13.-14. Fejezet

 

TIZENHÁROM

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

Imádom a szemét figyelni, ahogy engem néz. Tetszik neki, amit lát. Újra tenyerébe fogja a cickóimat, és megmorzsolja a bimbókat. Nem nagyok, de úgy csodálja őket, mintha a legtökéletesebbek lennének, amit valaha látott.

Az én koromban az ember eljut arra a pontra, hogy megbékél önmagával és a testével, elengedve az esetleges gyengeségeit. A kulcs nem az, hogy a tökéletességre kell törekedni, inkább el kell fogadnia magát az embernek, olyannak, amilyen, és megtalálni azt a megfelelő személyt, akinek mindez épp elég. Továbbá azt gondolom, hogy a férfiak nem veszik észre az apró részleteket, mint mi nők, a tökéletlenségeket, melyekre olyan nagy hangsúlyt helyezünk.

Minden értelmes gondolat elszáll a fejemből, amint elkezdi csókolgatni a hasamat, aztán lejjebb, a combom belsejét. Szent szar! Barna szemeivel felnéz rám, miközben nyelvét végighúzza lefelé, egész a csiklómig, majd rámkacsint.

– Vinnie – nyögök, megemelem a csípőmet, ő pedig megragadja, és még közelebb von a szájához. Újra felnyögök, ahogy eltávolodik, ezúttal tiltakozás gyanánt. Feláll, egy gyors mozdulattal a vállára emel, megpaskolja a fenekemet, miközben felsiet velem a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Ott lerak, a hátára fekszik az ágyon, és nagyon határozottan rámszól:

– Ülj az arcomra!

Gondolkodás nélkül felkúszom a testén, fölé térdelek, és leengedem a csípőm, amennyire csak tudom, hogy puncim az arca előtt legyen. Megragadom az ágy támláját, ahogy újra nyalni kezd. Hangosan felnyögök, amikor direkt csapásokat mér nyelvével a csiklómra, és szégyentelenül nyomom magam lefelé az arcához. Az orgazmus olyan hirtelen és nagy erővel tör rám, hogy majd’ eszemet vesztem.

– Ó, Istenem! – kiáltok szememet lehunyva és érzem, hogy remegnek a combjaim és forog velem a világ. Nem áll le még ekkor sem, tovább gyötri érzékeny pontomat akkor is, miután a kéj hullámai lecsendesedtek. Leemelem róla a lábamat, és lenézek rá.

Farkasvigyorral az arcán megtörli a száját a kézfejével. Megcsóválom a fejem, és visszamosolygok rá.

Tehetséges gazfickó.

– Te jössz – jelentem be, és lefelé kúszom az ágyon. Kezembe fogom a farkát, és megnyalom a végét. Sehogy sem fog beférni tövig a számba, közel sem, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. A legjobbat szeretném neki nyújtani, amiben valaha is része volt. Belemarkol a hajamba, finoman irányítja a fejem, nem nyomja lefelé, ahogyan sok más pasi teszi. Végignyalogatom a tövétől a makkja hegyéig, aztán mélyen beszívom a farkát a számba. Mélyről jövő, morgáshoz hasonló hang tör fel belőle, amitől még mélyebbre engedem őt a garatomig. Jézusom, az a hang… Annyira szexi. Mikor újból meghallom, a farkával a számban felnyögök.

– Picsába – mormolja, és finoman letol magáról. – Muszáj benned lennem. Most azonnal.

A hátamra fektet, és fölém tornyosul. Belém csúsztatja az ujját és kellőképpen nedvesnek talál. Elhelyezkedik, és éppcsak betolja a farkát, amikor dörömbölést hallunk.

– Ez most komoly?

Sírni tudnék. Mi ez a zaj? Valaki próbál bejutni?

– Rohadék – vicsorog Vinnie, kiugrik az ágyból, táskájából kikap egy nadrágot, nekem is dob egy pólót.

– Vedd fel, és zárd be az ajtót mögöttem.

– Gondolod, hogy rám találtak? – kérdezem, húzom fel az óriási pólót kicsi kis testemre. – Mit csináljunk, Vinnie?

– Te csak maradj itt, majd én lerendezem – vesz fel egy pólót, és az ágy mellé lép. Kinyit egy komódot, és két fegyvert húz elő belőle. – Tudod, hogy kell használni?

– Nem.

A kezembe adja az egyiket, és gyorsan megmutatja, mit kell tennem.

– Képesnek kell lenned bánni vele. Később megmutatom, hogyan használd megfelelően.

Kibiztosítja a saját fegyverét, majd elindul az ajtó felé.

– Zárd be, Shay!

Követem az ajtóig, és bezárom, mikor eltűnik mögötte. A pisztolyt bámulom a kezemben, és összerándulok. Lőnöm kéne? Ha meg kellene tennem, igen, azt hiszem, meg tudnám. Mi van, ha megsebesítik Vinnie-t? Vagy megölik őt. Mit tehetnék? Mi van, ha szüksége van rám? Ha túlerőben vannak… De azt mondta, maradjak itt. Valószínűleg csak a terhére lennék. A pisztolyt ügyetlenül a kezemben tartva fel-alá mászkálok, fontolgatom, mit tegyek. Hallgatózom, hátha hallok valamit a földszintről, de csönd van. Hang nélkül kinyitom az ajtót, és kidugom a fejem.

Amikor mély férfihangot hallok meg kuncogni, úgy döntök, itt az ideje, hogy lemenjek. Úgy értem, mi lehet olyan vicces ebben a helyzetben? Hacsak Vinnie meg nem halt, és valaki nevetgél a holtteste felett. Ez nem Vinnie hangja… felismerném. Mormogó szavakat hallok, ezért úgy döntök, magam járok utána, mi is történik odalenn. Ha Vinnie halott, úgyis megtalálnak. Az, hogy egy zárt szobában elbújok, úgysem érne semmit, egy rúgással kinyithatnák az ajtót.

– Egészen biztos, hogy azt mondtam, hogy maradj a szobában – szól Vinnie csöndesen, szemeit rám emeli, amikor leérek a lépcsőn.

– Ó, szóval nem vagy halott – mutatok rá, ügyetlenül leengedve pisztolyt tartó kezemet. Vinnie mellett egy fickó álldogál. Felvarrókkal tarkított bőrmellényében, nagy, izmos testével, jóképű, szakállas arcával nem tűnik úgy, mintha szívesen kikezdenék vele. Ravasz, barna szeme rámszegeződik, ami elől legszívesebben elrejtőznék Vinnie mögé.

– Nem tűnsz túl boldognak emiatt – mormolja Vinnie, fejével a mellette álló pasas felé int. – Shay, ő itt a testvérem, Arrow. Arrow, ő pedig itt Shay.

Arrow szemügyre vesz, tetőtől-talpig végigmér, de nem amolyan kedvtelésből, hanem szigorúan üzleti szempontból.

– Nem hasonlít Talonra – húzza végig a kezét a szakállán elgondolkodva.

– Basszus, még szerencse – mormolja Vinnie, miközben csupasz lábaimat bámulja. – Menj, öltözz fel, Shay. Csak ez a pöcsfej próbálta felhívni magára a figyelmemet. És tedd le azt a pisztolyt, mielőtt megölsz valamelyikünket.

Arrow keresztbefonja karját széles mellkasa előtt, és a falnak dől.

– De legalább már értem, miért voltál annyira elfoglalt, hogy a telefont sem vetted fel, mikor hívtalak a kapuból.

Összerándulok, és a kezeimet bámulom. Hát igen, talán nem viselkedtünk felelősségteljes felnőttek módjára, de jelen pillanatban másra sem bírok gondolni, mint arra, hogy Vinnie épp belém hatolt, mikor ez a behemót megzavart minket közben. Egyáltalán mit is keres ő most itt pontosan? Mindenki tudta ennek az állítólag titkos helynek a címét? Jézusom.

– Hogyan jutottál át a kapun? – kérdezem homlokráncolva. Vinnie elmondta volna neki a belépőkódot?

– Letiltottam a kódot, és adtam meg másikat – vonja meg a vállát hanyagul. – Egész jó vagyok benne.

– Honnan a francból tanultál te ilyesmit? – kérdi Vinnie lenyűgözve.

– Faye megkérte Trackert, hogy tanítsa meg neki, én meg ellestem – válaszolja Arrow.

Vinnie-re pillantok, aki sóhajt egyet, és megdörzsöli borostáját a kezével. Bámulom a hosszú ujjakat, melyek nem is olyan rég még bennem voltak. Mennyi minden megváltozhat pár perc alatt.

– Ez nem úgy hangzik, mint egy „A” fokozatú biztonsági zóna – morgolódom, összeszorítva az ajkaimat. – Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

– Talon adta meg a kis szerelmi fészketek címét – mondja Arrow Vinnie-nek, mintha ott sem lennék. Megveregeti Vinnie hátát, és megcsóválja a fejét.

– Lehet, haza kéne menned. Majd én vigyázok rá a következő pár napban.

Várj, mivan?

Itthagyni engem ezzel az ijesztő fickóval?

Páni félelem töltött el a gondolatra, hogy Vinnie távozik. Arra számítottam, hogy a hét hátralévő részét vele töltöm majd.

Pillantásom azonnal Vinnie-re szegeződik, az övé meg rám.

– Öltözz, Shay, most rögtön.

Tudom, hogy ők ketten rólam akarnak beszélni, de mégis úgy teszek, ahogy mondták, visszamegyek az emeleti hálószobámba öltözni. A fegyvert az éjjeliszekrényen hagyom, és ígéretet teszek magamnak, hogy muszáj megtanulnom, hogy kell helyesen használni. Szükségem van rá a túléléshez.

TIZENNÉGY

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

Figyelem, míg el nem tűnik az emeleten, aztán a nappaliban indulok Arrow-val a nyomomban. Mikor észreveszi a mindenfelé szétdobált ruháinkat, beleértve Shay melltartóját és bugyiját, leül, és nagyot sóhajt.

– Elmondanád, mi a szart művelsz itt éppen, Vinnie? – kérdi, kezét a térdére csapva. – Talon nagyon ki lesz akadva, te meg a nyakadba zúdítod a bajt, mindezt egy pina miatt? Csak egy pár nap, tesó. A klubban egy csomó punci várja a visszatérésedet.

A helyzet az volt, hogy Shayjel tök más volt. Őt akartam, nem bármilyen más nőt, de bakker, ezt hogyan magyarázzam el Arrow-nak? Nem igazán tudnám neki elmondani, miért annyira más ő nekem. Csak mert megvan benne minden, amit egy nőben keresek. Tetszik minden, amit tudok róla. Murisnak találom a kis hülyeségeit, és azon kapom magam, hogy szeretnék állandóan a közelében lenni, amikor csak lehetséges.

– Mit keresel itt? Minden rendben? – kérdezem a székbe huppanva, ruháinkat egy kupacba gyűjtve a lábammal. – Nem mintha nem lennék hálás neked. Mit a szart csináltál a testekkel?

Minden, amit Arrow Shaynek mondott, baromság volt.

Talon szólt neki, hogy a tartózkodási helyünk kiszivárgott, az emberek már úton voltak, így Arrow motorra kapott, hogy figyelmeztessen bennünket, és segítségünkre sietett. Két embert le is szedett, akik a kapu előtt vártak minket. El is tüntette mindkettejüket.

– Elrejtettem őket a fészer mögé a kertetekbe. Gondoskodni kell majd róluk. Ezt leszámítva minden rendben van. Beszéltem Talonnal– felelte hátradőlve a székben. – És azért jöttem, hogy megnézzelek, de nyilvánvalóan megmentettelek attól, hogy valami hülyeséget csinálj a Wild Men elnökének unokahúgával, miközben a kibaszott maffia itt piknikezik a csaj küszöbén. Bár azt kell, hogy mondjam, azok, akiket most kinyírtam, nem a kurva maffia tagjai– folytatja oldalra biccentve fejét és engem mustrál –, hanem a Kings MC tagjai. Tudtam, hogy ismerem őket valahonnan, de aztán a tetoválásukról rájöttem, kik voltak. Kingsek, Vinnie. Én nem tudom, mi a francba keveredtél te itt, de van egy olyan érzésem, hogy másról van itt szó.

– Kingsék? – kérdezem felvont szemöldökkel. – Azok a rohadékok!

MC háború készül… tudom, mindenki tudja. Épp itt az ideje, hogy bedaráljuk a Kings of Hellt.

– Kezemben tartom a gyeplőt – hazudom. Ötletem sincs, mit fogok tenni Shayjel, vagy mennyire keveredem bele egyáltalán. Mégis van egy olyan érzésem, hogy ha megtámadnak, akkor nem fogom könnyen feladni. Ha Arrow nem kapta volna el azokat a fickókat, mi kaptuk volna a nyakunkba őket, mikor Shayjel elindulunk valamerre. Shay elterelte a figyelmemet, nem voltam éber, amikor minden eddiginél jobban résen kellett volna lennem, hiszen az ő élete a tét.

– Hmmm– hümmög Arrow, és egyáltalán nem tűnik úgy, mintha sikerült volna meggyőznöm. – Pakold össze a cuccod. Ideje indulni, míg ide nem ér az utánpótlás.

Aztán még morog valami olyasmit, hogy mennyire utálja ezt a bújócskázós, kergetőzős szart. Nem ő az egyetlen. Tény, hogy teljesen meg vagyok győződve arról, hogy egyedül is meg tudom védeni Shayt, nem kellenek hozzá Talon utasításai, aki – és ez az én meglátásom – nem tesz túl sokat Shay védelméért.

Egy hét, a faszom. Nem járja, hogy csak úgy elsétáljak egy hét múlva. Ha ne adj Isten történne valami vele, az én lelkiismeretemen száradna. Hát miféle ember lennék, ha ezt tenném? Képes vagyok segíteni neki, és pont most fordítanék neki hátat? Nem tudom, mi van kettőnk között, vagy mi lehetne, de azt tudom, hogy a szívembe zártam, és nem tűröm, hogy bárki is ártson neki.

Akárhogy is, fellángolt bennem a védelmi ösztön, és biztonságban akarom őt tudni. A világ nem lenne ugyanaz Shay nélkül. Legalábbis az én világom nem.

– Fel kell hívnom Sint– jelentem be, és felpattanok a telefonomat keresve.

– Mire készülsz? – érdeklődik Arrow, homlokát aggodalmasan ráncolva. – Ez nem a te problémád, Vinnie. A segítség, amivel tartozol, nemsokára lejár, távozhatsz, és majd Talon megoldja ezt a szart. Felejtsd is el ezt az egészet, nem a te felelősséged.

– Nem tehetem – emelem fel most először a hangom. Lenézek Arrow-ra. – Képtelen vagyok csak úgy elfelejteni. Már benne vagyok. Most nyírtál ki két embert… hogy ne lennénk benne mindannyian?

– Persze, hogy képtelen vagy, hiszen kurvára kedveled őt – vonja fel a szemöldökét. – Baszdmeg, Vinnie. Sosem választod a könnyebb utat, igaz?

– Ilyen luxusban még sosem volt részem– felelem, a keserűség kihallatszik a hangomból. Sosem volt könnyű életem. Nevelt gyerekként egyik helyről a másikra költöztem állandóan. Sosem volt otthonom, míg a Wind Dragons be nem fogadott. Valami, amit csak kevesen tudnak, az az, hogy a WDMC régi elnöke, Jim, valójában a nagybátyám volt. Nem tudott rólam tizennyolc éves koromig, akkor eljött és megkeresett. Már másnap a klub jelöltjévé váltam, és többet hátra se néztem. A WDMC megadta nekem azt, amire mindig is vágytam. A családot.

– Vagy el kell tűnnöm vele, vagy követnem kell Talon utasításait, míg ennek a szarnak vége.

És valójában egyáltalán nem fűlt a fogam a második lehetőséghez.

– Addig ennek nem lesz vége, míg meg nem kapják, amit akarnak, vagy mind megdöglenek – feleli Arrow, majd feláll, és a vállamra teszi a kezét. – Magadnak akarod a csajt?

Ha a párom lenne, a klub védelme alatt állna. De mennyi bajt hoznék ezzel a többiekre? Ha egyedül oldanám meg az ügyet, boldogan megtenném. Az lenne az utolsó lehetőség, hogy párommá nyilvánítsam őt. Ki a fasz jegyezne el valakit néhány nap ismerkedés után? Nyilván én, ki más?

Picsába.

Shay jelent meg a szobában, szűk farmerban és piros felsőben.

– Befejeztétek már a rólam szóló csevejt, vagy vissza kell mennem az emeletre?

Kifújom a levegőt, és kimondom azokat a szavakat, melyek mindent megváltoztatnak mindannyiunk számára.

– Csomagolj, költözünk!

Csak nem oda, ahová Talon szeretné. Nem.

Hazamegyünk.

Miután eltüntettük a holttesteket a kertből.

*  *  *

Amíg Shay összecsomagol, a halottakat egy üres telekre viszem, és elásom őket egy gödörben. Arrow-nak igaza van: Kingsek voltak. Valami fura dolog folyik itt, és felbasz, hogy nekem senki nem mond szart sem.

Egy gyors zuhany után elkezdünk mindent bepakolni a kocsiba. Meglepődöm, mikor Shay csupán egyetlenegy bőrönddel, és egy hatalmas kézitáskával jelenik meg. Azt hittem, sokkal több szart hoz magával, hiszen ad magára, de ezzel megtanultam a leckét. Meglepett, hogy ennyi volt az összes cucca, ami nála volt az elmúlt hónapokban.

– Add csak ide – veszem el tőle a táskákat, és a csomagtartóba teszem.

– Köszi – feleli, megajándékozva egy rövidke mosollyal, mielőtt beül az anyósülésre. Arrow felpattan a motorjára, és ránk vár. Kinyitom az anyósülés felőli ajtót, és magyarázni kezdek.

– Van egy kis problémánk – mondom a kocsinak támaszkodva. – Bízom benne, hogy megbirkózol vele.

– Mi az? – kérdezi aggódva.

A kezébe adom a slusszkulcsot.

– Muszáj vinnem a motoromat is. Egyedül kéne jönnöd az autóval, de végig melletted megyünk majd motorral, én meg Arrow.

– Rendben – feleli kicsit sem elkeseredve. – Milyen messze megyünk?

– Négy óra az út.

Elakad a lélegzete egy pillanatra, de bólint.

– Oké. Bízom benned. Csináljuk.

– Jó kislány– hajolok le egy gyors csókot nyomva a szájára. – A többit megbeszéljük, ha már ott leszünk.

– Oké– feleli, és kiszáll az anyósülésről. – Vinnie?

– Hm?

– Ugye mellettem maradsz? Úgy értem, míg le nem telik az időd. – Szeme az enyémet pásztázza, mintha az igazságot kutatná. Tényleg azt hitte, hogy elhagynám őt? Hogy tehetném?

– Persze – felelem, és a haját a füle mögé simítom. – Melletted leszek.

Bólint, megkerüli az autót, és beszáll a kormány mögé. Megvárom, míg beköti magát, mielőtt nyeregbe szállok, boldog vagyok, hogy velem van. Arrow vezeti a sort, aztán Shay, én pedig mögötte robogok. Nem kérdezte, hová megyünk, így hazudnom sem kellett, de fogalmam sincs, hogyan reagál majd, ha visszaviszem a klubba. Nem ismerem őt.

Egyáltalán nem ismerjük egymást, mégis összekapcsolódunk valami olyan módon, amit nem értek, hiszen még sosem tapasztaltam ilyet. Az igazság az, nem tudom, miért akarok a közelében lenni, csak tudom, hogy ott a helyem, és ennyi nekem elég.

Tizenöt percnyi utazás után rájövök, hogy Shay borzasztóan vezet. Biztos vagyok benne, hogy mindenki más is, de ahogy nyomja a gázt, aztán lassít, majd beleáll a fékbe, az kész életveszély. Úgy döntök, hogy inkább kicsit lemaradok, nehogy a végén belemenjek hátulról, ha netán hirtelen fékez. Élvezem a motorozást, de rajta tartom a szemem Shayen, és a körülöttünk suhanó autókon is. Jó érzéssel tölt el, hogy Arrow is velünk van, több szem többet lát, és Arrow megbízható testvér ebből a szempontból. Jól működünk együtt csapatként, hiszen oly régóta vagyunk együtt csakúgy, mint a többi tesóval.

Halálos egység vagyunk.

Fejben végigveszem a lehetőségeket, hogy mik történhetnek a klubban, ha megérkezünk, és hogyan tudom majd kezelni őket. Nem szeretném, ha Shayla úgy érezné, nem szívesen látják ott, de képzelem, hogy meg lesznek lepődve, mikor hazaállítok a családomhoz egy nővel, akinek az őrzése amúgy a munkám lenne.

Engem is meglepett.