41.-42.-43.-44.-45.-46. - Epilógus

NEGYVENEGY

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

TALON a házához visz, becuccolunk, és mielőtt elmegy, szól, hogy majd valaki hoz nekem ebédet, meg más élelmiszereket. Azt is mondja, hogy estefelé visszajön és elvisz vacsorázni. Így gyakorlatilag egyedül vagyok egy új lakásban, és nincs más dolgom, mint átgondolni az életem és az elmúlt pár nap történéseit. Ez lenne az utolsó dolog, amire most vágynék. Bárcsak velem lenne Colt. Bekapcsolom a tévét, hogy eltereljem a gondolataimat. Épp az Odaátot nézem, amikor kopognak az ajtón. Kinyitom, és Rangerrel találom magam szembe.

– Shayla – üdvözöl mosolyogva, keze szatyrokkal teli.

– Szia, Ranger – tárom szélesre előtte az ajtót. – Segítsek?

– Hogy fogadnék el segítséget a főnökünk felcsinált unokahugicájától. Maradj csak, köszönöm – szól be, majd bejön, és leteszi a szatyrokat a konyhapultra.

– A hírek gyorsan terjednek – mormogom, és elmosolyodom látván, hogy vett répát, zellert és mártogatóst is.

– Talon csak nekem árulta el – magyarázza Ranger, és segít kipakolni az ételt. – Talán azért, mert voltam olyan seggfej, és megkérdeztem, hogy miért nem mész magad bevásárolni.

– Mehettem volna – felelem, kinyitom a hűtőajtót, és berakom a narancslevet. – De Talon erősködött, hogy megoldja.

Valami érthetetlent motyog a bajsza alatt, majd a tévére les.

– Az Odaát, basszus, igeeen!

A kanapéhoz sétál, és kényelembe helyezi magát rajta. Megpucolok és feldarabolok pár répát, tányérra halmozom a mártogatós kíséretében, és az asztalra helyezem.

– Köszönöm – mondja, ahogy fog egy darab répát, és belemártja a szószba. A vonásait figyelem. Sötét, vastag haját a tarkóján fogta össze. Levágatta a szakállát, de szerintem jól áll neki, és magas. Úgy értem, tényleg magas. Biztos, van legalább 195 centi. Az egyik legmagasabb a motorosok között. Ja, és emellett nagyon intelligens is, akárcsak Talon. Három szakmája van, de ahogy őt ismerem, lesz még több is. Emlékszem, egyszer azt mondta nekem, hogy a tudás hatalom, és ő szereti csiszolni az elméjét.

– Talon megkért, hogy bébicsőszködj is felettem? – vonom fel a szemöldököm.

– Dehogy – rágcsál elgondolkodva. – Talon normál esetben nem hagyná, hogy sokáig a közeledben legyek, de most, hogy állapotos vagy, plusz Wind Dragon tulajdon lettél, nem hinném, hogy lenne kifogása, ha együtt lógunk.

– Tulajdon? Na, szép – felelem szárazon. – És még azon csodálkozom, miért vagy a mai napig szingli, Ranger.

– Azért, mert nincs olyan nő, akin megakadt volna eddig a szemem.

Talon egyszer mesélte, hogy Ranger az egyik legbonyolultabb ember, akivel valaha találkozott. Rugalmas, de szeret versenyezni. Általában sosem vesz semmit a szívére, és nehéz megbántani őt, de néha teljesen ki tud borulni a legegyszerűbb dolgokon is, és nehezen küzd meg mások érzelmeinek megértésével. Például, ha szomorú vagy, nem fogja észrevenni, hacsak el nem árulod neki. Érdekes figura.

– Ismerek egy lányt… – kezdem, de nyomban a szavamba vág.

– Az egyik őrült Wind Dragon csajt? Nem, köszi, passzolnám.

Az arckifejezése felbecsülhetetlen, többet mond minden szónál.

– Hé, te – szólok rá a védelmükre kelve. – Azok a csajok csodálatosak. És én egy vagyok közülük.

Vagyis voltam.

Szíven üt a gondolat, amikor eszembe jut, hogy többé már nem lóghatok velük, ami igazi szívás. Annyira fognak nekem hiányozni, főleg Faye. Meg Rake és Tracker és a lőgyakorlatok; Sin és a rosszalló pillantása, valahányszor Colt valami rosszaságot csinál; Lana, hogy kifaggassam mindenről a könyveivel kapcsolatban és megpróbáljam kifürkészni, hogyan jár az a csodálatos agya. Hiányozni fog Anna is és az ő önvédelmi órái. Picsába. Hiányozni fog minden és mindenki, aki része a Wind Dragon családnak. De legjobban Vinnie fog hiányozni.

Olyan gyorsan és olyan mélyen beleszerettem, és hogy el kellett őt taszítanom magamtól, az most megöl, és jobban fáj, mint bármi más. Nem látom, hogyan végződhetne jól ez a dolog. Nincs rá gyors megoldás. Ő képtelen változtatni önmagán és a hozzáállásán, ha még meg is próbálná, valószínűleg a végén neheztelne rám és a babára. Katasztrofális az egész, de bassza meg, hiányozni fog nekem.

– Bailey barátnője, Tia nem tartozik a Wind Dragon nők közé – teszem hozzá, elűzve magamtól a keserű gondolatokat. – Csak velük van. Bailey mesélt róla, és elég vidám csajnak tűnik – Azt is említette, hogy Tia szerint Talon dögös pasi.

– Tia? – kérdi Ranger szórakozottan. Hátraveti a fejét, és felnevet. – Nem, ő határozottan nem Wind Dragon csaj, ő most épp a Wild Men tulajdonát képezi.

Zavartan ráncolom a homlokomat.

– Először is, egy nő senkinek sem a tulajdona, seggfej, másodszor, mi van???

– Nem tudtál róla és Talonról?

Eltátom a számat, majd becsukom. Aztán egy hatalmas mosoly terül szét az arcomon.

– Csak annyit beszéltünk, míg beköltöztetett.

Alig várom, hogy halljam a sztorit.

– Mondtam Talonnak, hogy hagynia kellett volna, hogy többet lógj velük. Talán megtarthattunk volna magunknak – feleli, miközben lábát felrakja a dohányzóasztalra.

A szememet forgatva a kezemre támasztom az állam.

– Szerintem a Wild Menek agglegényesebb életvitelt folytatnak. Még egyetlen old ladyvel sem találkoztam soha. Legyünk őszinték, csak pár nőt láttam ott, és biztos vagyok benne, hogy azok is csak rajongók voltak.

Talán a dolgok megváltoznak most, hogy Tia és Talon együtt vannak.

– Rajongók? Milyen kedves név ez nekik.

– Kedves ember vagyok.

– Pontosan – néz rám elgondolkodva. – Az vagy, és bár Talon nem árulta el, miért vagy itt, és miért nem az embereddel, de nyilvánvaló, hogy valami történik. Tudom, hogy Wind Dragon vagy, de nálunk is lesz helyed mindig.

– Azt hittem, hogy ez nem így működik – ugratom, elérzékenyülök, amikor ezeket a kedves szavakat tőle hallom.

– Speciális eset – vigyorodik el. – Talon családtagja vagy, így a miénk is. Egyszerű. Ráadásul láthatólag jó ízlésed van a tv-műsorokat illetően.

Felkapok egy répát, és belemártom a szószba.

– Neked pedig nyilván jó ízlésed van a kaja terén.

Kuncog és rám pillant, mielőtt visszatérne a tévéhez.

– Minden rendben lesz, Shayla. Bárhogyan is, bármit is tett az a seggfej, rendeződnek a dolgaid, meglásd.

– Honnan tudod? – kérdem, kezemet a lapos hasamra téve. Már nem sokáig lesz ilyen lapos.

– Mert te erős vagy – közli velem egyszerűen, tényként.

– Nem ismersz te ahhoz annyira, hogy ilyet állíts – vonom fel a szemöldököm. – Valószínűleg csak annyit tudsz, amennyit Talon elárult neked.

– Tudom – feleli.

Belenézek gyönyörű, igéző szemeibe, és látom, hogy tényleg hisz abban, amit mond. – Meddig maradhatsz?

– Ma nincs jobb dolgom, ha azt szeretnéd tudni. Miért? Húzzak már el, vagy maradjak még?

– Hát, jól jön a társaság – vonom meg a vállam. – Addig sem agyalok, és ahogyan neked, nekem sincs jobb dolgom ma.

– Akkor Odaát maratonra fel – emeli magasba a karjait.

– Hadd találjam ki, Dean a kedvenced.

– Természetesen – felelem vigyorogva.

Feláll, és megkérdi: – Szeretnél jégkrémet?

Bólintok.

Hmmm, ez a Ranger egyáltalán nem rossz pasi.

*  *  *

– Biztosan jól vagy? – szól be a fürdőszobába az ajtón keresztül. – Imádnám tartani a hajad, de már attól is öklendezem, amilyen hangokat kiadsz.

Felállok a WC mellől, teljesen szarul vagyok, és Ranger sem segít.

– Jól vagyok!

Megmosom az arcomat, aztán a fogamat is újra, majd leülök a kád szélére, hátha megint hánynom kell. Várok pár percet, aztán úgy érzem, jobban vagyok, így visszamegyek, és leülök a székemre.

– Minden oké?

– Ja – hajtom hátra a fejem. – Ha ilyen lesz a következő pár hónap, az életem pokollá változik.

És ez csak az első reggeli rosszullétem volt. Már nem is volt reggel, szóval erősen félretájékoztattak.

– Egyél valami kekszet vagy pirítóst – tanácsolja, közben a telefonján gépel valamit. – Nézzük, mi a teendő hányinger esetén.

Most nekem akar segíteni? Milyen aranyos!

– Képzeld el, milyen, ha közben még egy gyereknek kell gondját viselned, vagy dolgoznod, tanulnod is kell. Komoly szívás lenne.

Új tisztelet ébredt a szívemben Faye és a többi anya iránt szerte a világon. Ez a dolog nem egy sétagalopp, bár tudom, hogy megéri, és azt is, hogy erősebbé fog tenni.

– Bármit is teszel – mormolja elborzadva –, ne nézz utána a szülésnek.

Nagyszerű, egyre jobb.

– Miért nézel ilyeneket? Kicsit odébb van az még.

– Csak látni akartam, mi a teendőm, ha nyolc hónap múlva a klubházban vagy valahol megindulna a szülés – feleli, miközben le sem tudja venni a szemét a kijelzőről. – De szerintem minden, amit tenni fogok, hogy hívom a szájbatekert mentőket.

– Ranger! – mordulok rá. – Ezzel most nem segítesz.

– A középiskolákban gyerekszülős videókat kellene mutogatni. A legjobb fogamzásgátlás – folytatja, amiért legszívesebben megfojtanám.

– Most letértél a helyes útról – ásítok.

– Szundíts egyet, ha fáradt vagy – teszi el a mobilját. – Megvárom, míg Talon visszaér. Nem hiszem, hogy most egyedül kéne lenned.

Próbálok elhelyezkedni az egyszemélyes fotelben, míg hirtelen Ranger a karjába kap, és felemel. Leül a tágasabb kanapéra, és combjára mutatva lerak maga mellé:

– A legjobb párna az egész házban.

Álmosan elmosolyodom, és a combjára hajtom a fejem.

Azonnal álomba merülök.

NEGYVENKETTŐ

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

Kissé be vagyok rúgva, mikor Talon visszahív. Közli, hogy Shay biztonságban van, és talán adni kellene neki egy napot, mielőtt megpróbálok beszélni vele. Köszönetet mondok neki, majd kinyomom a telefont, és a falhoz vágom. Arrow leül mellém, és csak nézi, hogy iszom, de nem szól egy árva szót sem. Ő is volt már így korábban. Volt idő, mikor senki nem sajnálta tőle a piát.

– Szóval Shay terhes. – Mint mindig, most is egyenesen a lényegre tér. – Te meg itt vedelsz, mert sosem akartál gyereket, és most fogalmad sincs, mi a faszt csinálj?

– Nagyjából ez az ábra, igen – felelem, megforgatva a borostyánszínű italt az üvegben, majd kortyolok belőle. Lenézek Coltra, aki álmosan üldögél a lábamnál, talán Shay ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem.

– Fogalmam sincs, hogy kell apának lenni. Még abban sem vagyok biztos, hogy szeretem a gyerekeket, és most mégis lesz egy.

– Láttalak Cloverrel, Carával és Rhett-tel, szóval nem hinném, hogy bármi is igaz lenne ebből – mormolja, kicsit túlságosan is intenzíven fürkészve az arcomat. – Velük is nagyon jól bánsz. Faye mindig hagyja, hogy vigyázz a gyerekére – szerinted hagyná, ha nem lennél profi a lánya számára? Ha Cloverről van szó, kész pszichopata. Nos, miért nem gondolkodsz el ezen? Ez mind csak a te fejedben van, csak a te hülyeséged, Vinnie. Meggyőzted magad, hogy nem akarsz gyerekeket, és szar apa lennél, hogy bármelyik kölyök jobban járna nélküled, de ez mind baromság. Mindenki más kurvára nem így látja, mert tudjuk, milyen jó ember vagy. Szerintem emeld fel a segged, tedd le azt az üveget és menj, harcolj a családodért.

– Ez nem ilyen egyszerű.

– Soha semmi sem az – feleli, majd feláll, és a vállamra teszi a kezét. – Legalábbis semmi olyan, ami megéri. Tudod, hol találsz, ha szükséged lenne rám.

Elhagyja a játéktermet, én pedig újra egyedül maradok, hogy sajnáljam magam. De vajon igaza van? Saját magam legnagyobb ellensége vagyok, csak a fejemben van ez az egész? Képes lennék az apaszerepre? Lehasalok az asztalra, lehunyom a szemem, és látom magam előtt Shayt nagy, kerek pocakkal, kipirult arccal. Ki fog rá vigyázni? Ki fogja őt megvédeni? Ki fogja távol tartani az utaktól, hogy senkit ne üssön el?

És ki fog segíteni neki felnevelni azt a gyereket, ha nem én? Egy másik férfi? Hát, kurvára nem. Picsába, mi a faszt csinálok? Ez a baba az én felelősségem is – Shay nem lehet egyedül. Igaza volt Faye-nek, igazi fasz voltam.

Shay hozzám tartozik, jóban-rosszban, és én hozzá, ha tetszik neki, ha nem. Csak rá kell vennem, hogy megbocsásson nekem és hazajöjjön, ahová tartozik. Egy dologra rájöttem: képes vagyok megtörni a kört, és megpróbálhatok ennek a gyereknek jó apja lenni, gondoskodhatok róla, hogy érezze, hogy szeretik, vagy lehetek olyan, mint a saját apám, akivel sosem találkozhattam és sosem ismerhettem meg. Aki úgy döntött, hogy lemond rólam anélkül, hogy megismert volna, hogy adott volna számomra egy esélyt. Nem akarok olyan lenni, mint ő. Nem szeretném, hogy Shay azért legyen egyedülálló anyuka, mert nem voltam elég tökös ahhoz, hogy felnőjek. Nem akarom, hogy ennek a gyereknek egy pillanatra is eszébe jusson, hogy az apja miért nem akarta őt.

El kell mennem hozzá.

Felállok, de megbotlok, a pia kiütött.

Visszahuppanok a székre.

El fogok indulni, hogy megszerezzem, ami az enyém, de előbb ki kell józanodnom.

*  *  *

Arra ébredek, hogy valaki vizet locsol az arcomba.

– Mi a fasz van – mordulok, megtörlöm a szemem, Faye, Anna és Lana dühös tekintetével találom magam szemközt.

Basszus.

– Hegyi beszéd következik – jelenti ki Faye, majd rám néz és folytatja. – Mindig is szerettem volna tartani valakinek, és most itt az alkalom.

Emlékszem, mikor Faye várandós volt Cloverrel, a fiúk hegyi beszédet tartottak a kényszerbetegsége miatt.

– Erre kurvára semmi szükségem sincs. Én nem török be mások szobájába, hogy kitakarítsam, mint te.

Anna és Lana is kuncogni kezdett ezen.

– Ez nem rólam szól, hanem rólad, hogy a játékterem padlóján döglesz, mint valami részeg csöves, miközben Shay az egész napot Rangerrel töltötte, aki, ha nem ismernéd, az egyik legdögösebb pasi, akit valaha is láttunk.

Várj, mi van?

Felülök, és összehúzom a szemem.

– Ezt te honnan veszed?

– Beszéltünk Shayjel – feleli Faye, miközben ráncolja az orrát. – Le kéne zuhanyoznod, mert olyan szagod van, mint egy szeszkazánnak, aztán menj, beszélj a nőddel. Gyönyörű, bátor és okos, és biztos vagyok benne, hogy ez Rangernek is feltűnt. Tényleg azt akarod, hogy a gyerekedet a Wild Men nevelje fel?

Elborul az agyam, mikor ez a kép eszembe jut.

– Pontosan – teszi hozzá Anna, és nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. – Ha nem hozod rendbe a dolgokat, meg fogod bánni, Vinnie. És Shaynek most szüksége van rád. Egy csapatnak kellett volna lennetek, de te kivontad magad a felelősség alól, és most egyedül cipeli a terhet.

– Szó szerint – mondja Lana, amin az összes csaj kuncogni kezd.

– Hol van most? – kérdem megfogva Anna kezét, és felállok a padlóról. Hasogat a fejem, és biztos vagyok benne, hogy még nem józanodtam ki teljesen, de így is túl sokat késlekedtem már. Muszáj megtalálnom Shayt, hogy elmondjam, szeretem őt, és bocsánatot kérjek. Ja, kurvára sajnálom, hogy ilyen önző voltam.

– Nem vagyok benne biztos, Talon valahová elrejtette őt. Egy házba, azt hiszem. Nem a klubházukban van – feleli Faye, a telefonján pötyögve. – Ráírok Shayre, és megkérdem, hogy talán mi is átmehetnénk-e meglátogatni. Azt mondta, hiányzik neki Colt, és szeretné őt látni, szóval tuti, ha elvinnéd magaddal, sokkal jobb kedve lenne, mintha nélküle sétálnál be.

Hiányolta Coltot, de engem meg sem említett?

Belém hasít, hogy mennyire elbasztam, mennyire fájhat ez most Shaynek. Akkora fasz voltam, hogy tényleg elhagyott anélkül, hogy beszéltünk volna előbb, hiszen ő pontosan tudta, hogyan reagálnék a dologra. És tényleg úgy reagáltam; jól sejtette. Ha ő maga mondta volna el, ki tudja, milyen szarságokat mondtam volna abban a pillanatban, olyanokat, amiket nem lehetett volna visszaszívni.

– Megyek, lezuhanyozom – nézek a három csajra. – Próbáljátok megtudni, hol lehet, ha nem megy, felhívom Talont és megmondom neki, hogy indulok a szájbavert klubjába, ha nem árulja el, hol van Shay helyileg.

– Minek mennél oda? – kérdezi Faye aggódva. – Nem jelenhetsz meg ott csak úgy, egyedül, megőrültél? Tudom, hogy Talon nem bántana, de mi a helyzet a többiekkel?

– Vidd magaddal Arrow-t – húzza elő Anna a telefonját. – Egyedül nem mehetsz, Vinnie. Különben megyünk utánad. Szerintem remek erősítés lennénk, és úgyis mindig kimaradunk a buliból.

– Viszem az új fegyveremet is – mondja Faye a kezét dörzsölgetve.

– Terhes vagy – emlékezteti Lana. – Nem mész sehová.

– Egyikőtök sem megy sehová – kiabálom, elveszítve a türelmemet. – Egyedül megyek és kész. Coltot sem viszem. Ha az ebet akarja, jöjjön el érte, oda, ahová tartozik.

Otthagyom a némán bámuló csajokat, és beállok a zuhany alá. Gyorsan felöltözöm, aztán hívom Talont, hogy érkezem. Lediktálja a címet, de azt is hozzáteszi, ha Shay azt akarja, távozzak, akkor muszáj mennem. Beleegyezem, bár nem adom fel ilyen könnyen, majd motorra szállok. A ház mindössze húsz percre van, útközben azon agyalok, mit fogok mondani. Nem könnyű erről beszélni – a dolgok, amik átfutottak az agyamon, mikor megtudtam, hogy állapotos, nem olyan természetűek, amit tudnia kellene, főleg nem szeretném őket hangosan kimondani.

Nem, azokat a dolgokat semmiképp sem fogom elmondani neki, csak az utána következőeket.

Csak remélni tudom, hogy valaha képes lesz megbocsájtani nekem.

 

NEGYVENHÁROM

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

Az ismerős motorzajra felkapom a fejem, és hunyorítva nézek Talonra.

– Szóltam, hogy jönni fog. – Feláll, és a bejárati ajtó felé indul. Kinyitja, és mindketten Vinnie-t nézzük, ahogy közeledik a járdán. – Szeretnéd, hogy maradjak, vagy hagyjalak titeket egyedül?

– Szeretnék vele négyszemközt beszélni, ha nem bánod – mondom az unokatestvéremnek. Nem szeretném, hogy bárki hallja azokat a dolgokat, amik mindjárt ki fognak derülni.

– Hívj, ha szükséged van rám. Itt leszek a közelben – feleli, és puszit nyom a halántékomra.

– Köszönöm, Talon. – Igazán hálás vagyok, hogy ő van nekem. – Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.

Zöld szeme elérzékenyül, majd megacélozza pillantását, ahogy Vinnie-re néz. Ellépek az ajtóból, a nappaliba indulok, Vinnie pedig követ. Hallom, hogy Talon becsukja maga mögött a bejárati ajtót, mikor elmegy. Hát itt vagyunk, e pillanatban, amiről tudtam, hogy elérkezik, de aminek a kimenetelétől igen tartottam. Eljött értem, igaz, nem siette el. Biztosan vívódott magával. Vagy talán tudta, mit szeretne, csak nem tudta, hogyan közölje velem a rossz hírt. Vagy talán csak dühös rám, amiért faképnél hagytam. Fogalmam sincs, de hamarosan megtudom.

– Hogy vagy? – kérdi és int, hogy foglaljak helyet.

Leülök, és legszívesebben azt mondanám, hagyjuk a bájcsevejt, ehelyett udvariasan válaszolok:

– Jól, köszönöm.

– Elmentél – kezdi, de elcsuklik a hangja. – Egyetlen szó nélkül. Úgy tettél, mint aki megvár este, aztán csak úgy leléptél.

Tudom, hogy tudja, hogy állapotos vagyok, mert Faye beismerte, hogy elmondta neki, de úgy tűnik, szembenézett a dologgal.

– Nem tudtam, mi mást tehetnék – vallom be, és összekulcsolom a kezeimet. – Bepánikoltam. Egyedül éreztem magam, Vinnie, és igen, csak úgy leléptem. Őszintén fogalmam sem volt, mi mást tehettem volna.

És ő nem jött utánam. Talán ebben reménykedtem, de nem jött utánam egyből. Valószínűleg azért, mert hallott a babáról, és úgy reagált, amire számítottam.

– Azért mentél el, mert nem akartál nekem szólni a babáról, mert azt hitted, hogy én… azt fogom majd mondani, szabadulj meg tőle? – kérdi nagy, szomorú szemekkel, fájdalommal az arcán. Miért látok rajta fájdalmat? Mert tévedtem, vagy mert igazam volt?

Úgy döntök, hogy fájdalmasan őszinte leszek, és mindent elmondok.

– Három lehetőség volt a fejemben, Vinnie. Az abortuszt választom, és képtelen leszek szembenézni magammal a tükörben; megtartani és veled maradni, hagyni, hogy felnőve meggyűlölj és talán még a gyereket is; vagy elhagyni téged, és megtartani a babát magamnak. A harmadik lehetőséget választottam.

A semmibe réved, látom, hogy fel-le ugrál az ádámcsutkája, ahogy nyel.

– Baszki, Shay. Akkora seggfej voltam. Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudtál ezzel hozzám fordulni, sajnálom, hogy mindennel egyedül kellett megbirkóznod, és sajnálom, hogy ennyi időbe telt, mire rájöttem erre az egészre. – Megáll, és vesz egy mély levegőt. – Annyira kibaszottul önző voltam, és csak a saját szemszögemből láttam az egészet, de a következőt kell tudnod. Szeretlek. Életem hátralévő részét veled szeretném tölteni.

– Miért mondod most ezt? – csattanok fel, érzem, hogy forrongni kezd bennem a düh. Csak most mondja, hogy szeret? Mikor bocsánatért esedezik? Abban a pillanatban kellett volna mondania, amikor rájött, vagy csak akkor fogalmazódott meg benne, mikor elhagytam.

Odajön hozzám, leül, kezemet a sajátjába fogja.

– Sosem szerettem még nőt, Shay. Sosem szerettem bele egybe sem, aztán jöttél te. Biztos akartam lenni benne, hogy ez szerelem, de fogalmam sem volt, hogy egyáltalán hogyan állapítsam meg, hogy valóban az-e. De nem akarok nélküled élni, minden gondolatomban benne vagy, és kurvára megtennék érted bármit. Tudom, hogy ez szerelem és igazad van, tényleg hamarabb kellett volna erről szólnom neked. Sok mindent hamarabb kellett volna tennem, és másképp. Csak egy esélyt kérek, hogy helyrehozhassam a dolgokat.

– Azt mondtad, te sosem akarsz gyereket, Vinnie, és most mégis lesz egy. Nem gondolhatod meg magad csak úgy. Nagyon világosan kifejtetted a véleményedet erről a dologról. Nem tudom, van-e mód arra, hogy ezt helyre tudjuk hozni. Mindig az jár majd a fejemben, hogy te ezt nem akartad, és attól félek, hogy később neheztelni fogsz rám – próbálom elmagyarázni, mi zajlik a fejemben. Nem volt olyan egyszerű, hogy csak annyit mondhattam volna “megbocsájtok neked; dolgozzunk rajta.” Ahhoz, hogy a legboldogabb legyen, azt mondta, a klubházban szeretne lakni, nem akar gyerekeket, sem nősülést. Nem volt helye a kompromisszumoknak.

– Szerettem volna, hogy valaha is teherbe ess? Nem – ismeri el és összerezzen, ahogy az őszinte szavak elhagyják ajkait. – De te igen, és Faye mondott nekem valamit, amikor tegnap ordítozott velem… Azt mondta, egy férfi csak abban a percben válik apává, mikor először karjában tartja a gyermekét. Ezt szeretném, ott akarok lenni veled, látni akarom a gyönyörű kisbabánkat, aki kettőnkből születik. És legfőképpen, Shay, meg szeretném próbálni. Szó sem lehet arról, hogy elveszítselek, hogy nélküled kelljen élnem, és annyira makacs voltam, hogy azt hittem, tudom, mi fog engem boldoggá tenni, és mekkora barom voltam. Te teszel boldoggá és ez a baba, és szeretném, ha tudná, hogy szeretik. Sosem akarom, hogy meg kelljen kérdeznie, hogy hol van az apukája. Arrow azt mondta, remekül bánok Cloverrel, és Faye is így gondolja, úgyhogy talán megpróbálhatnék olyan apa lenni, ami nekem sosem volt.

Belesajdul a szívem ezekbe a szavakba, a gyermekkori bizonytalanságokba, ahogy az apaságról beszél. A szülei elhagyták, és nem volt jó élete, míg fel nem nőtt. Soha nem is beszél erről, kivéve azt, hogy nevelőszülőktől nevelőszülőkig költöztették, és senki nem fogadta örökbe. Biztosan őszintén gondolta úgy, hogy nem lenne jó apa, egészen addig, amíg Arrow kimondta Faye szavait. Szüksége volt arra, hogy hallja valakitől a megnyugtatást, és tőlem nem kapta meg. Ehelyett csak úgy leléptem, a legrosszabbat feltételezve, ami valószínűleg azt az érzést keltette benne, hogy neki van igaza – nem volt jó apának.

– Szerintem csodálatos apa lennél, Vinnie – szorítom meg a kezét. – Faye-nek igaza van: Clover imád téged, és láttalak titeket együtt. Csak nem akarom, hogy azt érezd, csapdába estél, hogy egy nap arra ébredj, hogy nem ezt az életet kívántad magadnak. Szerintem meg kell győződnöd arról, hogy tényleg ezt szeretnéd, hogy hajlandó vagy nyitottabbnak lenni a jövővel kapcsolatban. Boldogan beérem azzal, hogy csak egy gyerekem legyen, nem szeretnék többet, csak annyit, hogy hajlandó legyél megadni ennek az egynek mindent, a szeretetedet, a figyelmedet, és ne nézz rá úgy egyszer sem, hogy azt gondolod, nem akartad őt.

– Soha nem éreztetném a gyerekemmel, vagy bármelyik más gyerekkel, hogy nem akarom – néz a szemembe. – Elismerem, elbasztam. Kiakadtam, oké? Sokkos állapotban voltam, és kurvára mélyen át kellett gondolnom pár dolgot. De kérlek, ne haragudj rám, Shay. Megpróbálok a legjobb férfi lenni neked, és a legjobb apja a gyerekünknek. – A hasamra teszi a kezét. – Semmit sem tudok a babákról, nem tudom, hogyan kell pelenkázni, etetni, vagy ilyesmi, de majd megtanulom. Semmit sem tudok semmilyen korú gyerekről sem. Egyedül Cloverrel, Carával és Rhett-tel vannak tapasztalataim, és ők nagyjából egyidősek, szóval ez olyan, mintha két gyereket kapnál egyszerre, mert engem is meg kell majd tanítanod, hogy mit csináljak.

Szavai reményt adnak, bár még mindig ott motoszkál bennem az aggodalom. Szeretnék adni neki egy esélyt, hiszen mindenki megérdemel egyet, hogy bizonyítson. Tudom, hogy Vinnie jó ember, és igazán reménykedem benne, hogy egy család lehetünk, és hogy így boldog lehet. Szeretném boldoggá tenni őt, és nem akarom, hogy azt tegye, amit helyesnek tart, és utána meggyűlölje az egészet.

Átkarolom, és az ölébe ülök. Tenyerembe fogom az arcát, és belenézek a szemébe.

– Mi van akkor, ha meggondolod magad?

– Nem fogom – mormolja, elfordítja a fejét, hogy megcsókolja az ujjaimat. – Soha nem tennék veled ilyet.

Előrehajolok, és szájon csókolom.

– Szükséged van még időre, hogy átgondold a dolgot?

– Nem – feleli azonnal. – Több mint elég időt szántam a gondolkodásra, amikor azonnal ide kellett volna rohannom, hogy elvegyem, ami az enyém. Most hazamehetnénk végre? Coltnak hiányzol.

– Csak Coltnak, mi? – ugratom, arcomat a nyakába temetve. – Biztos vagy benne, hogy ő az egyetlen, akinek hiányzom?

– Biztos vagyok benne, hogy a többieknek is. Legjobban Faye-nek.

– Hát, akkor emlékeztess, hogy köszönjem meg neki.

– Shay?

– Tessék.

– Szeretném, ha megígérnéd, hogy nem futsz el többé, oké? Ha van valami problémád, akkor egyezzünk meg. Ha térre van szükséged, akkor menj el Faye-hez, vagy bárhová, ahol tudom, hogy biztonságban vagy. Ne menj el csak úgy, vagy fordulj más férfihoz, még akkor sem, ha épp Talon az.

– Megígérem – nyelek egy nagyot.

Nincs több futás.

– Shay?

– Tessék.

– Menjünk haza.

NEGYVENNÉGY

Fordította: Jane

 

 

Vinnie

 

Motorral megyek haza, majd vissza autóval, mert nem akarom, hogy motorozzon most, hogy terhes. Még Coltot is magammal viszem, és amikor meglátom a tökéletes mosolyát, úgy érzem, hogy megérte végighallgatni az ugatást. Shay megöleli Talont, én biccentek felé, amolyan köszönöm gyanánt, amit ő egy bólintással konstatál, tekintete arról árulkodik, hogy mindig itt lesz, hogy megvédje őt, függetlenül attól, hogy ki akar neki rosszat, vagy mi származik belőle. Ezért tisztelem. Talon nem is annyira rossz ember végső soron. Soha nem vallanám be, de egy kicsit féltékeny vagyok Coltra, amikor Shay megcsókolja a fejét és újra meg újra elmondja neki, hogy mennyire hiányzott.

– Abbahagynád a kutya csókolgatását, kérlek? – morgom. – Hogy csókoljalak meg így?

– Nem a száját csókolom – mondja, jókedv táncol a szemeiben.

– Akkor is.

Megsimogatja Colt fejét, és azt mondja neki, hogy soha nem hagyja el.

– Faye el akart jönni, hogy megnézze, mi van veled. Mondtam, hogy ma este csak az enyém vagy, ezért azt mondta, hogy majd holnap átjön, és elvisz téged ebédelni vagy valami hasonló, ha te is benne vagy.

– Örülnék neki.

Úgy tűnik Faye-jel közel kerültek egymáshoz, talán vele jön ki a legjobban az összes nő közül. Faye is nagyon kedvelheti, ha ennyire a szárnyai alá vette, annak ellenére, hogy Faye mindenkiről gondoskodik, Shayhez úgy tűnik máshogy viszonyul, és nagyon jól kijönnek egymással. Shay neki számolt be a terhességről első körben, még nekem is csak utána, ezért Faye nagyon rágta a fülem, hogy menjek és hozzam rendbe a dolgokat. Nagyon hosszú ideje nem láttam ennyire izgatottnak.

– Hogy érzed magad? – kérdezem, miközben kezem a combjára teszem. Colt csipkedni kezdi a kezem, míg el nem veszem. Kezdem nagyon megbánni, hogy idehoztam neki ezt a kutyát.

– Ma rosszullét gyötört – mondja felém fordulva. – Párszor hánytam, szóval a reggeli rosszullét időszaka hivatalosan is elkezdődött.

Bassza meg! Szarul volt, miközben én piáltam, vagy éppen kialudtam a részegséget.

– Ne haragudj – mondom a kormány markolva. – Ott kellett volna lennem, és vigyázni rád.

Szomorú mosollyal az arcán megszólal.

– Ranger ott volt. Mondjuk nem sokat segített azzal, hogy az ajtó másik oldaláról kiabált, miközben okádtam.

– Miért volt ott? – kérdezem küszködve, hogy normálisan hangnemben beszéljek.

– Hozott élelmiszereket és még egy pár dolgot – mondja rám nézve. – Aztán TV-t néztünk, és együtt lógtunk egy ideig, mert nem akartam egyedül lenni.

Egyik szemem körül az ideg rángani kezd, de szerencsére ő ezt nem látja.

– Értem.

Érzem, hogy engem néz, de én az utat bámulom.

– Féltékeny vagy? – kérdezi jókedvűen. – Mi van? Azt hiszed, hogy fel fogok csípni egy új pasit főleg így terhesen, kb. két nappal az után, hogy eljöttem tőled?

– Nos, a nők folyton arról beszélnek, hogy Ranger milyen kibaszottul jóképű, szóval mi a faszt kellene gondolnom?

Nevetni kezd, és annak ellenére, hogy az én káromra, mégis boldogság önt el és reményt ad. Nincs minden veszve. Ami történt az csak egy kátyú a közös utunkon.

– Igen, jóképű – helyesel, amitől az állkapcsom összeszorul. – Valójában egy nagyon rendes pasi.

Várok egy DE folytatásra, nem jön.

– Nos, akkor egy tökéletes pasi, igaz? – sziszegem, miközben legszívesebben pofán vágnám ezt a faszt. Aztán eszembe jut valami. – Ha félretesszük azt a tényt, hogy elrabolta Annát és leütötte őt, de hé, ha olyan pasikra buksz, akik nőket ütlegelnek, akkor hajrá.

Olyan hangosan és olyan erővel kezd el nevetni, hogy a kutya leugrik az öléből és hátrakotródik az ülésre.

– Számomra csak egy motoros létezik, Vinnie. És az nem Ranger.

– Számomra is csak egy nő létezik – mondom gyengéden.

Ő az egyetlen, akinek a szavai nyugtatólag hatnak rám. Bassza meg. El sem hiszem, hogy az ökörségem miatt majdnem elveszítettem ezt a nőt.

Amikor hazaérünk másra sem vágyom, minthogy Shayt felvigyem a hálószobámba, de Sinnek más terve van.

– Beszélnünk kell – mondja, majd faképnél hagy. Már a hangsúlyából tudom, hogy valami nincs rendben, és azonnal éber leszek. Elkísérem Shayt a szobánkhoz, mélyen megcsókolom.

– Mindjárt jövök.

– Minden rendben? – kérdezi, szép arcán aggodalom tükröződik.

– Nem tudom, de kiderítem – válaszolom, majd homlokon csókolom. – Várj rám az ágyban.

A szemét forgatja a kérésemre, de tudom, hogy meztelenül fog várni, beburkolózva az ágyneműmbe, mire visszaérek.

– Tudják, hogy életben van – mondja Sin, amint belépek és leülök.

– Hogyan? –kérdezem vicsorogva. Olyan kibaszott sok erőfeszítést fektettem ebbe a tervbe. Honnan tudhatnák, hogy átverés volt? Felrobbantottam Shay gyerekkori otthonát a nagy semmiért? A tervnek bombabiztosnak kellett lennie, és nagyon dühös vagyok, hogy nem így történt. Sin megdörzsöli a tarkóját.

– Talonnak van egy besúgója. Már beszélt róla nekem. Egyik tagjuk összedolgozik a Kingsszel, és most a Kings mindent tud. Le kell ezt rendeznünk, Vinnie. Talonnak rendet kell raknia a klubjában, mert különben minket is leránt magával.

Bassza meg! Szóval Talon igazat mondott, van egy téglája. Sinnek is igaza van, rendeznie kell a dolgait, mert ez mindenkinek az életére kihat.

– Mi legyen most? – kérdezem, a fejem zsong, ötletelek, hogy hogyan tudnám Shayt biztonságban tudni.

– Nem tudom – mondja Sin, arcát dörzsöli. – Senki nem mond semmit Talonnak. Ki kell találnunk valamit és aztán ledarálni a Kingst.

Bólintok. Ha háborút akarnak, akkor megkapják. Egy olyat, amit kibaszottul nem tudnak megnyerni.

*  *  *

Gyengéden hatolok belé, miközben végig a szemébe nézek, lényem minden molekulájával szeretem. Megcsókolom a duzzadt ajkait, bőrünk felforrósodott, érezni őt kibaszott mennyország. A számba nyög, ahogy gyorsítok a tempón, mélyebben és keményebben nyomulok előre. Annyira nedves és annyira szűk, semmivel sem hasonlítható össze az érzés, amikor benne vagyok. Lábaival átkulcsolja a derekam, és éppen időben emeli fel a csípőjét, fogadva a lökésemet. Addig csókolom, míg élvezni nem kezd, akkor csak nézem, ahogy darabjaira hullik. Imádom nézni, ahogy felrobban a farkamon, ahogy tekintete a semmibe vész, a lihegésétől a farkam majdnem felrobban, ami meg is történik pár lökéssel később.

– Bassza meg, Shay – vicsorgok, miközben beleélvezek. Oldalra gurulok, de nem húzódom ki belőle, így Shay kerül fölém, a mellkasomon fekszik.

– Ez fantasztikus volt – mondja, és megcsókolja a mellkasomat. Hiányoztál, Vinnie.

– Te is hiányoztál nekem.

Még ha csak két napról is volt szó, de nagyon rossz volt, hogy a dolgok szarul álltak köztünk. Soha nem akarok vele úgy veszekedni, mint akkor, vagy, hogy ne tudjam, hogy elveszítettem őt vagy sem, igazi pokol volt.

– Van itt egy szeplőd – mondja, majd megérinti a kulcscsontomat. – Ahányszor látom meg akarom csókolni vagy nyalni.

Nyelvével finom megérinti.

– Ilyen dolgokat is észreveszel? Egy szeplőt?

Furák a nők.

– Nem mintha nem venném észre a nagy farkadat – mondja, majd rám néz vigyorogva. – Csupán ez a szeplő annyira szembeötlő, és mindig arra késztet, hogy megcsókoljam.

– Csókold csak, bébi – mondom, és csókot nyomok az ajkaira. Éhesen válaszol, amitől újra merevedésem támad. Nem hiszem, hogy valaha is képest voltam ilyen rövid idő alatt regenerálódni más nő mellett, mint ahogyan Shayjel. Csókolgatni kezdi a nyakam, kezeim a hátán és a fenekén kalandoznak. Megmarkolom a seggét, majd megpaskolom. Újra teljesen kemény vagyok, így Shay felül, és lassan elkezd rajtam lovagolni. Nézem, ahogy a mellei fel-le ugrálnak, teste teljesen magába fogad. Remélem, hogy minden veszekedésünk után így fogunk kibékülni, de remélhetőleg soha nem lesznek ilyen parázs vitáink.

Kezembe fogom az arcát, a szemébe nézek, és elmondom neki, hogy szeretem. Kezem a nyakára siklik, majd a melleivel játszom, megszorítom a mellbimbóját épp úgy, ahogy tudom, hogy szereti. Elmormol egy szitkozódást, aztán keményebben és gyorsabban kezd lovagolni. Amikor érzem, hogy közel a cél, megnyalom az ujjam és csiklóját kezdem el izgatni. Teste megrándul és tudom, hogy közel jár, csak egy kis lökés kell, hogy átlendítse. A csiklóját dörzsölöm, még több nyomást helyezek rá, és amikor érzem, hogy elélvez, csatlakozom hozzá pillanatokon belül, a combjaiba kapaszkodom állatias hangokat kiadva. A testemre roskad, a tarkóját fogom, másik kezemmel a hátát simogatom. Vajon lassan abba kell hagyjuk a szexelést a baba miatt? Kell végeznem némi kutatást a témában, vagy elkérem Faye valamelyik babás könyvét, amit láttam, hogy olvasgatott. Tudnom kell, hogy mire számítsak, nem repülhetek vakon – segíteni akarok Shaynek, nem akarok plusz feszültséget okozni. Amikor meghallom Shay mély szuszogását, rájövök, hogy elaludt rajtam feküdve. Szegény biztosan kimerült, biztos sok energiát kivesz belőle, hogy egy új életet táplál magában. Finoman szólva is. Feljegyzem magamban, hogy nem hagyhatom, hogy bármit is csináljon, csak egyen és pihenjen és persze, ha akar, akkor szerelmeskedhetünk. Végigsimítok a hátán, megcsókolom a feje búbját és lehunyom a szemem, hálás vagyok azért, amit karjaimban tarthatok. Soha nem gondoltam volna, hogy ebben lesz részem, azt gondoltam, hogy nem érdemlem meg.

– Apa leszek – mondom ki hangosan, ízlelgetem a szavakat.

Én, apa leszek. Újra megcsókolom a fejét. Tény, hogy még mindig rettegek, de itt vagyok, és itt leszek, ahová tartozom, a családom mellett. 

NEGYVENÖT

Fordította: Jane

 

 

Shayla

 

– Nem tudtam, hogy dühös leszel-e vagy sem, amiért meséltem neki a babáról – mondja Faye, miközben iszik egy pár kortyot a gyümölcsléből. – Tudnia kellett róla, de nem az én tisztem volt elmondani, viszont aztán közbeavatkozott Sin és aztán mind letámadtak.

Mosolyogtam, miközben ő elmesélte, hogy mi történt aznap.

– Nem haragszom, amiért elmondtad neki, Faye – mondom egy kicsit hunyorítva, amikor bevallom. – Egy kicsit még örülök is, hogy nem nekem kellett elmondanom. Ha ott lettem volna és látom a reakcióját, akkor nem biztos, hogy meg tudtam volna bocsájtani neki.

– Ezt teljes mértékben megértem – mondja bólogatva. – Faszként viselkedett, de nagyon boldog vagyok, meg tudtátok oldani a dolgokat. Szeretem Vinnie-t, azt akarom, hogy boldog legyen, és frusztráló volt látni, hogy az, ami boldoggá tenné, ott volt előtte, mindenki látta, csak ő nem. Valami értelmet kellett vernem bele.

– Köszönöm, hogy beszéltél vele – mondom neki őszintén. – A te és Arrow szavai segítettek neki rájönni, hogy jó apa lehet, hogy minden az ő döntésén múlik, nem a múltján.

– Annyira örülök nektek – mondja, majd elkezdi nézni az étterem menüjét. – És most lesz egy új baba a házban. Annyira izgalmas!

A pincérnő jön és megkérdezi, hogy mit szeretnénk, mi pedig leadjuk a rendeléseinket.

– Képzeld el magad nagy pocakkal – mondja, barna szemeiben jókedv csillog. – Olyan kis vékony vagy, még a végén feldőlsz.

Nevetek, és önkéntelenül is megérintem a hasamat.

– Azt hiszem, hogy nemsokára megtudjuk. Egyelőre csak a reggeli rosszullétekkel kell megküzdenem. Szerencsére ma még ebéd előtt abbamaradt, különben még most is a mosdóba rohangálnék.

– A reggeli rosszullét borzalmas – helyesel sokatmondóan. – Szóval eldöntöttétek már Vinnie-vel, hogy hol fogtok lakni, ha megszületik a baba? Tudom, hogy azt mondta, hogy a klubházban akar maradni, de azt hiszem, hogy mindketten örülnétek, ha lenne egy privát helyetek, ahova visszavonultok, amikor a dolgok hektikussá vállnak.

– Egyszerre egy dolog – mondom neki, amitől nevetni kezd. – Csak most kezd hozzászokni a baba gondolatához, így azt hiszem, kivárom, míg ő hozza fel a lakhatási helyzetet. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy megpróbálom elnyomni, érted? Nem igazán zavar, hogy nem vagyunk házasok, de azt hiszem, hogy szeretnék egy házat. Talon azt mondta, hogy azt csinálhatok azzal a házzal, amiben laktam, amit csak akarok, de nem hiszem, hogy Vinnie szeretne ott élni.

– Bárcsak nekem is lenne egy ilyen unokatestvérem, aki csak úgy házakat adományoz – mondja Faye egy kicsit vágyakozva.

– Tudom, hogy Vinnie-nek van saját háza és földje, ezért nem is értem, hogy minek vette, ha nem áll szándékába beköltözni – mondom, a gyomrom korog, ahogy nézem, amint a mellettünk ülőket kiszolgálják.

– Minden férfinak vannak befektetései– magyarázza Faye. – Letétek és földek, mindenki jól felszerelt. Ez egy újabb ok, amiért a nők annyira odavannak értük. Jóképűek, vakmerőek, és anyagilag is jól állnak.

– Értem a vonzerőt – vallom be. – De soha nem gondoltam volna, hogy egy motoros mellett kötök ki. Vinnie odatoppant az ajtóm elé, és mindent megváltoztatott az életemben.

– Igen, emlékszem, amikor Sin mondta, hogy hazahoz – nevetett. – Látnod kellett volna az arcomat. Soha nem láttam Vinnie-t így érdeklődni egy nő iránt, kivéve egyet, de akkor ő fiatal volt, a lány meg halott, szóval ez nem számít.

Szemeim tágra nyílnak. Faye összerándul.

– Hosszú történet, ne is kérdezd. De igen, meglepett és nagyon kíváncsivá tett. Vicces látni, ahogy a srácok egytől egyik szerelembe esnek, hogy milyen nőket választanak partnerül. Meg kell mondanom, hogy mind jól választottak. Nem tudom, hogy mit tennék, ha nem kedvelném valamelyik nőt.

– Nem tanítod meg neki, hogy hogyan kell kést dobálni?

– Határozottan nem.

Mindketten mosolygunk, aztán megérkezik az ételünk, és mi nem hazudtoljuk meg terhes mivoltunkat, két pofára tömjük magunkba a kaját.

*  *  *

Amikor látom, hogy Vinnie az ágyban fekszik, és terhességről szóló könyvet olvas, a szívem elolvad. Próbálkozik, és én csak ennyit kérek. Úgy gondolom, hogy nagyszerű apa lesz, tényleg hiszek ebben, csak neki kell magabiztosabbnak lennie és bíznia a jövendőbeli nevelési képességeiben.

– Érdekes könyv? – kérdezem mosolyogva, és bemászok mellé a takaró alá.

– Tudtad, hogy a méhnyakad 10 centiméterre fog kitágulni? – kérdezi tágra nyílt szemekkel. – Remélem, úgy döntesz, hogy kapsz fájdalomcsillapítót vagy talán egy epidurálist?

A válla fölött rálesek a könyvre, az oldalra, amit olvas.

– Jézusom.

– Tudom.

– Azt hiszem, hogy utánad én is elolvasom ezt a könyvet. Mindenki csak azt mondja, hogy minden mennyire fantasztikus lesz, senki nem beszélt erről a 10 centiméterről. Noha, ez megmagyarázza azt a tényt, hogy hogyan jut ki a baba. Mindig is úgy gondoltam, hogy olyan az egész, mint kinyomni egy görögdinnyét egy kulcslyukon. –  Vinnie összerándul és egy Áucs-ot motyog a bajsza alatt.

– Nekem mondod? De azt hiszem, hogy meghagyom a szülés fájdalma miatti aggodalmat a jövőbeli énemnek. Még éppen elég időm van előtte.

– Igaz. Egy óra múlva kell időpontra mennünk az orvoshoz, úgyhogy feltehetünk neki bármilyen kérdést, amit csak akarunk. Milyen volt az ebéd?

– Az étel nagyszerű volt, a társaság még jobb –mondom, és hozzábújok. – Többet ettünk, mint amennyit egy embernek kellene, aztán Faye-jel dobókés nézőbe mentünk.

– Tipikus nap Faye életében – mondja, majd olyan oldalra lapoz, ahol egy széttett lábú nő van, és a baba fejének a teteje látszik. Becsukom a könyvet. Vinnie nevet. Én viszont nem.

– Majd megkérdezem Faye-t, hogy milyen volt a vajúdása Cloverrel – mondom, nem akarom még egyszer látni ezt a könyvet. – Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok tanácsa lesz.

Vinnie olyan erősen kezd el nevetni, és nekem fogalmam sincs, hogy miért, ezért ráugrok és magyarázatot követelek.

– Ne kérdezd Faye-t a vajúdós történetéről – mondja, majd megint nevetni kezd.

– Miért nem?

– Mert hallottam már a mondandóját, és azt egyetlen terhes nőnek sem kellene hallania – magyarázza.

Nos, ez mindent elmagyaráz, és így már nem kérdezhetek tőle semmit.

*  *  *

– Csak képzeld el, hogy ismételten hasba szúrnak – mondja jókedvűen, de elgondolkodva. – Ahogy az első kés szúrása enyhül, egy másik újra a bensődbe szúr, aztán egyre gyakrabban és fájdalmasabban történik meg. Na, ilyenek az összehúzódások.

Eltátom a számat, majd becsukom.

– És ezt, mialatt a férfi, aki felcsinált, ott áll melletted, minden fájdalom nélkül nézi. Azt kívánod, hogy eme kések közül néhány rá irányuljon, de sajnos mindenik rád szegeződik. Ő csak áll melletted, és úgy tesz, mintha értené vagy tudná, hogy min mész keresztül, miközben talán azt gondolja, hogy: „Ó, nem fájhat annyira, ez egy természetes folyamat”, ahogy néhány idióta férfi mondaná. Azután, amikor azt hiszed, hogy nem lehet rosszabb vagy fájdalmasabb, akkor el kell kezdened kitolni a kisbabát a vaginádon, mert nem jön ki magától, ó, nem, neked kell minden munkát elvégezned. A puncid kitágul, üvöltenek rád, hogy nyomj, és közben olyan érzésed van, mintha WC-re kellene menned. Nagyon traumatikus élmény.

Vinnie belép a konyhába, és amikor meglátja az arckifejezésem és Faye-t, megkérdezi.

– Megkérdezted, igaz?

A „pofa be” nézésemet vetem rá, de ahelyett, hogy befogná, inkább nevetni kezd. Sin belép, és megkérdezi, hogy mi a fasz ilyen vicces.

– Faye elmeséli ShaynekClover születésének történetét. Mondtam neki, hogy ne tegye. – Vigyorog, és egy nagyképű mosolyt küld felém. Sin kuncogni kezd, majd csókot nyom Faye fejére. – Nagyon várod már, hogy részed legyen benne, nem igaz?

– Készen állsz, hogy újra meggyötörjelek? – néz rá Faye szúrósan.

– Ja – vágja rá azonnal Sin, majd leül mellé. – Ez a legkevesebb, amit tehetek, ugye? Te viseled el az összes fájdalmat, én meg a te kínzásodat.

– Biztos vagyok benne, hogy cifrábbnál cifrább sértegetésekkel fogok dobálózni ezúttal. A szótáram gyarapodott, amióta Clover megszületett.

– Biztos vagyok benne, hogy így lesz – mondja Sin szárazon, és olyan pillantást vet Vinnie-re, ami azt üzeni „Sok sikert! A terhes nők kibaszottul őrültek.”

– Ne engedd, hogy magával vigye a késeit – javaslom összerándulva. – Lehet, hogy úgy dönt, megosztja veled a fájdalmát.

Faye gonoszan vigyorogni kezd, majd csókot nyom Sin állára.

– Hmm… miért is nem gondoltam én erre?

*  *  *

– Beszélnünk kell valamiről – mondja Vinnie a tarkóját dörzsölve. – Terhes vagy, nem akarlak idegesíteni, de tudnod kell, hogy a Kings tudja, hogy életben vagy.

– Hogyan? – kérdezem felpattanva az ágyról. – Honnan tudják?

– Talonnak van egy besúgója – mondja dühösen. – Akárkinek is mondta el az MC-jében, annak köze volt a Kingshez, és kitálalt. Most megint ezzel a szarral kell foglalkozzunk, mert a Wild Menek kibaszottul semmit nem tudnak a lojalitásról.

Nyers és durva szavak, de még én sem tudom megvédeni őket. Ki hagyná cserben Talont? Azon gondolkodom, hogy mit tudnánk tenni most, és csak egyetlen dolog jut eszembe. És akárhogy is legyen, lesz némi magyarázkodnivalóm.

– Elmehetnék a zsarukhoz– köpöm ki a szavakat, miközben Vinnie szemébe nézek.

– A kibaszott zsarukhoz? Hogy segítene ez? – kérdezi felhúzott szemöldökökkel.

Csendben maradok, nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele ebbe a beszélgetésbe.

– Shay?

Összerándulok és visszaülök.

– A zsaruk kapcsolatban voltak velem. Vagyis, próbáltak kapcsolatban maradni velem, de én kerültem őket. Amikor hívtak, akkor hagytam, hogy hangpostára menjen az üzenet. Emlékszel arra a napra az ékszerboltban, amikor Faye-nek ajándékot vettem? A nő, akivel beszéltem egy szövetségi ügynök volt. Sarokba szorított, azt akarta, hogy beszéljek vele, de nemet mondtam. Nem akartam velük együtt dolgozni vagy, hogy közöm legyen hozzájuk. Nem gondoltam, hogy segíthetnek akkor, de most talán kapóra jöhetnek?

Nem bízom a szövetségiekben, főleg azért, mert apám összedolgozott velük, és lám, mi történt vele. Annyi, hogy most nem látok más kiutat ebből. Vinnie a tekintetemet keresi.

– Hogy segíthetnének, Shay?

Nagyot nyelek.

– Talán tudom, hogy hol van a főkönyv. Úgy értem, hogy tudok egy helyről, ahol apám tartotta a fontos dokumentumait. Gondolkodtam, járt az agyam, és ha valahol, akkor ott biztosan megtaláljuk. Egy próbát megér, nem gondolod? – kérdezem nagyot nyelve.

– És nem gondoltad, hogy erről tudnom kellene? – kérdezi komoran.

Felállok, odamegyek hozzá, és kezem a mellkasára teszem.

– Nem hazudtam neked, és nem vertelek át, Vinnie, és soha nem is tenném. Egyszerűen nem akartam belekeveredni ebbe az egészbe, nem akartam, hogy a szövetségiek kapcsolatba kerüljenek velem, vagy, hogy idejöjjenek. Nem volt semmilyen kézzelfogható bizonyítékom, nem értem hozzá és nem is láttam, csak azt tudom, hogy hol lehet.

– Azonnal meg kell szereznünk – mondja Vinnie, fel-alá járkálva. – Mondd el nekem, Shay.

Elmondom neki, hogy hol van a főkönyv. Apám egyik befektetési ingatlanban tartotta, a padláson, egy lakat alatt tartott dobozban. Az előtt beszélt nekem róla, mielőtt börtönbe került, minden eshetőséget számításba véve. Az egyetlen probléma az volt, hogy az ingatlant kibérelték, így bérlők élnek ott, szóval várnunk kell, míg nincsenek otthon, be kell törnünk, hogy megszerezzük.

Csak abban reménykedem, hogy ez a legjobb lépés.

*  *  *

– Egyáltalán honnan szerezted ezt a szerelést? –  kérdezi Vinnie Faye-t grimaszolva. Sin elhozta magával Faye-t, úgy tűnt, jól tud improvizálni a nehéz szituációkban. Amire nem számítottunk, hogy apácának öltözve jelenik meg. Igen, egy apácának.

– Olykor szeretek beöltözni – mondja Sinhez fordulva, és kacsint. – És mindenki szereti az apácákat. Olyan nincs, hogy nem engednek be a házukba.

– Remélhetőleg senki sincs otthon – motyogom, homlokomat a tenyeremmel dörzsölöm. A sarkon leparkolunk, és Faye kiszáll, kezében egy Bibliát tart.

– Kinyomozom, hogy mi a helyzet, aztán küldök egy üzenetet – mondja Sinnek, majd megcsókolja. – Csináljuk meg, csapat!

Elindul, mi meg csak nézünk utána.

– Mi a fasz már megint a terv? – kérdezi Vinnie Sintől, arcán kötekedő kifejezéssel.

– Faye megnézi, hogy van-e valaki otthon, és ha igen, akkor eltereli a figyelmüket, mialatt te betörsz– mondja Sin nyugodtan, mintha minden nap ezt csinálná.

– És én mit csinálok? – kérdezem, tekintetem a két férfi között cikázik, rádöbbenve, hogy Sin azt mondta, hogy mialatt te betörsz és nem azt, hogy mialatt mi betörünk.

– Te velem jössz – mondja Vinnie. – Te tudod, hogy hogyan néz ki a nyilvántartás, ugye?

– Én itt fogok ülni, és rátok várok, hogy beugorjatok, majd elhajtsunk innen – mondja Sin a kormányt markolva. A telefonja megpittyen, elolvassa az üzenetet, majd Vinnie-hez fordul. – Egy nő van otthon, Faye épp teázik vele a konyhában, azt mondja, hogy a bejárati ajtót nyitva hagyta, szóval rohanj be, fordulj balra, majd menj fel a lépcsőn.

Nagyot nyelek, bassza meg, épp arra készülök, hogy kiraboljak egy házat, mialatt egy ártatlan nő ott ül és Faye-jel beszélget, aki apácának van öltözve.

Kiszállunk az autóból, és Vinnie elkapja a karomat.

– Ne pánikolj, rendben? Csak bemegyünk, és jövünk is ki.

– És ha meglát minket?

– Majd akkor aggódunk miatta, ha megtörténik.

Mesés.

Vinnie kinyitja az ajtót, és mi lábujjhegyen beosonunk. Az első, amit meghallok az Faye szokásosnál is hangosabb nevetése. Balra fordulunk és elindulunk fel a lépcsőn, kétségbeesetten keressük a padlás bejáratát. Megtaláljuk jobb oldalon, egy kar lóg a plafonról. Vinnie meghúzza, megjelennek a lépcsők, leérnek a földre. Halkan koppan és attól félek, hogy a hölgy meghallja, de aztán meghallom, hogy Faye valami egyházi éneket énekel, valószínűleg próbálja elfedni a zajainkat. Felmászunk a lépcsőkön a padlásra, keresem a ládát. Amikor megtalálom, megveregetem Vinnie vállát. Kinyitja a ládát, kiveszi belőle a dobozt, majd eltűnünk a picsába.

*  *  *

Amikor Vinnie megtalálja a nekem címzett borítékot, végigsimítok az ujjaimmal az apám kézírásán. A dobozban találta a levelet, amelyet apám hagyott nekem, és nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Leülök az ágyunkra, feltépem a levelet.

 

Shayla,

Ha ezt olvasod, akkor a dolgok rossz irányt vettek. Sajnálom gyönyörű lányom, hogy bele lettél rángatva ebbe az egészbe, és hogy neked kell megfizetned az én hibáimért. Csak tudd, hogy szeretlek, és hogy minden kétely nélkül te vagy a legjobb dolog az életemben.

Maradj erős,

Szeretettel, Apa

 

Leteszem a levelet magam mellé, és lehunyom a szememet. Tudta, hogy ez fog történni velem, hogy eljönnek értem, de feltételezem, hogy tehetett volna valamit ellene – vagy talán tett is, nem tudom. Bárhogy is legyen, most már nincs köztünk, és a jó dolgok miatt kell rá emlékeznem, amiket értem tett, nem a rosszakért. Nem lehet haragudni a holtakra. Vinnie bejön a szobába, átkarol, és tudom, hogy biztonságban vagyok. Nem kell tovább rejtőzködnöm.

*  *  *

Az ügynök belép a kihallgató szobába, ránéz Vinnie-re, Sinre, Faye-re és rám.

– Higgs ügynök – mondom bólintva.

– Nos, ez egy olyan társaság, akire nem számítottam – mondja száraz hangon, majd rám néz. – Köszönöm, hogy eljöttek. Úgy hallottam, van számomra valamije, Shayla.

Faye megmutatja neki a főkönyvet, de nem adja át neki.

– Van néhány dolog, amit meg kell beszélnünk, és papírra vetnünk, mielőtt ezt átadjuk.

A nyilvántartás olyan információkat tartalmaz, amelyet bármilyen bűnöző a saját előnyére tudna fordítani. Nevek, dátumok. Információk a maffia tagjairól. Valójában, ha zsarolni akarsz valakit, akkor minden itt van ebben a dokumentumban, amire csak szükséged lehet, elég bizonyítékkal, hogy egy halom embert rács mögé juttass. Mintha ez lenne a bűnözői kisokos.

– Faye Black, a hírneve megelőzi önt – mondja az ügynök, sötét szemeiből nem lehet semmit kiolvasni. – Ez fájdalmas lesz, igaz?

– El sem tudja képzelni – mondja Faye, letéve egy papírt az asztalra. – Kezdjük.

NEGYVENHAT

Fordította: Jane

 

 

Vinnie

Három hónappal később

 

Nézem az ELADVA táblát a kétemeletes házon, és büszkeség töltött el. Shay imádni fogja ezt a házat, már előre tudom. Csak egy 5 perces autóútra van a klubháztól, és négy nagy szobája van és két fürdőszobája. Soha nem kérte, hogy költözzünk ki a klubházból, és ha én ott akartam volna maradni, akkor valószínűleg benne lett volna minden ellenvetés nélkül. Ez egy újabb ok, amiért szeretem. Soha nem kényszerített bele semmibe, vagy nem akarja rám erőltetni a saját akaratát, csak hagyja, hogy én hozzam meg a saját döntéseimet, és tudatja velem, hogy ott lesz mellettem, bármi történjen is. Hónapokig gondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy egy baba nem nőhet fel a klubházban. Egy babának saját otthonra van szüksége, egy csendes helyre a szüleivel. Félreértés ne essék, sokat leszünk a klubházban, mint mindenki más, de így lesz saját kis menedékhelyünk, egy hely, ami csak és kizárólag a miénk. Visszamotorozok a klubházba, Colt és Shay kint ülnek.

– Van egy meglepetésem számodra – mondom mosolyogva. – Velem kell jönnöd.

– Mi lenne az? – kérdezi körbetekintve. – Hol van?

Mosolygok és megfogom a kezét, kivezetem, ahol bekötöm a szemét, és beültetem az autóba. Millió kérdést tesz fel a házig vezető úton, de semmit nem mondok neki, csak annyit, hogy türelmesnek kell lennie. Leparkolok az új felhajtónkon, kinyitom az ajtót neki, segítek kiszállni, közben megbizonyosodok róla, hogy nem leskelődik. A ház elé vezetem, megállok előtte és még mielőtt leveszem a szemkötőt megszólalok.

– Már hónapok óta gondolkodom ezen, és nagyon szeretném ezt, rendben? Ezért ne kérdőjelezd meg. Szeretlek, Shay.

Kinyitja a szemét és az előtte elterülő hatalmas házat nézi, majd az ELADVA táblát.

– Ó, Istenem – suttogja könnyes szemmel. Manapság minden sírásra készteti a hormonok miatt. – De Vinnie, azt hittem…

– A dolgok változnak – mondom, kezem a hasán pihentetem. A tetovált ujjperceim nagyon furcsán mutatnak pink virágos ruháján.

– Ezt nekünk vetted? – kérdezi döbbenten. – Vinnie azt sem tudom, hogy mit mondjak.

Megfogom a kezét, tenyerébe teszem a kulcsot.

– Bemenjünk körülnézni a házunkban?

Bólint, megcsókol, miközben egy könnycsepp gördül le az arcán.

– Ne sírj, Shay – mondom, és lecsókolom a könnyét. Azért sír, mert vettem egy házat, biztos vagyok benne, hogy boldog, de ugyanakkor szomorú vagyok egy kicsit, mert szerintem soha nem hitte, hogy el fogjuk hagyni a klubházat, mert én a klubházat tekintem otthonomnak. Az otthonom ott van, ahol Shay van, és ez nem olyan, mintha elveszíteném a klubházat. Egyszerűen csak két otthonom lesz, és ez teljesen elégedetté tesz. Boldoggá tenni őt a legfontosabb számomra, mert ő is mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen. Ilyen a szerelem. Teljesen körbejárjuk a házat, és ahogy a tekintete felcsillan, tudom, hogy jól döntöttem. Persze, ott maradnék a klubházban boldogan, de tudom, hogy ő nem lenne az. Nem leszek ennyire önző és ez, hogy ilyen közel leszek klubházhoz, két legyet egy csapásra.

– Mikor költözünk be? – kérdezi, átkarolva hátulról.

– Amikor csak akarsz – mondom neki, majd megölelem. – Holnap elmehetünk bútort vásárolni, ha akarsz, úgyhogy gondold át, hogy mire van szükséged, a színeket és egyéb dolgokat, aztán körülnézhetünk.

– Ez tökéletesen hangzik, Vinnie – mondja rám nézve. – Tudom, hogy ezt értem és a babáért teszed, nagyon hálás vagyok neked.

Ad egy csókot, majd elmegy körülnézni, hogy mire van szükségünk. Nézem őt, magamba szívom ezt az emléket. Most, hogy a Kings tagok rács mögött vannak, Shay biztonságban van. És tudom, hogy most már minden rendben lesz.

*  *  *

Két héttel később házavató bulit tartunk. Mindenki eljön megnézni a házat, beleértve Talont és Tiát is, ajándékot hoznak, holott kikötöttem, hogy nincs rá szükség. Shay bőséges menüvel készült, a kedvencemet készítette, lasagnat és csirkét, de sült oldalast, fokhagymás kenyeret és salátát is. Készített valami flancos tálakat is, sajttal, szalámival, sós keksszel, répával, zellerrel, uborkával és különböző mártogatóssal.

– Gyönyörű a ház – mondja Faye, miközben elbűvölve körülnéz.

– Most eljátszod, hogy nem jártál itt korábban? – kérdezem vigyorogva.

– De csak azért, mert más még nem volt itt – suttogja. – Nem akarom, hogy úgy érezzék, hogy kimaradtak valamiből.

– Miért? Nem mintha meghívtunk volna, csak úgy feltűntél a semmiből.

Nem mondtuk el senkinek, hogy hol van a ház, mert meglepetést akartunk, de minket ért meglepetés, amikor Faye megjelent az ajtónkban. Ennek a nőnek nincsenek gátlásai. Szerencséje van, hogy szeretjük, és hogy az elnök felesége, különben nem tűrném el a szarságait. Kit akarok átverni, eltűrném. Aranyat ér ez a nő, de néha kibaszottul frusztráló tud lenni.

Játékosan oldalba vág.

– Segíteni akartam Shaynek a színek kiválasztásában. Szóval igen, követtelek vissza a házhoz, mi ebben a nagy dolog? Ha nem tudsz a családod ellen kémkedni, akkor ki ellen tudsz?

– Jobb esetben senki után.

– Abban meg mi a buli? – kérdezi legyintve.

– Őrült vagy.

– Ezért szeretsz.

– Hallottam, hogy össze akarsz dolgozni a szövetségi ügynökökkel, hogy még több rossz fiút lekapcsoljanak – mondom neki, főleg azok után, hogy tegnap Sin beszámolt róla. Egyáltalán nem örült neki.

– Így van – bólint. – Azt hiszem, hogy egy jó élmény lesz, és segíthetek az igazán korrupt seggfejek lecsukásában. A világnak szüksége van az ilyen emberekre, mint én.

– De azt ugye tudod, hogy valamilyen szinten mi is rossz fiúk vagyunk? – mondom szemöldök felhúzva.

Megint legyint.

– Ti vagytok a legjobbak, és ha az ügynökökkel fogok dolgozni, akkor biztosítani fogom, hogy soha semmi bántódás ne érjen.

– Ez egy kicsit korrupció gyanús – mondom vigyorogva, de ő csak vállat von.

– Hűség és család mindenekfelett.

– Mindig – mondom elgondolkodva.

– Emlékszel, amikor odavoltál Allie– ért? – kérdezi hunyorítva. – Véletlenül szóba hoztam egyik beszélgetésünk alatt Shayjel, de nem mondtam el a nevét. Nem fura történet?

Csak bámulok rá dermedten, majd egy szót ejtek ki a számon.

– Sin!

*  *  *

Vacsora után felállok, igyekszem magamra vonni mindenki figyelmét.

– Csak meg akartam köszönni mindenkinek, hogy eljött. Tudjátok, hogy ti vagytok a családom, aki soha nem volt… és igen, bassza meg, nem akarok nyálas és ömlengős lenni, de hálás vagyok értetek.

– Vinnie bácsi káromkodott – suttogta Clover Faye– nek.

– Tudom– suttogta vissza Faye.

Shay felé fordulok, és kiveszem a zsebemből a dobozt, de a kezem remegni kezd. Bassza meg! Tényleg megcsinálom? Megkérem a kezét? Ez egy olyan dolog, amit soha nem hittem, hogy meg fogok tenni. Bassza meg, bassza meg!

Mondd ki a szavakat, Vinnie.

– Shay, hozzám jössz feleségül? – kérdezem, felnyitva a dobozt, közszemlére téve a hatalmas gyémántot.

Tágra nyílt szemekkel nézi a gyűrűt, majd engem, majd az asztal körül ülőkre bámul.

– Vinnie – mondja csendesen, majd megköszörüli a torkát. – Nem, nem leszek a feleséged.

Várj, mi van?

Az asztal körül mindenki halálos csendben ül.

Gyorsan bele is kezd a magyarázatba.

– Téged nem érdekel a házasság, ezt tudom, semmit nem jelent számodra. Csak egy darab papír, azt mondtad. Tudom, hogy ezt most azért csinálod, mert szeretsz, de én pont ezért mondok nemet, mert én is épp olyan nagyon szeretlek, és nincs szükségem egy papírra, hogy boldogok legyünk. Megadtad nekem ezt a gyönyörű otthont, holott tudom, hogy épp oly boldog lennél a klubházban is. Nem kell még többet adnod nekem, Vinnie.

Feláll, és átkarol.

– Azt, hogy képes vagy ezt megtenni értem, mindennél többet jelent számomra, de nem fogadhatom el, Vinnie. Olyan kurva nagyon szeretlek, és tudom, hogy te is engem. Nem kell megkérned a kezem, hogy ezt bizonyítsd, de a tény, hogy mégis megtetted, csak még inkább arra késztet, hogy szeresselek.

Felemelem az állát, és mélyen megcsókolom, az asztal körül mindenki tapsolni kezd.

– Ezt volt a legromantikusabb visszautasítás, amit valaha is láttam – mondja Faye.

– Bocsánat, hogy mindenki előtt nemet mondtam – mondja Shay sírva. – Egyszerűen nem mondhattam igent, Vinnie, mert tudom, hogy nem ezt akarod igazán. Már így is két– három olyan dolgot kaptam tőled, amit azt mondtad soha nem tudsz, akarsz megadni, ezért most én leszek az, aki felad valamit érted.

– Bassza meg, szeretlek – mondom, majd újra megcsókolom, és azt kívánom, hogy mindenki kotródjon haza, hogy fel tudjam vinni az ágyunkba és hancúrozzak vele.

– Én még jobban szeretlek – mondja mosolyogva, és a szemében csillogó boldogság miatt tudom, hogy mégsem vagyok annyira rossz ember, mint azt gondoltam.

Mi több, talán egyike leszek a jó fiúknak.

EPILÓGUS

Fordította: Jane

 

 

Shayla

Öt hónappal később

 

– Ó, Istenem, igaza volt, olyanok, mint a kések! – kiáltom, majd lehunyom a szemem, próbálok a fájdalom ellen küzdeni.

Szent szar, ez borzalmasan fáj. Üvölteni akarok. Kinyitom a szemem, és Vinnie-re nézek, aki a kezemet fogja, és azt mondogatja, hogy próbáljak lélegezni.

– Nem akarok lélegezni! – sikítom. – Miért nem próbálsz meg te nagy levegőket venni, miközben folyamatosan kést mártanak beléd?

– Mindegyik nő ilyen gonosszá válik? – kérdezi a nővért, aki meg sem rezzen a kérdésétől.

– A legtöbb esetben.

– Nem tudom, hogy miért kiabálsz velem – mondja teljes nyugodtsággal. – Te vagy az, aki nem kérted az epidurálist, mert valami harcos amazon akarsz lenni.

A nővér egy kis nyugtató gázt nyújt felém, és én úgy szívom be, mintha megmentené az életem, titkon remélve, hogy így is lesz. Igen, elbasztam azzal, hogy nem kértem epidurálist, de nem kellett, hogy folyton emlékeztessen rá. Most már túl késő volt kérni, hiszen a baba feje már majdnem kilátszott, legalábbis ezt mondta a nővér.

– Bassza meg! – kiáltom, ahogy egy újabb összehúzódás söpör végig rajtam. Sírni akarok, de nem fog segíteni, így értelmetlen lenne.

A szülésznő végre azt mondja, hogy itt az idő nyomni, és én nem igazán akarok, de annyira elegem van már ebből, hogy minden erőmet összeszedve, félretéve minden fájdalmamat, nyomni kezdek.

– Kint van a feje – mondja Vinnie, tányér nagyságú tágra nyílt szemekkel. Nem tudom, hogy mikor került a lábaimhoz, szembe a vaginámmal, de nagyon is biztos vagyok benne, hogy megkértem, hogy ne tegye.

– Ne nézd! – könyörgök, de megint figyelmen kívül hagy. Én sem akarnék odanézni, és inkább úgy emlékeznék a puncimra, amilyen előtte volt, nem amikor teljesen kitágulva épp egy baba feje furakodik ki belőle.

– Vinnie, gyere,állj ide a fejemhez! – morgom, aztán nyöszörögni kezdek. Folyton arra ösztökélnek, hogy nyomjak, így hát nyomok.

– Mindjárt megvan – mondja a szülésznő nyugodt hangon. Hogy a fenébe lehet ilyen nyugodt? Legszívesebben bemosnék neki egyet, csak mert ennyire nyugodt. Lehunyom a szemem, kizárom Vinnie-t, aki valószínűleg még mindig ott áll, ahol nem kellene, és folyamatosan nyomok, mindent beleadva nyomok.

És aztán valami csodálatos dolog történik, a fájdalom megszűnik. Hallom a baba sírását, és mást sem érzek, csak megkönnyebbülést.

– Van egy lányunk – mondja Vinnie ámuldozva. A ,nővér megkérdezi tőle, hogy szeretné-e elvágni a köldökzsinórt és ő igent mond. Sírni kezdek. A mellkasomra helyezik a kislányunkat, aki rögtön abba is hagyja a sírást. Fejét selymes, sötét haj borítja, amit tudom, hogy tőlem örökölt, de amikor kinyitja a szemeit Vinnie-t látom benne.

– Tökéletes – mondom, könnyek záporoznak végig az arcomon.

Egy kis idő múlva a nővér elviszi, megtisztítja és takaróba bugyolálja. Átnyújtja Vinnie-nek, aki elég esetlenül fogja, de nem panaszkodik. Leül, és a kis arcát figyeli. Amikor egy könnycsepp gördül le az arcán, akkor tudom, hogy minden, amit Faye mondott igaz.

 

 

Vége