová? – kérdezem, habár baromi fáradt vagyok, és csak zuhanyozni, és aludni akarok.

– Jól vagyok – mondja, miközben belenyal a vaníliafagyijába. – Már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára ilyen fagyit. – Megáll, aztán folytatja: – Azt hiszem, akkor volt, amikor még jelölt voltam, és Faye terhes volt. Mindig vinnem kellett neki jégkrémet, vagy elvinni őt fagyizni.

– Faye?

– Az elnökünk old ladyje – magyarázza, a szemem pedig tágra nyílik a felismeréstől.

– Ó– mondom, miközben a nyelvemmel egy csepp jégkrémet üldözök, ami lefolyt a tölcsér oldalán. – Már el is felejtettem, milyen jó ez. A friss levegőn lenni, és élvezni az élet egyszerű dolgait, tudod?

Bólint, egy pillanatig figyel engem, aztán visszafordul a jeges finomságához. – Azt tudod, hogy nem élhetsz így örökké, ugye? Valamit kezdeni kell ezzel az egész helyzettel. Nem is értem, hogy az apád és Talon hogy hagyhatja, hogy ez így folytatódjon. Neked kell rejtőzködnöd az ő hülyesége miatt.

– Tudom, de nem igazán van más választásom. Fontolóra vettem, hogy elhagyom az országot, de új személyazonosságot kellene felvennem, és hátra kellene hagynom Talont és az apámat, akik az egyetlen közeli családtagjaim. Már néhány hónapja bujkálok, remélhetőleg már nem kell sokáig.

– Nem értem. Miért nem rejt el Talon a saját MC-jében? – mondja hallhaltóan mérgesen. – Vagy nem is tudom, miért nem talált ki valami mást, mint hogy be vagy zárva idegenekkel, és ide-oda küldözget. Ez nagyon elcseszett.

Talon a Wild Men MC klubházában akart elrejteni. Valójában az volt az első dolog, amit mondott nekem. De aztán valami megváltozott, és más tervet kellett kitalálnia. Nem magyarázta meg, hogy miért, de van egy olyan érzésem, hogy valami történik az MC-ben, ami miatt nem érezte biztonságosnak. Ennek nem nagyon van értelme, mert azok az emberek Talon családja, szóval én sem igazán értem a helyzetet.

– Akart – mondom az unokatesómat védve. – De történt valami. Nem tudom, micsoda. Csak azt tudom, hogy alapos oka volt, hogy ne vigyen oda.

– Ezt is meg kell vele beszélnem – mondja, és megfeszül az állkapcsa. – Szarul érzem magam, hogy csak úgy itt hagylak, tudod? Hogy visszatérek a saját életemhez, téged meg átadlak valaki fasznak, és nem fogom tudni, mi a fene történik veled.

– Ez kedves tőled, Vinnie – mondom, az alkarjára fektetem a kezem. – De ez nem a te problémád. Nem kell miattam aggódnod.

Nem tudom, mi fog történni, és próbálok napról-napra élni. Nem tisztességes, hogy néhányan az apám ellen akarnak használni, de nem tudok ellene tenni semmit, azon kívül, hogy próbálom túlélni. De igaza van, valamit tenni kell.

–Ez nem olyan egyszerű – mondja, és beleharap a tölcsérbe. – Nem tudom, muszáj gondolkodnom rajta, de a dolgok nem úgy fognak menni, amikor elmegyek, mint mielőtt ide jöttem.

Ezt úgy mondja, mint egy ígéretet, egy fenyegetést.

És amikor ezt mondja – valamiért hiszek neki.

 

TÍZ

Fordította: Tony

 

 

Vinnie

 

– Akarod, hogy odamenjek, testvér? – Arrow így válaszol a telefonban, és ez mosolyt csal az arcomra.

– Nem, de kösz az ajánlatot – mondom, és kinézek a kocsifelhajtóra. – De kérnék egy szívességet. Talon nem veszi fel a kibaszott telefonját, és lenne hozzá néhány kérdésem.

Inkább egy kihallgatás lenne. Nem érdekel, hogy azt mondta, ez nem az én dolgom, de azzá tette, amikor belerángatott.

– Próbálom felvenni vele a kapcsolatot – csikorogja, hallom a hangján, hogy nem örül neki, de nem panaszkodik. Arrow már csak ilyen. – Minden rendben van ott?

Nem igazán tudom, hogy mit mondjak erre. Minden rendben, de mégsem. Tudom, hogy Arrow azt mondaná, hogy nem az én problémám, hogy Shay nem rám tartozik, és ha visszamegyek, el kell felejtenem ezt a szart.

De nem megy.

– Minden oké – mondom a lábammal csoszogva. – Talon védelmi rendszere egy nagy baromság, Arrow. Az, hogy egy vagy két ember véd egy nőt úgy, hogy bezárja, és időről-időre máshova költözteti, nem a legjobb terv.

– Értelek. Már csak néhány napod maradt, úgyhogy vigyázz rá, a többi nem a te problémád. A szívesség ki lesz fizetve, és nem tartozol többé annak a faszfejnek semmivel.

Gondoltam, hogy ezt fogja mondani.

– Ja – sóhajtom. – Köszi, tesó.

– Nincs mit. Ha kellek, ott vagyok.

– Tudom – mondom, és bólintok, bár nem láthatja. – És viszont.

– Anna szeretne mondani neked valamit.

Hallom, hogy megcsókolja, mielőtt átadja neki a telefont.

– Szia, Vinnie, mi a helyzet?

– Minden rendben. Mi újság otthon? –kérdezem. Valójában hiányoznak a nők, és a bohóckodásaik, habár most minden időmet lefoglalja Shay. Szerintem a nők nagyok kedvelnék őt, de nem is akarok belegondolni, hogy ez miért tesz boldoggá.

– Minden szuper. Hiányzol! Találd ki, mi történt múlt éjjel! – Vihogni kezd, aztán már azelőtt nevet, hogy elmondaná a sztorit. Van egy olyan érzésem, hogy ez is egy olyan pénisztortához hasonló eset lesz. Hallgatom, ahogy a Riftben töltött éjszakájukról mesél, és arról, hogy egy nő kikezdett Lanával, de ő nem vette a lapot egész addig, amíg a lány meg nem kérte, hogy menjen vele haza.

– És most jó barátnő vagy, és elmondod mindenkinek?

– A pokolba, még szép – válaszolja nevetve. – Ez a bosszúm, hogy múltkor elmondta mindenkinek a pizzás sztorit.

– Hát nem mindenki követne egy random olasz turistát a kocsijához, és enne pizzát a csomagtartójából, amikor nem tudod, mióta áll ott.– Szünetet tartok. – Vagy ki tudja, ki volt az a csaj.

– Á, ne már, élj egy kicsit, Vinnie! – mondja. – Olasz volt. Tudta, milyen a jó pizza. Szóval, dögös Talon uncsitesója? Vannak plusz előnyök a munkában, ha érted mire gondolok?

Csendben maradok, nem akarom elmondani neki az igazat, mert akkor mindenki ezen fog csámcsogni, és feltételezik, hogy befolyásolt egy csini pofi.

– Nagyon hallgatsz, úgyhogy feltételezem, vagy nagyon nem vonzó, és nem akarsz durva lenni, vagy kibaszott csini, és nem akarod, hogy szivassunk, amikor visszajössz.

– Anna – figyelmeztetem, hogy hagyja abba.

– Édes istenem, tehát dögös – suttogja. – És te össze vagy vele zárva a házban, és nincs mit csinálnotok. Lefeküdtél már vele?

– Anna, egy szót se – mordulok fel, és már fel-alá járkálok. – És nem. És nem is fogok. Úgyhogy lenyugodhatsz. És nem fogom elmondani senkinek a pizzás sztoridat, úgyhogy te is megtarthatod ezt magadnak.

– Hát persze – mondja kijózanodva. – De ez Arrow-ra nem vonatkozik, ugye tudod? Ez az old lady szabály.

Mérgesen végigsimítom az arcomat. – Nincs mit elmondani, Anna.

– Talon…

– Egyértelművé tette, hogy nem nyúlhatok hozzá.

Egy pillanatra elhallgat. – Kedveled?

– Anna, alig ismerem őt. – Ami igaz is, de a kérdésére igen a válasz. Shay gyönyörű, és olyan tűz van benne, amivel szeretek játszani. – Mennem kell, rendben? Hamarosan beszélünk. Vigyázz Arrow-ra!

– Mindig – feleli.

Letesszük. Megvakarom a tarkómat, tudva, hogy csak egy lehetőségem van, hogy megvédjem Shayt, de azt nem szívesen teszem meg.

A lány már most befészkelte magát a bőröm alá – érzem.

*  *  *

Amikor meghallom a sikítását, zakatoló szívvel rohanok be, majd fel a lépcsőn. Hogy tudott valaki hangtalanul besurranni? Biztos, hogy minden be volt zárva és bereteszelve –csak úgy tudott bejutni valaki, ha betörte a vastag üveget. Hallom a rettegést a hangjában, és tudom, hogy meg fogom ölni, bárkit is találok a szobájában. Kivágom az ajtót, neki a falnak. Körülnézek az üres szobában, hallom, hogy a durranás a fürdőszobából jön. Egy másodperc alatt ott termek, és a döbbenettől ledermedek, amikor meglátom az elém táruló jelenetet.

Shayen kívül senki nincs a szobában.

A nagyon meztelen Shayen.

Makulátlan bőrének minden centimétere a kirakatban.

A tekintetem lejjebb vándorol. Basszus. Csupaszra van borotválva, és gyönyörű mindenhol.

Csorog a nyálam.

– Mi a fasz van, Vinnie? Ne csak állj ott, és bámulj engem… Öld meg! – kiabálja. Csak most veszem észre, hogy a fürdőszobaszekrényen áll, és egy hatalmas pókra mutat a szoba sarkában.

– Komolyan? – motyogom, a döbbenetem a harag és a vágy keverékévé válik. – Egy ilyen pici dolog miatt sikítottál úgy, mintha ölnének?

– Neked ez a tenyérnyi pók pici dolog? Megölnéd, kérlek, Vinnie? – kéri eltakarva a mellét a kezével. Egy kicsit már késő, tekintve, hogy mindent láttam, de legalább visszahoz a valóságba. Felkapok egy törülközőt a polcról, és a kezébe nyomom, aztán felveszem a pókot a kezembe, amitől a lány nyüszíteni kezd.

– Azt mondtam, öld meg, ne babusgasd, mint egy kiskutyát.

– Nem fogok megölni – morgom, habár ha ember lenne, már a földbe döngöltem volna. De ez csak egy ártatlan pók, inkább odakint elengedem. Kimegyek a szobájából, és azt teszem, elengedem hátul, aztán vissza felmegyek. Ezúttal úriemberként először kopogok az ajtón. Kinyitja, a törülköző szilárdan gyönyörű teste köré van tekerve.

– Azt hittem, hogy valaki betört és bántott téged – dörmögöm, és hagyom, hogy lássa, mennyire nem vagyok boldog.

Meglep, hogy nem vitatkozik, vagy rendez jelenetet… hanem bocsánatot kér. – Sajnálom. Nem akartam, hogy azt hidd, valami baj van. De végigfutott a lábamon! A lábamon, Vinnie! Frászt kaptam! – Megborzong, ahogy eszébe jut, mi történt. – Utálom a pókokat. És a csótányokat. És a molylepkéket.

– Molylepkéket? – kérdezem felemelt szemöldökkel. – Mi a fene?

– Olyan piszkosak – mondja vállat vonva. – Megtámadnak éjszaka, mint a nindzsák, ráugranak az arcodra, meg minden. És olyan porosak is, hát nem gusztustalan?

Nindzsa molylepkék?

Ránézek, a fejemet rázva felsóhajtok, majd a szobámba megyek.

Úgy tűnik, a maffián kívül a bogaraktól is meg kell védenem.

Szerencséje, hogy olyan aranyos.