19.-20. Fejezet

 

TIZENKILENC

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

Meg fog ölni, gondolom magamban.

Miután elélveztet csak a szájával, nem egyszer, de kétszer, a hátára fekszik az ágyon. Segítek megszabadulni a ruháitól – vastag farka keményen ágaskodik előttem. Fölé térdelek, megmarkolom, hegyét a puncim bejáratához illesztem és lassan, hogy szokjam a méretét, magamba csúsztatom. Annyira jó őt magamban érezni, hogy sosem szeretném, hogy vége legyen.

Sötét, félig lehunyt szemét le sem veszi az enyémről, ahelyett, hogy lenézne, ahogy épp összekapcsolódunk, amivel még személyesebbé teszi az élményt. Mikor teljes hossza bennem van, megtámaszkodom a mellkasán mindkét tenyeremmel, előrehajolok és megcsókolom. Ugyanekkor elkezdem mozgatni a csípőmet, meglovagolom. Megint hallom azt a morgó hangot, amit annyira imádok benne, mikor megragadja a csípőmet, és ösztönöz, hogy gyorsabb tempóra kapcsoljak. Keményen és gyorsan lovagolok rajta, míg ő szájába veszi a mellbimbóimat, szívogatja és kényezteti őket. Ezzel még jobban beindít, és teljesen megvadulok, annyira vágyom őt. Megmarkolja a fenekemet, a hátamra fordít, hogy én legyek alul, s közben még mindig bennem van. Annyira tökéletes ritmusban mozog, amitől a hátát karmolom, és a szájába nyögök.

– Vinnie – suttogom, amikor érzem, hogy nemsokára megint el fogok menni. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna egyszerre ennyi orgazmusom. Megcsókolja az állkapcsom vonalát, majd a fülcimpámat rágcsálja.

– Add nekem újra a gyönyöröd, Shay. Érezni szeretném a farkamon, ahogy elmész.

Lenyúl kettőnk közé, és a csiklómat ingerli, amivel persze eléri, hogy teljesítsem a kívánságát, és a kéj hullámai végigömlenek rajtam.

– Ó, Istenem – sóhajtozom, miközben orgazmusom folytatódik, remegnek a combjaim, szemem lecsukódik, ahogy már-már felemészt a gyönyör. Mikor a hullámok lecsendesednek a testemben, visszahanyatlom a párnára. Már értem, miért hívják ezt kis halálnak. Vinnie csöndesen átkozódik az orra alatt, ritmust vált.

– Bassza meg, Shay – morogja. – El fogok menni.

Érzem, hogy átlendül a határon, és belém élvez. Csókokkal borítja ajkam, mielőtt kihúzódik belőlem, és mellém fekszik. Karját kinyújtva csendesen hív, hogy bújjak oda hozzá. Fejem a vállára hajtom, karommal átölelem.

Mindössze egy szó jár a fejemben, képtelen vagyok bármi másra gondolni.

Azta.

Csak ennyi: azta.

Nem voltam túl sok pasival, de azért volt egy pár, de amit most átéltem, az össze sem hasonlítható semmivel. Mintha tudta volna, mire van szükségem, mielőtt én magam tudtam volna, mintha valóban figyelne azokra az árulkodó jelekre, amit egy nő teste ad. Igazából meg sem szólalok, de az a hatalmas mosoly az arcomon önmagáért beszél.

Megkönnyebbülten sóhajt fel, és azt mondja:

– Szóval ezért súgták az ösztöneim, hogy védjelek meg.

Felnevetek. és meglegyintem a mellkasát.

– Ez a legbénább utójáték, amit valaha hallottam.

De bevallom, ez volt a legjobb dolog, ami valaha is történt velem.

Dörömbölés hallatszik az ajtón.

– Vinnie! Légy társas lény, seggfej! – kiabál Faye.

Hallom, hogy Sin azt mondja neki, ne legyen már farok lohasztó.

– Ott az egész éjszaka – feleli szipogva. – Szerintem meg kellene ennünk az összes kaját. Ők jóllaknak szexszel is.

Ezen elkezdek kuncogni, arcomat a párnába fúrom.

– Szórakozol? – csap Vinnie a fenekemre.

– Most nem mehetek ki! – nyögöm, eltakarva az arcom a kezemmel. – Le fognak baszni.

– Jobb, ha hozzászoksz – vigyorog, majd hozzáteszi: – Ha valamelyik csaj baszakszik veled, ne aggódj, van elég lőszerünk ellenük.

– Neked; nekem nincs – felelem ásítva.

– Elfáradtál?

– Egy kicsit – ismerem el, és még egyszer hozzábújok. – De nem eléggé, hogy ne akarnálak újra ma éjjel.

Megrázkódik a mellkasa, ahogy nevet.

– Naná, hogy ismétlünk.

– Ma éjjel.

– Ma éjjel – egyezik bele. A hátamra gördít, kezeimet összefogja a fejem felett a párnán, súlyával a matracba nyom. – Annyi mindent akarok kezdeni veled.

– Mint például? – kérdezem fátyolos hangon.

– Meg akarlak dugni hátulról. Látni akarlak, ahogy térden állva szopod a farkam. Azt akarom, hogy megint az arcomra ülj és kinyaljalak. Meg akarlak dugni a falnak támasztva a zuhany alatt. Meg a széken. Meg mindenhol. Mindent is akarok.

– Mindezt ma éjjel? – kerekedik el a szemem. Nem hiszem, hogy túlélem az éjszakát, de csináljuk.

Szeme mosolyog, aztán lehajol és megcsókol.

– Tetszik, ahogy lovagolsz rajtam. Meglepődnél, hány nő szégyelli megtenni, túlságosan aggasztja őket, hogy hogyan néznek ki abból a szemszögből.

– Határozottan ez a legbénább utójáték – mormolom lehunyva a szemem.

– Hagyjuk ezt, Vinnie, amíg ez az őrült jó szex jár a fejemben, a testem jóllakott, az agyam meg tiszta.

– Én csak azt mondom – száll le rólam, és ül az ágy szélére –, jobban járunk, ha kimegyünk oda, különben életünk végéig hallgathatjuk ezeket. Ráadásul éhes is vagyok.

– Megjött az étvágyad, igaz? – nézek szét a ruháim után kutatva. Sietségében szanaszét hajigálta őket, hogy mihamarabb meztelen legyek.

– Tessék – kapja fel a bugyimat és a kezembe adja. – Amúgy a piros nagyon jól áll.

– Meglepődtem, hogy észrevetted – szólok be, miközben felhúzom, majd bekapcsolom a hozzá illő melltartómat is. Megfordulok, hogy lássam, ahogy belebújik a nadrágjába.

– Hidd el, feltűnt – veszi vissza a pólóját. – Készen vagy? Eléggé elszaladt az idő.

– Tessék? Nem hiszem, hogy olyan rég eljöttünk volna – csattanok fel.

Az órájára néz, majd flegma pillantást villant rám.

– Alig két és fél órája.

Szemem elkerekedik, ahogy felhúzom a combomon a farmerem.

– Komolyan? A picsába. Lehet, már be is fejezték nélkülünk a vacsorát. Hallottad Faye gonosz tervét.

Teljesen felöltözve próbálom megregulázni a tincseimet.

– Kész vagyok, ha te is.

Mögém lép, testét az enyémhez préseli.

– Én mindig készen állok.

Szent szar! Kemény. Újra.

– Nem tudom, hogy elaléljak vagy megijedjek – nevettetem meg. A derekamra teszi a kezét, és kilépünk a tömeg elé. Mindenki ujjong és füttyög, amitől legszívesebben elsüllyednék örökre, ehelyett azonban méltóságteljesen helyet foglalok, míg Vinnie elmegy, és hoz enni nekünk.

– Vinnie egész jó időt futott – mondja Anna, és megbök a vállával.

– Hagyd már – szól rá Lana, majd hozzáteszi: – De egyet kell értsek vele.

Felnyögök és lecsúszom a székben, megnevettetve ezzel a csajokat.

– És miről maradtam le? – kérdem egyikük arcáról a másikra nézve.

– Semmiről, csak jól kidumáltunk titeket – von vállat Faye. – Ja, meg falatoztunk.

Clover odaszalad hozzám két másik gyerekkel az oldalán, egy fiúval és egy lánnyal.

– Shay, merre jártál?

Öljetek meg. Most.

– Csak ledőltem egy kicsit – hazudom, figyelmen kívül hagyva a röhögő társaságot. – Jól érezted magad a barátaiddal?

– Aha – feleli, és ugrik egyet. – Cara és Rhett a legjobbak.

– Remek – mondom rá, de már el is futottak mind a hárman a ház felé. – Aranyos kölykök.

– Meglátjátok – szólal meg Anna, miközben kisepri a haját az arcából, és Bailey-re meg Tiára néz –, ők lesznek a Wind Dragon következő generációja.

Az est további részét evéssel, ivással és szórakozással töltjük. Mire véget ér, késő éjszaka lesz, teljesen kimerültem. Segítek feltakarítani, majd a fürdőszobába indulok, hogy lefürödjek. Vinnie teleengedi a kádat nekem, levetkőztet, és besegít a vízbe. Elvigyorodom, ahogy a kezembe nyom egy könyvet, amit az éjjeliszekrényén hagytam. Annyi minden történt ma, és annyi minden megváltozott. Elhagytuk a házat, idejöttünk, és megengedték, hogy maradjunk, és most még Talonnal kell rendezni gyorsan a dolgokat, és ki kell találni valamit, hogy megmeneküljek.

Csak remélni merem, hogy közben senki nem sérül meg, mert inkább feladom magam.

Még ha rosszabb is lesz a rosszabbnál, de muszáj.

 

 

HÚSZ

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

Egy héttel később

 

– Talon hívott – közli Sin úgy, hogy más ne hallja. – Mondtam neki, hogy ma este találkoztok a Riftnél. 

Bólintok.

– Épp ideje már. Valószínűleg csak most tűnt fel neki, hogy Shay nincs ott.

– Úgy gondolom, Talon sokkal okosabb annál, mint hisszük – feleli Sin, és két golyót bevisz a lyukba a biliárdasztalon. – Ne becsüld alá. Van egy sanda gyanúm, hogy van valami, amiről nem tudunk.

Nagyon valószínű.

Én következem, belököm a piros golyót, majd a sörömbe kortyolok.

– Túl nagy a csönd, kurvára semmi sem történt. Nem értem.

– Tán zavar, hogy nem zörgeti senki a klubunk ajtaját? – vonja fel Sin jókedvűen a szemöldökét.

– Persze, hogy nem – felelem, és leülök a bár egyik székére. – Csak nem értem. Tudom, hogy a Kings valamilyen formában érintett az ügyben, csak azt nem tudom, hogyan illenek ők a képbe, ami roppant mód zavar. Nem szeretnék nagyon belekényelmesedni a dologba, érted? Megfeledkezni arról, hogy eleve miért vagyunk itt. Shay tegnap este együtt ivott a csajokkal, másnapos is tőle rendesen. Ez a hely lassan egy állandó óriási partiba megy át. Félreértés ne essék, szeretném, hogy jól érezze magát, de addig nem tudom kiengedni a gőzt, míg biztos nem vagyok benne, hogy biztonságban van, és nem fenyegeti semmiféle veszély.

– Dumálj Talonnal. Van egy olyan érzésem, hogy ő pontosan tudja, mi folyik itt – mondja Sin, ellök egy golyót, majd rám pillant. – A klub a legbiztonságosabb hely. Még Lana kurva kutyája is itt van. Senki fia nem lenne képes bejutni anélkül, hogy ne tudnánk róla. Annyi a dolgunk, hogy kiderítsük, mi a fene folyik itt igazából, mert nem sértésnek szánom, de nekem a sztori egy nagy baromságnak tűnik.

Őszintén szólva fogalmam sincs, ezen a ponton mit higgyek. Ha tényleg Shayre fájna a foguk, mostanra már megtalálták volna. Eltelt egy hét, és még csak egy fenyegető hívást sem eresztettek meg. Semmi. Még Talon sem hívott vissza, csak ma. Ha kiterveltek volna valamit, valami nagyot, talán ami nekünk nincs, akkor meg leszünk baszva. Nem hinném, hogy csak úgy megfeledkeztek volna Shayről. Túl egyszerű lett volna… és nekem soha semmi nem jön össze csak úgy.

– Talon csak tud érdemben információval szolgálni ma este. – Szünetet tartok, és farkasvigyor jelenik meg az arcomon. – És remélhetőleg a végére nem verjük ki egymásból a szart is.

Igen, azt mondta, hogy nem érhetek egy ujjal sem Shayhez, de Sinnek igaza van, valami itt tényleg nem stimmel. Bűnösnek érzem-e magam, mert megérintettem? Igen is, meg nem is. Igen, szarul érzem magam, mert megszegtem a szavam, hiszen egy férfi állja a szavát. De az a kibaszott helyzet, hogy újra és újra megtenném, ha lenne rá alkalom.

– Inkább rúgd szét a seggét – vigyorodik el Sin, dákóját a falnak támasztva. – Olyan nincs, hogy egy Wind Dragonsos veszítsen a Wild Mennel szemben.

Felhorkanok, és úgy teszek, mintha párszor bemosnék Sin arcába.

– A Sárkányokat keményebb fából faragták, mint bármelyik Vadembert.

Shay jelenik meg egy palack vízzel a kezében, pokolian néz ki. – Jó reggelt! – vigyorodok el, pedig már délután két óra. – Hogy érzed magad?

– Mintha Faye legalább milliószor fejbe vert volna azokkal a nunchakukkal, amiket állandóan magával hurcol – mormolja, és megáll mellettem.

– Akarsz játszani? – szedem össze a golyókat.

– Ja, persze – feleli, de összerezzen a gondolattól. Elrejtem a mosolyom.

– Ma este találkozom Talonnal. Te itt maradsz a fiúkkal.

– Miért nem jöhetek? – rakja le a vizét a bárpultra. – Én is szeretném tudni, mi van.

– És én el fogom mesélni neked.

– Jönni akarok.

– Szó sem lehet róla.

– Basáskodó majom – néz rám undokul, de csak nevetek rajta. – Azt akarom, hogy mindent elmondj részletesen, semmit ne hallgass el előlem.

– Nem fogok – nyugtatom meg, majd megkérdezem: – Szeretnél kezdeni?

– Nem, csinálhatod – feleli, majd megragadja a dákót, és megdörzsöli krétával a végét. – Megszívom a kezdést.

Elrakok egy golyót.

– Kívánod a szexet, ha másnapos vagy, vagy csak én állok így ezzel? – fakad ki, amire felkapom a fejem. Dugunk, mint a nyulak, általában háromszor is egy nap, minden nap, mióta itt van. Úgy tűnik, képtelenek vagyunk levenni a kezünket egymásról. Kibaszott ötletem sincs, hogy mit művelünk, és mi lesz ebből, de úgy döntöttem, nem gondolkodom ilyesmiken, inkább a jelenben élek. Ki nem szarja le, hogy mit tartogat a jövő, mikor itt vagyunk egymásnak?

Mögé lépek, és a hüvelykujjammal kicsikét végigsimítok kivillanó hasának bőrén.

– Csak nem másféle golyókkal van kedved játszadozni?

– Hogy is lehet egyáltalán ilyesmit feltételezni?

– Te mondod – felelem, elmosolyodik, ahogy elhúzom a haját a nyakáról, és megcsókolom. Beleborzong.

– Kiidegel, hogy már rájöttél az összes gyengeségemre – fojtja vissza a lélegzetét, ahogy újra megcsókolom ugyanott.

– Miért? Inkább örülnöd kellene, hogy tudom, mitől indulsz be, és mit kell tennem, hogy örömet szerezzek neked és kielégítselek – harapom meg a nyakát finoman. – Újra és újra.

Leteszi a dákót, megragadja a csuklómat, és gyakorlatilag behúz a hálószobába, vagy legalábbis megpróbálja. Szándékosan húzom az időt, vonszoltatom magam, mire megpördül, és a pillantásával leszögez, amit kibaszottul imádnivalónak találok. Amikor a szobánkba érünk, kulcsra zárja mögöttünk az ajtót, aztán leveszi magáról a nadrágját és a felsőjét. Nincs rajta sem melltartó, sem bugyi, én pedig lassan szemügyre veszem a mellétől a gyönyörű, csupasz puncijáig.

– Ilyen lazán?

Elvigyorodik, és kezébe veszi a cickóit.

– Ne baszakodj itt nekem, különben nélküled fogok hozzá.

– Talán ennek szívesen lennék szemtanúja – felelem, és lekapom magamról a pólómat. Hanyatt fekszik az ágyon, és széttárja a combjait, a kis boszorkány. Szeretem, hogy jól érzi magát a testében; uralja és beindít a magabiztossága.

– Mutasd meg nekem, mit szeretsz – parancsolom, és feláll a farkam, ahogy elkezdi morzsolgatni a mellbimbóit, majd ujjai haladnak a testén lassan lefelé. Leveszem a farmerem, a bokszerem, majd simogatni kezdem magam, ahogy nézem őt.

– Gyere ide.

Feltérdel, elmászik az ágy végéig, felpillant rám és vár.

– Nyisd ki – utasítom.

Ajkai szétnyílnak, én pedig közéjük csúsztatom a farkamat, majd elengedem, és hagyom, hogy átvegye. Kezével megragadja a tövénél, és a szájába tolja, amennyit csak tud, ami eléggé lenyűgöző. Lenézek rá, felnyögök, ahogy ez a látvány beleég a retinámba. Mindig azt mondja, hogy halk morgásszerű hangot adok ki, amitől rettenetesen beindul, de sosem vettem még észre, míg fel nem hívta rá a figyelmemet.

– Hová akarod, hogy elmenjek? – kérdem, mert érzem, hogy tehetséges kis szája annyira megőrjít, hogy hamarosan el fogok menni.

Hátradől, és így felel:

– Bennem.

– Hajolj be nekem – csapok a fenekére, mikor azt teszi, amit mondtam.

Mögé állok, egyetlen lökéssel belecsusszanok. Imádom, hogy annyira nedves, hogy be tud indulni egy sima szopástól is. Nem minden nő élvezi, és annak a ténye, hogy ő élvezi ezt, nekem is örömet szerez. Szeret adni és szívesen fogad, én pedig pontosan azt nyújtom neki, amire szüksége van, és tudom, hogy képes vagyok kielégíteni. Eljátszadozom a csiklójával, a farkam ki-be jár benne, majd megállok, és az állánál fogva magam felé fordítom a fejét, mielőtt folytatnám.

– Kérlek, Vinnie – nyögi a farkamra nyomva magát –, dugj meg keményen.

Megadom neki, amit akar. Sikolyait az előtte lévő párnába fojtja, mikor elmegy. Azután én is követem az extázisban, pedig azóta majd’ felrobbant a farkam, mióta a szájába vette. Kihúzom belőle, és azzal a mozdulattal magamhoz is ölelem a testét. Megcsókolom a homlokát, nézem szép száját, és ahogy szeme lecsukódik. Elégedetten felsóhajt, és puszit ad a mellkasomra.

Nem először jut eszembe, de kíváncsi vagyok, mivel érte el nálam, hogy beleélvezzek. Nem tudom, miért annyira más vele, mint a többi lánnyal a múltban. Ezelőtt soha nem engedtem meg magamnak, kötődjek egy nőhöz. Elizával, akivel tényleg csak a szex miatt voltam együtt, vagy a lányokkal, akik megfordultak az életemben.

A saját anyámnak sem kellettem, sem a többi nőnek.

Miután felnőttem, sosem engedtem meg magamnak, hogy igazán csak egyetlen nőre támaszkodjam. Persze jól bánok velük, és szeretem őket az ágyban, de a többi klubbéli családtagomon kívül még senki nem tett rám mély benyomást, és ez Shay esetében teljesen másképp alakult. Tisztelem a többi nőt és törődök velük, de Shayjel tulajdonképpen révbe értem. Minden elővigyázatosságomat sutba dobtam, és a szárnyaim alá vettem őt. Magamévá tettem a gondját, pedig nem kérte, és védtem őt, mikor nem voltam benne biztos, hogy védelemre szorul. Nem vagyok az az ember, aki hisz a házasságban, az igaz szerelemben és a többi szarságban – sosem akarnék megnősülni –, de Shayjel még ezt is el tudom képzelni. Itt fekszik mellettem, és úgy érzem, mintha mindig is ide tartozott volna.

Ha nem ő az, akihez tartozom, akkor fogalmam nincs, ki az. Csak annak gondolatától, hogy bármely más nőt költöztessek a klubházba, világgá akarok futni.

– Min agyalsz? – kérdi. – Fura arcot vágsz.

– Csak azon, hogy milyen bizarrul alakultak a dolgok.

– Igazad van – vesz egy mély lélegzetet. – Sosem köszöntem meg igazán, hogy idehoztál, Vinnie. Tudom, hogy nem volt könnyű döntés, de hálás vagyok. Sokkal szívesebben vagyok veled, mint elzárva valahol, és én ezt így szeretem. Téged és az itteni élet minden mozzanatát egyaránt.

– Tényleg tetszem neked, ugye? – kérdem felfelé ránduló ajkakkal.

– Hozzám nőttél – válaszol szemét forgatva. – Úgy érzem, mintha hosszabb ideje ismernélek, mint valójában. És sokkal több mindent tettél értem, mint olyanok, akiket egész életemben ismertem. Igaz, amit mondanak, az idő nem jelent semmit, csak az ember jelleme.

– Még egy nő sem dicsérte meg a jellememet – mondom, és öröm tölt el.

Ő csak... aranyos. El sem tudom képzelni, hogy akarhatna bárki is ártani neki.

– Pihenjünk egyet – javasolja ásítva. – Aztán lezuhanyozunk, felöltözünk, és találkozunk Talonnal. Ja, és a tervbe valahogy szorítsuk be a kaját is.

– Tökéletesen hangzik, kivéve az a rész, ahol elkísérsz Talonhoz – átölelem, és kiseprem a haját az arcomból.

– Nem fogtok harcolni, ugye? – kérdi aggódó, kissé nyugtalan hangon.

– Nem – válaszolok a tarkóját csókolgatva. – Nem lesz harc. Most csak feküdj le, és aludj.

Még előttem elalszik, amíg én újrajátszom a szavait a fejemben.

Nem hiszem, hogy Talon és én dulakodni fogunk.

Talán.

Na jó, valószínűleg mégis.