25. - 26. Fejezet

 

HUSZONÖT

Fordította: Jane

 

 

 

Vinnie

 

A bolt előtt várok, figyelem a ki és bemenő embereket. Csak egy bejárat/kijárat van, így sehol máshol nem tudna távozni, ha valaki próbálkozna valamivel. Kevés esély van erre, de természetesen jobb elővigyázatosnak lenni.

A gondolataim Shay körül forognak, aki nagy örömmel próbál a kedvére tenni egy olyan nőnek, akit nem rég ismert meg, azzal, hogy egy tökéletes szülinapi meglepetést találjon. Azt hiszem, soha nem ismertem még hozzá hasonlót. Mindig figyel, mindig lelkesen készen áll arra, hogy segítsen. Általában jókedvű, pedig ha őszinte akarok lenni, az élete jelenleg darabjaira hullott.

Amikor az órámra nézek és konstatálom, hogy már húsz perce bent van, úgy döntök, hogy jobban járok, ha megnézem, mit csinál. Azt mondta, hogy gyors lesz, de hát nőből van. Amikor körülnézek a boltban, és nem látom sehol, a szívem zakatolni kezd. Hol a francban lehet?

Hívni kezdem, de nem veszi fel a telefont. Valaki elrabolta? Hogyan? Hacsak nincs egy személyzeti bejáró hátul, ahol képesek lettek volna elvinni. Már éppen arra készülök, hogy erősítést hívok, amikor megpillantom a sarokban, ahol egy nővel beszél.

– Shay – morgom, készen arra, hogy minden aggodalmam keltette feszültséget rajta vezessek le. Észrevesz, szemei nagyra nyílnak, mondd valamit a nőnek, majd elindul felém. Elkapom a felkarját, és majdhogynem kirángatom a boltból.

– Azt hittem, hogy elveszítettelek.

– Ott voltam bent – mondja dühösen. – Bocs, hogy ilyen sokáig tartott – mondja és felemeli a kis tasakot. – Túl nagy volt a választék, de azt hiszem, hogy megtaláltam a tökéletes ajándékot.

– Én pedig majdnem szívrohamot kaptam – mondom nagyot sóhajtva, igyekszem lelassítani a szívverésem. Elengedem a karját, kezem a tarkójára siklik.

– Azt hitted, hogy valaki elkapott abban a boltban, amelyiknek csak egy bejárata van, és ahol te őrködtél? – kérdezi, arcán olyan kifejezéssel, amiről tudom, hogy túlreagáltam.

– Nos, a kibaszott sarokban voltál, ami egy vakfolt, ahol nem láthattalak, így mi a francot gondolhattam?

Elengedem őt, de kezét a karomra teszi.

– Sajnálom, és mint látod, semmi nem történt. Legközelebb gyorsabb leszek.

– Legközelebb veled jövök – mondom, és minden dühöm elszáll.

A félelem, amit amiatt érzek, hogy elveszítem őt, nagyobb, mint a vásárlás iránt érzett utálatom, és kibaszottul hülyén érzem magam, amiért hagytam őt egyedül bemenni. Ezentúl nem veszem le róla a szemem.

– Oké – mondja vállat vonva. – Ezentúl csípőtől össze fogunk forrni, amikor a vásárlási körutakra megyünk.

Mint mondtam, jó kedélyű. Egyszerűen olyan ember, aki mindig a napos oldalt látja mindenben és mindenkiben, és ez ragályos.

Kinyitom neki a kocsi ajtaját, ő pedig rám mosolyog cserébe. Megvárom, míg beszáll, becsukom az ajtót, aztán beszállok én is. Azt hiszem Shay az egyetlen nő, akinek valaha is kinyitottam az ajtót. Nem foglalkozom azzal, hogy eltűnődjek rajta, hogy miért, csak indítok, és már vesszük is az irányt a következő helyhez, ami a listán van.

 

 

 

HUSZONHAT

Fordította: Jane

 

 

Shayla

 

Miután meggondoltam magam, és inkább egy tökéletes arany karkötőt vettem Faye-nek a táska helyett, megveszünk minden dekorációt és listán szereplő elemet. Két órába telik, utána visszamegyünk a klubházba.

– Remélem, hogy szereti a csokitortát – mondom, miközben kiszállok az autóból.

– Azt mindenki – válaszolja.

– Mit fogunk csinálni a nap további részében?

– El kell mennem a Riftbe valami munkát elvégezni, meg van még néhány tennivalóm. Tracker és Rake itt vannak, szóval biztonságban leszel.

– Tudom – válaszolom, sőt soha nem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint itt a klubházban. – Tanítani fogom Coltot, mert már tudja, hogy mit jelen az „ül” vezényszó, a következő a „fekszik” lesz.

– Hol van a másik kettő?

– Faye elvitte a házához – mondom, miközben kiveszem a lufikat és bannereket, míg Vinnie a nagy doboz piát és műanyag eszközöket emeli ki a kocsiból.

– El sem hiszem, hogy vettél egy piñatát⁽¹⁾.

– A gyerekeknek tetszeni fog.

Vinni kinyitja az ajtót előttem, majd követ be a házba.

– Ne vicceljünk, Faye is nagyon fogja élvezni.

Mindent gondosan elrejtünk, hogy nehogy Faye rájuk bukkanjon, Vinnie szobájában. Vinnie elmegy dolgozni, én pedig a napot Trackerrel és Rake-kel töltöm, meg Colt edzésével. Tracker mutat pár trükköt, amit Lana kutyájánál vetett be, Evie-nél, aki múlt héten még itt volt, mielőtt a kölykök megérkeztek volna. Vacsorát főzök magunknak, de elegendő lesz Vinnie számára is vagy bárkinek, aki éppen betoppan. Rájöttem, hogy soha nem lehet tudni, ki érkezik meg, de valaki mindig betéved. Egy hosszú fürdő után bemászom az ágyba és olvasok. Vinnie 10 körül ér vissza, mosolyog, amikor látja, hogy még ébren vagyok.

– Tracker azt mondta, hogy főztél vacsorát – mondja, majd levetkőzik, és beugrik mellém az ágyba.

– Igen, steaket krumplival és spárgával. Milyen volt a meló? – fúrom a fejem a nyakába. – És miért van pacsuli, olcsó parfüm szagod?

Felkapom a fejem és rámeredek, és még látom, hogy elfintorodik.

– Shay…

Csak most ötlik fel bennem, hogy még soha nem ejtettük meg „azt” a beszélgetést. Nem beszéltünk arról, hogy nem fekszik össze más nőkkel, csak feltételeztem, hogy nem fogja megtenni. De ő egy motoros, így valószínűleg rosszul feltételeztem. Noha úgy tűnik, hogy a klubban a többi srác hűséges, én nem vagyok Vinnie old ladyje, és nem is vagyunk együtt régóta. Vagy nem is tudom, hogyan nevezzem ezt az egészet, ami egy másik kibaszott problémát vet fel. Ha lefeküdt valakivel, akkor inkább szembenézek a maffiával. Mert nincs az az Isten, hogy elviseljem a megcsalást.

– Mondd el, hogy mit csináltál ma este, és nagyon alaposan gondold át, még mielőtt megpróbálsz hazudni – mondom kimértem, hangomban fenyegetés.

– Nincs okom hazudni – mondja nyugodtan. Felül, és a szemembe néz. – Mondtam, hogy van némi elintéznivalóm, ami közül az egyik egy sztriptíz klubban volt.

Összeszorítom a fogaimat.

– Egy sztriptíz klubban voltál? Mentél kipróbálni az árut, vagy mi a fene?

Összeszorítja az állkapcsát, nem tudom miért lesz hirtelen dühös, mert nem mintha én lennék az, aki az estét azzal töltöttem, hogy egy halom meztelen pasi nyomta a különböző testrészeit az arcomba.

– Nem ültem ott, és nem vettem részt öltáncban, ha ezt feltételezed. Az irodában voltam, a könyvelést néztem át, és a kidobókkal beszéltem, mert épp most alkalmaztunk három új embert, aztán jött pár lány, köszöntek és megöleltek. Ennyi történt.

– Tényleg? – nyújtom el a szót, a hitetlenség tapintható. – Csak egy ártatlan kis ölelés, mi? Ennyi? Nem próbáltak semmilyen módon elcsábítani? Vagy a melleiket hozzád dörgölni? Ezt akarod bemesélni?

Tudtam, hogy úgy viselkedek, mint egy őrült barátnő, de túl sok érzelem kavargott bennem, és egyik sem volt pozitív, meg egyiket sem tudtam uralni.

Elkap, és maga alá gyűr.

– Persze, hogy hozzám simultak a melleikkel, de kurvára nem érdekelt, mert azok a cickók, amelyeket látni akartam, tudtam, hogy itt fognak várni rám az ágyamban. Hogy felnéztem-e a színpadra? Persze, hiszen férfi vagyok. Csináltam valami nem helyénvalót? Nem, nem tettem és nem is tenném. Gondolod, hogy idehoználak a családomhoz, az ágyamba, a világomba, aztán meg elhúzok és megcsallak? Ha valami más puncira vágynék, akkor nem akartalak volna magaménak, és nem vállaltam volna fel.

Ezen a ponton már mindketten ziháltunk, tekintetünk egymásba kapcsolódott. Az övé azt sugallja, hogy ennél jobban kellene ismernem őt, az enyém, hogy nem is tudtam, hogy egy sztriptízklub tulajdonosai, így meglepetésként ért. Ha korábban elmagyarázta volna, akkor nem akadtam volna ki ennyire. Ajkai lecsapnak az enyémre, még az előtt, hogy fel tudnám dolgozni az utolsó gondolatfoszlányomat, kezei a testem minden porcikáját bejárják. Meztelenek vagyunk egy szempillantás alatt, és rájövök egy dologra. Imádom a békülős szexet, vagy ez dühös szex volt?

Akárhogy is legyen, kibaszottul fenomenális volt.

 

^{(1): piñata : Ez egy olyan játék, aminek a belsejében cukorka, nyalóka, csoki ... és sok-sok finomság van. Manapság a szülinapi partik egyik legdivatosabb játéka világszerte.}