27. -28. Fejezet

 

HUSZONHÉT

Fordította: Aemitt

 

 

Shayla

 

– MEGLEPETÉS!– kiabálunk mindannyian, miközben Faye kilép.

Tágra nyílt szemmel és leesett állal néz körül. – Istenem!

Mindannyian éljenzünk, megöleljük, és előre boldog születésnapot kívánunk. – Hogy a pokolba tudtátok ezt megcsinálni anélkül, hogy észrevettem volna? Itt senki sem tud titkot tartani.

– Senkinek sem szóltunk, amíg ma nem érkeztek meg ide – mondja Sin, és a feje fölött rám néz. – Tulajdonképpen Shay ötlete volt. Ő szervezte az egészet. 

– Így kell minket rossz színben feltüntetni– kötekedik Tracker, átöleli Faye-t, és megpuszilja a feje búbját. – Imádni fogod a mi ajándékunkat.

– Biztos, hogy imádni fogom mindet; nagyon köszönöm– mondja könnyes szemmel. – Hülye hormonok!

– Most már teljesen szerény– teszi hozzá Sin nevetve. – A kocsiban azt mondta, hogy bosszantó, hogy a párok együtt ajándékoznak, mert különben dupla annyit kapna.

Faye lepisszegi, majd azt mondja:– Ez tényleg csodálatos, mindenkinek köszönöm. És Shay, köszönöm, hogy megszervezted ezt. Annyira örülök, hogy Vinnie talált valakit, aki olyan nagyszerű, mint te.

Az arcom élénkvörös lesz, ahogy mindenki éljenez erre. Hátranézek Vinnie-re, mert kíváncsi vagyok, hogy fogadja ezt a megjegyzést, de ő csak kacsint. A DJ játszani kezd, mindenki táncol, beleértve a gyerekeket is. Leülök Rake és Bailey mellé a tányér kajámmal, amíg Vinnie Cloverrel táncol. Kettőjüket együtt látni olyan rohadtul imádnivaló. Nincs tapasztalatom a gyerekekkel, de a látványtól kicsit kótyagos leszek,így úgy döntök, hogy a tányéromon lévő finom ételre koncentrálok. Felveszekegy mini quiche⁽¹⁾-t és harapok egy falatot.

– Ez a quiche a legjobb, amit valaha ettem – nyögi Rake, és betolja az egészet a szájába.

– Köszönöm. – Vigyorgok, és magam is harapok egy falatot. Igazából ez az egyetlen, amit én csináltam, a többit rendeltem. A szendvicseket, a házi kolbászos tekercseket, és a tálakat egy helyi pékség szállította, amire Vinnie-vel bukkantunk rá.

– Ezt te csináltad? – kérdezi, miközben egy másikat eszik. – Ez nagyon ott van Shay.

– Örülök, hogy ízlik– mondom, de a mosolyom szomorúvá válik. Az apám is imádta őket. Jó, hogy most mások is élvezhetik, de fáj, hogy nincs itt, és soha többé nem lesz már.

– Most rajtad a sor – mondja Vinnie kezét nyújtva. Snakehipsft. Tinashe és Chance a Rapper „AllMyFriends” szól. – Megkaphatom ezt a táncot?

Elpirulok, és elfogadom a kezét, a tányéromatleteszem székemre. – Igen.

A kezével a derekamon egyenesen a testéhez von, melleim a hasizmai felső részéhez simulnak. A testemet érzékien a testéhez ringatom, csípőmmel őrölve. A testemmel mozdul egyidőben a zenével. Fogalmam sem volt, hogy tud táncolni, de valójában nagyon jó. Számomra egy olyan férfi, aki szörnyen táncol egy kicsit kiábrándító, így örülök, hogy egyedül is boldogul a táncparketten. 

– Elfelejtettem, hogy így tudsz mozogni– mondja a fülembe, amitől megborzongok. – Biztos vagyok benne, hogy mondtam, nem táncolhatsz így a nyilvánosság előtt.

– Mégis itt vagyunk– válaszolok, és csábító pillantást vetek rá.

– De ezúttal az enyém vagy– mondja, a fülem mögé csókolva. – Tehát úgy táncolsz, ahogy csak akarsz. Ha más férfiak megbámulnak, csak hogy tudd,verekedést fogsz okozni.

– Majd észben tartom– mondom.

Vigyorog és körbefordít, a fenekem hozzá nyomódik. Kemény, ő tudja és én is, és csak remélem, hogy senki más nem tudja. Ajkaival a nyakamon, együtt táncolunk, talán egy kicsit mocskosan, tekintve, hogy gyerekek is vannak. Körbe-körbe őrölök a csípőmmel, és megrázom a fenekem. Irish és Tina táncol mellettünk, és összemosolygunk. Tina gyönyörű nő, vörös hajjal, és megértem, Irish miért nem tudja levenni róla a szemét.

– Nem hagyhatnánk itt egy kicsit a bulit? – teszi fel a kérdést Vinnie a fülembe. – Akarlak, most azonnal.

Sosem vallanám be hangosan, de meg akarom enni a maradék vacsorámat. Szexelhetünk a buli után, de szó szerint szeretném megkapni,és meg is enni a tortámat.

– Tudsz várni egy órát? – kérdezem, miközben szembefordulok vele, és átkarolom a nyakát. – Nem hagyhatjuk ki, hogy felvágja a tortáját.

A szemei összeszűkülnek, majd vidámság önti el. – Nem érdekel a torta felvágása, csak enni akarsz a tortából, igaz?

– Ott voltál, amikor megrendeltük! Ez lesz a legjobb torta, amit valaha ettem; nem hagyhatom ki– mondom duzzogva. – Kérlek, nem várhatnánk a torta utánig?

– Nos, a merevedésem eltűnt– mondja, és megpuszilja a homlokomat. – Ezzel a sok kibaszott kajás dumával, szóval igen, élvezd ki a tortádat, bébi, de utána már csak az enyém vagy.

– Én mindig a tiéd vagyok– mondom, és visszahúzom oda, ahol a tányér kajám csak rám vár. Megfordulok, hogy ránézzek, épp időben, hogy megpillantsam az arckifejezését a megjegyzésemre. A szemei birtoklóan felcsillannak, és látom, hogy megigazítja magát. Még mindig kemény?

– Faye, felvághatjuk a tortát? – szól oda Vinnie, ami megnevettet.

– Hová ez a sietség? – kérdezi Faye, kéz a kézben sétálva Cloverrel. Vinnie és köztem vándorol a tekintete, majd elkomorodik. – Ma van a születésnapom, nem tudnátok türtőztetni magatokat egy éjszakára? Az egyetlen személy, aki szülinapi sze…– lenéz a lányára. – Úgy értem születésnapi mókát kap, annak nekem kellene lennem.

– Csak vágd fel a tortát, te nő– morog Vinnie játékosan. Ez eszembe jutatja a morgó hangokat, amit az ágyba hallat, és hirtelen azt kívánom, bárcsak Faye azonnal felvágná a tortát. Talán megehetném a tortát az ágyban meztelenül.

– Rendben– mondja Faye, beadva a derekát, és rám mosolyog. – Csak azért, mert mindezt értem csináltad.

Elénekeljük a „Boldog szülinapot”, és Faye felvágjaa gigantikus omlós csoki tortát.

Két szeletet sütim van.

Nem sokkal ezután én ragadom meg Vinnie-t, és viszem a hálószobába. Miután azonban annyit ettünk, mindketten kajakómában vagyunk, és nincs kedvünk semmihez, csak egymást ölelve meztelenül aludni.

Az éjszaka közepén mégis bepótoljuk.

És reggel.

*  *  *

Van tortám reggelire.

Segítek takarítani, majd beugrok a zuhany alá. Vinnie ma újra találkozik Talonnal, és bár megpróbáltam rávenni, hogy mondja el, miről van szó, de valójában nem kaptam választ. Vinnie csak annyit mondott, hogy Talon tájékoztatja a fejleményekről. Trace és Jess a konyhában vannak, de nem ismerem túl jól őket, így a szobában maradok Colttal, és esszét írok az online órámra. Mindezek mellett a tanulás értelmetlennek tűnik, de aktívan tartja az elmémet, és valójában szeretek tanulni. Nagyon szeretném megszerezni az üzleti diplomámat magam miatt, senki másért. Apámnál könyvelést tanultam, és bár jól értek hozzá, nem igazán élvezem.

Amikor eljön az ebédidő, meglepődöm, mikor Tracker és Rake jönnek be a szobába.

– Hé! – mondom, becsukva Vinnie laptopját. –  Minden rendben?

Tracker csak rám mosolyog, és azt mondja:– Akarsz egy merész kalandot?

Felvonom a szemöldököm, és összekulcsolom a kezem. – Mire gondoltál?

*  *  *

– Azt hiszem az első kérdésem, miért? – mondom, miközben kinézek az autó ablakán. Az erdőbe vittek. Egy kibaszott erdőbe. – Vajon miért? Édes istenem, meg fogtok ölni? Azt hittem, jól kijövünk egymással. Ez azért van, mert megettem az utolsó szelet tortát? Vagy, mert megmutattam Bailey-neka Chanel táskámat, és most ő is akar egyet?

Mindketten figyelmen kívül hagynak, és kiszállnak a kocsiból. Ott ülök, és azon tűnődöm, hogy mi a fenéért vagyunk az erdőben. Ez számomra nem tűnik kalandnak. Egy nagy átverés áldozata voltam. Rake kinyitja az ajtómat, és ezt mondja:– Gyere!

Kiszállok.

Tacker egy fegyvert vesz elő, és átadja nekem. Úgy fogom, mintha egy zacskó szar lenne, távol a testemtől, a karomat kinyújtva, amennyire csak lehet. – Lőgyakorlat?

– Igen– mondja Tracker, egy ferde mosolyt villant rám. – És utána fagyi.

– Hát ez egy kicsit enyhíti a megrázkódtatást– ismerem el, rendesen tartva a fegyvert, eltávolodva tőlük, és a fák felé irányítom. – Mire célozzak? Nem akarok egyetlen állatot sem megsebesíteni, ami az utamba kerülhet. Nincs néhány konzervdobozod vagy valami?

– Kövess minket– mondja Tracker, és mutatja az utat. Az erdőben sétálunk körülbelül öt percig, amíg egy tisztásra nem érünk. Van ott egy fakerítés, amelyen tíz konzervdoboz van a kerítéshez kötve, így amikor leesnek, vissza lehet őket tenni, gondolom.

– Ez király– vallom be.

– Az– mondja Rake, majd tanár módba kapcsol. – Nos, először a biztonság. Nem akarjuk, hogy véletlenül tökön lőj bennünket vagy valami ilyesmi.

Megmutatja, hogyan kell ki- és bebiztosítani a biztosítószerkezetet, hogyan kell tartani a fegyvert, és hogyan kell célozni.

Egy lövést ad le az első konzervdobozra, és nem hibázik.

Majd visszaadja a fegyvert, és azt mondja – Te jössz.

Felemelem a fegyvert, a második konzervdobozra célzok, lövök, de nem találom el. Ideges vagyok a fegyverhasználat miatt, de furcsa módon fel is villanyoz. Vagánynak érzem magam – vagy legalábbis akkor az leszek, ha megtanulom, hogyan kell jobban használni.

– Nem megyünk el, amíg legalább tízből ötöt el nem találsz– jelenti be Tracker, és a dobozok felé biccent. – Van egy egész napunk.

Két órával később megkapom a fagyimat.

^{(1) quiche egy klasszikus francia étel, gyümölcslepény: omlós tésztaágyon elhelyezett, gazdag feltéttel megpakolt, tejszínes tojással összesütött lepény}.

 

HUSZONNYOLC

Fordította: Aemitt

 

 

Vinnie

 

Lenyűgözve állok a holtest fölött. – Ez egy jó lövés volt.

– Tudom– válaszolja Talon, nem önelégülten, csak tényt közölve. – Shayla tudja, mit csinálunk mi ma?

– Mondtam neki, hogy találkozunk, hogy tájékoztass a fejleményekről– mondom, körülnézve a villában, ahol vagyunk. A férfi, aki holtan fekszik a földön, Tony Addario, és fenyegetést jelentettShayre. Talon felvett egy beszélgetést közte és Tony unokatestvére Abe között, aki a Kings MC tagja. Ők ketten arról beszéltek, hogy megerőszakolják és megölik a lányt, bosszúból azért a sok szarért, amit az apja okozott nekik, mivel a szövetségieknek van némi információjuk, és a nyakukban lihegtek. És most még a saját családtagjaik körében is figyelni és vigyázni kellett a hátukra, mivel mindenki csak magára volt tekintettel. Nem éreztem örömöt a halálában, de bűntudatot sem. Ez a férfi gondolkodás nélkül bántotta volna Shayt, és a világ jobb nélküle.

– Menjünk– mondja Talon, és a hátsó ajtó felé indul. – Annyira sok ellensége van, senki sem fogja tudni, ki ölte meg. Senki sem fog minket gyanúsítani.

– Mi van az unokatestvérrel? – kérdezem. Miután hallottam a hangüzenetet, és a nemi erőszak szót, ami a szájukból elhangzott, azt akartam, hogy mindketten a földbe kerüljenek.

– Majd gondoskodunk róla legközelebb– mondja Talon, miközben a ház mögötti erdőbe sétálunk. – Nekem nincsenek problémáim a Kingsszel, és én elintézem őket. Ha ez egy kibaszott háborút indít, hát legyen. Senki sem tudja, hogy Shayla a védelmed alatt áll. Azt hiszik, most csak úgy eltűnt. Ezért még senki sem próbált eddig baszakodni a klubbal. Mit gondolsz, mi a legjobb akcióterv?

Igazából, már egy ideje gondolkodom ezen. Mivel az apjának annyi kibaszott ellensége van, és nem láttam, hogy Shay hogyan fog ebből kimászni. Egész hátralévő életünkbe vigyázni kellene majd magunkra. Bár én már hozzászoktam, hogy így kell élnem, nem akarom, hogy neki is így kelljen.

– Egyelőre azt hiszem, hagynunk kellene, hogy mindenki azt higgye, hogy bujkál. – Szünetet tartok, és Talon szemébe nézek. – Aztán van egy ötletem, de nem hiszem, hogy bárkinek is tetszene.

*  *  *

Előrelököm a csípőmet, élvezem érezni őt. Én vagyok felül, a lábai a vállaim fölött, miközben pumpálom, megtalálva a tökéletes ritmust és szöget. Előrehajolok, hogy megízleljem az ajkait, és ő a számba nyög. A hüvelykujjammal megtalálom az édes pontját, és nem tart sokáig, mire elélvez, és én is csatlakozom hozzá. Kihúzódom belőle, még egyszer megcsókolom, majd az ágyra rogyok. Ma este már harmadszor dugunk, és kimerültem.

Shay felajánlotta, hogy vigyáz Cloverre, Carára és Rhettre egész nap, így körülbelül öt óra múlva fel kellett kelnie.

– Holnap fáradt leszel– mondom a halántékának.

– Tudom– suttogja válaszul. – De néha csak a vaginádért be kell vállalni egyet.

Ezen felnevetek, a mellkasom remeg. – Szar, amivel előállsz Shay. Aludj egy kicsit, szirén.

– Rendben– mondja félálomban ásítva. – Szeretlek, Vinnie– suttogja, mielőtt mély álomba merülne. Én viszont hirtelen éberebb vagyok, mint valaha, mintha valaki egy vödör hideg vizet öntött volna az arcomba. Szeret engem? De ez még túl korai. Reggel emlékezni fog rá, hogy ezt mondta? Egy pillanatra azon kapom magam, hogy azt kívánom, bárcsak ne emlékezne, mert nem tudnám, mit válaszoljak. Nem állok még készen arra, hogy kimondjam ezt a szót; ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudom, mi a szerelem. Igen, láttam a többieken, de soha nem éreztem, így honnan tudnám? Soha nem mondanám, hacsak nem tudnám, hogy komolyan gondolom, és jelenleg nem vagyok biztos abban, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Többet, mint bármelyik másik nő iránt az biztos, de szerelmet? Ez egy teljesen új terület. Igyekszem megnyugodni, a karjaimban tartva őt, a feje a mellkasomon, a lágy lélegzete csiklandozza a bőrömet. Mielőtt elalszom, egy utolsó gondolat fut át az agyamon.

Ha tényleg szeret engem, akkor én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon.

*  *  *

– Tehát hogy van?

– Ki van hogy? – kérdezem zavartan, miközben átnézem a Riftben a vendéglistát néhány nappal később. Ma este rendezvény lesz, és a klub tele lesz. Szerencsére még azelőtt elmehetek, mielőtt kinyitná a kapuját, és az emberek berontanának, de Rake-kel, Bailey-vel, Shayjel itt ragadtunk a nappali műszakban, hogy biztosan mindent előkészítsünk az estére. Nem akartam elhozni Shayt, de gyakorlatilag könyörgött, nyilvánvalóan elege volt, hogy bentragadt, így engedtem.

– Valaki leltározott? – kérdezem Siant, a bárfelügyelőnket.

– Igen, én voltam– válaszolja, és hátrafelé néz. – Készítettem egy új rendelési lapot a következő hétre, de most rendben vagyunk.

– Talon– folytatja Shay, rám néz és várja a figyelmemet. – Minap találkoztál vele, de sosem mondtad el, hogy van.

Leteszem a listát, és belenézek a gyönyörű barna szemeibe. – Jól van. Ne aggódj miatta, nekünk inkább miattad kell aggódnunk.

Megforgatja a szemét, és szájába dugja a szívószálat.

Bailey leül Shay mellé, és ide-oda néz köztünk. – Remélem nem zavartam meg semmit.

– Nem– mondja azonnal Shay, gondolom, azt akarja, Bailey úgy érezze, hogy szívesen látjuk. – Én csak éppen meg akartam kérdezni Vinnie-t, hogy miben tudok segíteni. Ha még egyszer azt mondja, hogy üljek itt és nézzek ki csinosan, talán síkitok. 

Ezen csak nevetek. – Mindjárt készen vagyok, csak pihenj.

– Csak lazulok– morogja.

– Shark nemsokára itt lesz, hogy leváltson, úgyhogy csinálhatunk valamit, ha akarod.

Természetesen hazardírozom, de kurvára utálom, amikor szomorú.

– Ki az a Shark? – kérdezi tőlem felhúzva az orrát.

Bailey felnevet, megérinti Shay karját, és helyettem válaszol a kérdésre.

– Ez Ronan beceneve az utakon.

– Hogyhogy neked nincs ilyen beceneved? – kérdezi tőlem kíváncsian.

– Van– válaszolom vigyorogva. – Igazából senki sem használja, valószínűleg mert maga a Vinnie is becenév. A keresztnevem Tyler.

– Ezt nem is tudtam. Akkor miért hívnak Vinnie-nek? – kérdezi oldalra billentett fejjel. – És mi az beceneved az utakon?

– Vincent a középső nevem – magyarázom neki. – És Wolf.

– Wolf? – kérdezi meglepettnek tűnő hangon.

Megvonom a vállam, és megpróbálom elmagyarázni. – Azt hiszem, mondhatjuk, hogy magányos fajta vagyok. Mielőtt beléptem a klubba, senkim sem volt. Se családom, se barátaim, se kötődésem. Egy magányos farkas. Ez vagyok én.

Figyelem, ahogy Shay feldolgozza a hallottakat, így nyerek pár perc csendet. Aztán kiböki.– Szerintem a Wolf illik hozzád.

– Köszönöm– mondom mosolyogva.

Még akkor is, ha már nem voltam magányos farkas.

Mert ő itt volt nekem.

És soha nem fogok lemondani róla.

Ilyen a többi férfi is? Akkor a többiek hogyan intézik az ügyeiket?Nem akarnám Shayt hátrahagyni, hogy bárhová is menjek, bár azt hiszem tudva, hogy a férfiak közül néhányan hátra maradnak, hogy vigyázzanak rá, segítene. Jó érzés, hogy van valami, ami csak az enyém. Úgy értem, tudom, hogy ő egy személy nem pedig tárgy, de ő az enyém és senki másé. Ilyen még soha nem volt azelőtt. Korábban soha nem volt okom hazamenni, de most már van, és most, hogy megvan, mindent megteszek, hogy megvédjem.

Mindent.