29.- 30. Fejezet

 

HUSZONKILENC

Fordította: Aemitt

 

 

Shayla

 

– Nem rossz az első alkalomra– dicsér Anna, és eltolja a haját az arcából. – Kicsi vagy, de gyors. És elég hajlékony, nem igaz?

– Pilates és jóga– mondom, a kezemet a térdemre támasztva. – Bár nincs sok erőm.

– Ezen dolgozhatunk– mondja Anna, leül a szőnyegre, és nyújtó gyakorlatokat végez. – Csak ki kell tudnod használni minden előnyödet. Nem mindig a legerősebb nyeri a küzdelmet, néha a leganalitikusabb, a leggyorsabb gondolkodó.

– Ezt szeretném megtanulni– mondom, és mosolygok rá. – Erősnek érzem magam.

– Erőt ad, igen– feleli, miközben hátradől a szőnyegen. – Az igazság az, hogy vannak olyan időszakok, amikor beüt a szar, és jobb, ha tudod, hogyan védd meg magad, minden lehetséges módon. A férfiak mindig mindent megtesznek, hogy megmentsenek minket, de néha magadat kell megmentened, tudod? Senki sem akar áldozat lenni.

– Nem, nem akar – értek egyet, leutánozva őt én is hátradőlök. – Még néhány ilyen és néhány lőgyakorlat jót fog tenni nekem.

– Még néhány? Életed végéig ütemezz be minden héten egyet– mondja nevetve. – Igyekszünk bejutni ide, fitten tartani magunkat, és új mozdulatokat tanulni. Néha rávesszük a férfiakat, hogy úgy tegyenek, mintha megtámadnának minket, hogy lássuk, hogy ki tudunk-e szabadulni a helyzetekből.

– Olyan fantasztikusak vagytok– mondom, és hasra fordulok. – Csak néhányszor voltam a Wild Mennél, de ők nem ilyenek. Az ő klubházukbancsak férfiak és klubszajhák vannak, és ennyi. Nincs családias környezet, vagy kedves old ladyk, vagy ilyesmi. Olyan, mint egy agglegény kégli.

Anna kuncog. – Tudom, én is voltam már ott.

– Tényleg? – kérdezem meglepetten.

– Igen, és magammal rángattam Bailey-t, mindketten szarban voltunk– mondja, felül és engem néz. – Találkoztál valaha azzal a férfival, akihez Talon anyja hozzáment?

Bólintok a fejemmel. – Igen, találkoztam.

– Ő volt a biológiai apánk– mondja Anna, gyorsan elmagyarázva a történetet. – Furcsa mód Talon úgy tekint rám, mint a családjára. Őszintén szólva, azt gondolom, bűntudata van, hogy az apánk őt nevelte fel Rake és helyettem, és jó volt hozzá, miközben a saját gyerekeit elhagyta.

– Fogalmam sem volt róla – mondom tágra nyílt szemekkel. – Azt sem tudtam, hogy vannak más gyerekei. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled, Anna.

Hogy tudhattam csak ilyen keveset? Talon sohasem mesélte ezt. Azelőtt soha nem említette Annát, pedig láthatóan családtagnak tekintette. Azt hiszem, beszélgetnem kellene a ravasz és rejtélyes unokatestvéremmel.

Anna a kezével int a levegőben. – Előfordul az ilyen szarság, igaz? De nekem ott volt a bátyám, és csak ez számít. Mindenkinek van fájdalom az életében, mindenkinek. Ez csak úgy jön különböző formában, de megkell nézned, mid van, és hálásnak kell lenned azért, amid van. Lehet, hogy az apánk nem akart minket, de nekem adta Rake-et.

– Ez olyan szép, amit mondtál, Anna– mondom, és elérzékenyülök. Ő tényleg egy csodálatos nő, erős kívül-belül.

– Ne legyél ilyen nyálas– mondja, de zöld szemei megenyhülnek. – Szóval még mindig te vagy az első számú közellenség?

Nevetve fogadom a témaváltást. – Azt hiszem mostanra kicsit kihűlt, nem tudom. Vinnie úgy tűnik, nem akarja elmondani az összes részletet, de úgy tűnik, a biztonság kicsit lazult. Azt a napot, amikor egyedül mehetek moziba, meg fogom ünnepelni.

– Ez csak átmeneti– mondja, megvonva a vállát. – Amikor szarul mentek a dolgok velem, mindig azt mondtam magamnak, hogy ez csak átmeneti. Egyelőre csak át kell vészelni.

– Tudom. Mindig arra gondolok, mennyivel rosszabb lenne, ha Vinnie nem hozott volna ide – ismerem be. – Ha ő nem lenne az életemben… Ő mindent jobbá tesz,tudod? Ad valamit, amiért harcolhatok.

Anna teli szájjal vigyorog. – Nagyon belebolondultál, igaz?

Elrejtem az arcom. – Ő csak… minden. Nem tudom. Tudom, hogy új és nagyjából az első pillanattól együtt élünk, de egyszerűen jó érzés. Ez az egyetlen mód, ahogy meg tudom magyarázni.

Soha nem gondoltam, hogy egy motoros mellett kötök ki, de Vinnie minden, amit csak kívánhatok egy férfiban. Faragatlan, de nekem ez tetszik. Erős és felelősségteljes, domináns, de ugyanakkor nagyon kedves. Makacs tud lenni, de én is az vagyok. Tudja, hogyan kell velem bánni a hálószobában és azon kívül is, és nem válik távolságtartóvá, bármilyen érzelmet mutatok.

Lángra lobbantja a vérem.

Anna szórakozott hangot ad ki. – Együtt éltek, mióta találkoztatok, ez elég vicces, ha belegondolsz.

– Tudom.

Elrugaszkodik a földről és a kezét nyújtja. – Dolgozzunk tovább az ütéseken. Elég béna vagy.

Elvigyorodok és kezem az övébe helyezem. Tényleg elég béna vagyok. – Nem pofozhatom csak úgy fel, akárki az?

Megfordul és nevet. – Nem, határozottan nem.

Hát, rendben.

Azt hiszem meg kell tanulnom, hogyan kell férfiként harcolni.

Vagy úgy, mint egy motoros csaj.

*  *  *

– Colt, ül!– mondom, mutatóujjammal mutatva.

Leül.

– Jó fiú. Colt, fekszik!

Lefekszik.

A közönségemre nézek, és ezt mondom:– Rendben, még dolgozik rajta, úgyhogy egyelőre ennyi.

Vinnie, Tracker, Rake és Lana tapsolnak.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy egyik könyvem szereplője után nevezted el a kutyádat– mondja Lana nevetve. – Ez őrültség.

– Gyakorlatilag rólam nevezte el– mondja Tracker a milliomodik alkalommal.

Mindenki figyelmen kívül hagyja.

– Hatalmas lesz– mondja Rake megsimogatva Coltot. – A gyerekek valószínűleg meg tudják lovagolni.

– Meg kell tanítanom pórázon vezetve menni, mielőtt olyan nagy lesz, hogy engem is magával húz– mondom, és összerezzenek. – Ami hamarosan bekövetkezik.

– Egy mopszot kellett volna venned, vagy valami hasonlót– viccelődik Rake Vinnie-vel.

– Biztos vagyok benne, hogy egy mopsz is megvédené őt– mondja Lana, és Tracker ölébe ül.

– Egy mopsz, kisember szindrómával. Azok a kiskutyák elég gonoszak tudnak lenni.

Mindenki befelé igyekszik, de Vinnie megragadja a karom. – Két dologról akarok veled beszélni.

– Igen? – kérdezem, homlokráncolva.

– A számlák, amiket apádnak csináltál, nem említetted, hogy aKings MC-nek dolgoztál.

Igaza van, nem említettem ezt, és eléggé meglep, hogy Talon megemlítette ezt.

– Vinnie, amikor azt mondják számlák, az nem valami kódszó a kétes szarságokra. Törvényesen és szabály szerint végeztem a könyvelésüket. Apámnak segítettem; nem tudok semmi másról, ami náluk folyt.

– Miért nem említetted ezt?

Sóhajtok, és megpróbálom elmagyarázni neki. – Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá többé. Nem tettem semmi rosszat, és nem tudtam, hogy apám bármi rosszat is tett, amíg túl késő nem lett, és a férfiak holtan akarnak látni. – Oldalra billentem a fejem, és tanulmányozom. – Te tudtad mindezt, mégsem mondtál semmit, és azzal vádolsz, hogy hazug vagyok?

Egy olyan férfinak, mint Vinnie a hűség minden. Bár nem tettem semmi rosszat, nem is mondtam el neki az ilyen apró részleteket. Mindent megtartottam magamnak, pedig nem hazudtam volna, ha megkérdez erről. Ha megtartod magadnak a dolgokat, az védi az embereket. Nem akarom, hogy több ember megsérüljön miattam. Csak azt akarom, hogy mindennek vége legyen.

– Én a megérzéseimre hallgatok Shay– mondja, szemei ellágyulnak. – Nem hiszem, hogy képes lennél átverni.

Egymás szemébe nézünk, és valami történt közöttünk.

– Miről akartál még beszélni?

– Talon mondta, hogy el kellene menned apád házába, hogy rendezd a birtokot és a dolgot, kitalálni, hogy el akarod-e adni vagy sem. Mondtam neki, hogy el tudlak vinni oda a jövő héten. Rendben van ez így?

– Igen, jól hangzik – mondom, és a szívem elnehezül. A gondolat, hogy elmegyek oda… De meg kell tenni. Mit akarok kezdeni a házzal? Határozottan nem akarok ott lakni; azt hiszem, csak eladom.

– De vajon biztonságos odamennem, nem számítanak majd rám?

– Biztonságossá teszem– biztosít Vinnie, és a kezemnél fogva magához húz, hogy a testünk összeérjen. Megragadja a kezével a hajam, és arra használja, hogy hátrafeszítse a fejem. – Most adj egy csókot.

Lehajol, és elkapja az ajkaimat az övével, a nyelve belemerül a számba, és elgyengül a térdem. Amikor elhúzódik, megragadom a pólóját, hogy egyensúlyban maradjak. Megcsókolja az orromat, majd a homlokomat. – El kell mennem a Riftbe. Velem szeretnél jönni?

– Igen– mondom gyorsan, mire szemei elmosolyodnak. Lenézek a rövidnadrágomra és a pólómra.

– Azért hadd öltözzek át, megcsinálom a hajam és a sminkem.

– Nem mintha ténylegesen a klubba mennénk– mondja, szemei ragyognak. – Körülnézhetsz, ihatsz valamit, de a személyzetet leszámítva senki sincs ott.

– Igen, de attól még illően kell kinéznem – mondom, megpaskolom Coltot, majd bemegyek. – Csak adj tizenöt percet.

– Jobb, ha tényleg tizenöt perc lesz– morogja a hátam mögött. – Ja, és a motorommal megyünk, szóval ezt tartsd észben.

– Úgy lesz– mondom izgatottan, a motorja hátulján utazhatok vele. – Azt hiszem egyszer meg akarok tanulni motorozni.

– Igazán? – kérdezi, és felhúzza a szemöldökét. – Megtaníthatlak, ha szeretnéd.

– Igen, kérlek– mondom, miközben besétálok a szobánkba, és előveszek egy farmert és egy szűk fekete topot. Elkezdek vetkőzni, a ruhákat, amik rajtam voltak, a szennyeskosárba dobom. Vinnie az ágyon ül, és élvezi a műsort. – Csak ülsz ott és nézed?

– Igen– válaszolja hátradőlve, kezeit a feje alá téve. – Nem tehetek róla, ha a kilátás ilyen csodálatos.

– Nem untál még bele, hmm? – incselkedem, felhúzom a toppom és a farmerom.

– Soha.

Felveszem az új motoros csizmámat, kifésülöm és felkötöm a hajam, kenek egy kis alapozót, púdert és pirosítót az arcomra. – Látod minden kész. És még tizenöt perc sem kellett hozzá.

Tetőtől talpig végig mér, aztán lenéz az ágyékára, ahol a farka a farmerjának feszül. – Azt hiszem, van még egy problémánk, amivel foglalkozni kellene, mielőtt elmegyünk.

– Ha minden alkalommal foglalkoznék ezzel a problémával, soha nem hagynák el ezt az ágyat – vágok vissza nevetve.

Felnyög, és karjával eltakarja a szemét. – Nem az én hibám, hogy annyit riszálod a feneked, miközben megpróbálod beletuszkolni a szűk farmeredbe.

– Ezt kell csinálnom, hogy felvehessem– válaszolom, és odamegyek az ágyhoz, és felajánlom neki a kezem. – Gyerünk, vagány motoros, idő van.

Erre elmosolyodik, és felkel az ágyból. – Rendben, de csak hogy tudd, a Riftnek van egy privát VIP szobája, amit bármikor használhatunk…

Figyelmen kívül hagyom, és kisétálok a motorjához.

És ekkor meghallom a lövéseket.

HARMINC

Fordította: Tony

 

 

Vinnie

 

– Hasra! – kiáltom Shaynek, lerántom, és magam alá gyűröm. Hallom, ahogy fájdalmasan felkiált, amint a földre esik, de inkább legyen néhány lila foltja, mint egy golyó a testében. A kocsi felgyorsít, én pedig még pár pillanatig takarom őt, hogy biztosan biztonságban legyen. Tracker és Rake fegyverrel a kezükben rohannak ki, készen arra, hogy visszatámadjanak, de a gyávák csak lőttek és elszeleltek. Egyenesen Shayre céloztak, és most valószínűleg nem tudják, hogy eltalálták-e egyáltalán. Rohadt mérges vagyok, hogy rájöttek, hol van, és ki védi. Basszus, Talon volt az egyetlen, aki tudta, hogy hol van. Most itt az idő összekapni magunkat, és új tervvel előállni.

– Jól vagytok? – kérdezi Tracker, és odafut hozzánk, miközben Rake készen áll arra, hogy lőjön, ha esetleg visszajönnénk.

– Shay? – kérdezem, felkelek, és őt is felsegítem. Tetőtől-talpig végignézem, de úgy tűnik, semmi baja, nincs rajta látható sérülés.

– Jól vagyok – mondja, a karomba veti magát, és megölel. – Szent szar, ez ijesztő volt.

Reszket, én pedig a karját dörzsölgetem, közben Trackerre nézek.

– Vidd be – parancsolja, és elteszi a fegyverét. – Valaki hívhatta a zsarukat, ha hallotta a lövéseket, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy körbenéznek itt, vagy rosszabb esetben meglátogatnak minket.

Bólintok, a karomba veszem Shayt, és beviszem. Lefektetem az ágyamra, és magamhoz ölelem.

Basszus.

A golyó épphogy elkerülte.

Majdnem elvesztettem.

Felemelem a pólóját, és látom, hogy van néhány horzsolása attól, hogy a földre tepertem, de azon kívül jól van. – Biztos, hogy jól vagy? Basszus, Shay, majdnem elkaptak. Nem hiszem, hogy féltem valaha ennyire életemben. Baszki!

Tombolni akarok, összetörni valamit, és utánuk menni.

Szét akarom rúgni Talon seggét. Mert nem tőlünk szivárgott ki a Shay tartózkodási helye.

De legfőképpen biztos akarok lenni benne, hogy jól van.

– Jól vagyok, neked köszönhetően – mondja a hátamat simogatva. Nagyszerű. Őt lőtték le majdnem, és most ő vigasztal engem. Behunyom a szemem, és csak élvezem, hogy a karjaimban van.

Itt. A kibaszott. Közelemben.

A dolgok megváltozhatnak hirtelen, de ezúttal szerencsénk volt. De akkor is, elveszíthettem volna. A fájdalom, ami belém hasít erre a gondolatra, bebizonyítja, hogy egész idő alatt igazam volt – ő az enyém. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy mióta ismerjük egymást, vagy egyéb részletkérdés, a karomban levő nő hozzám tartozik. Soha nem követtem a szabályokat, és nem most fogom elkezdeni; akarom Shayt, szóval az enyém lesz. Tudom, hogy ő is akar engem. Tudom, hogy a szívét követi, nem úgy, mint én, aki mindig az eszemre hallgatok–ezúttal azonban mindkettőre hallgatni fogok.

– Azok a szemétládák meg fognak halni – jelentem ki megszorítva a kezét. A félelem és a harag veszélyes és mámorító keveréke áramlik végig az ereimben.

– Vinnie…

– Ne! – mondom, mert nem akarom, hogy megpróbáljon lebeszélni a dologról. Nem érdekel a veszély, nem érdekel, ha megsérülök, amíg ő biztonságban van. Én tudok magamra vigyázni, de ő nem. Én meg tudom védeni magam, de neki csak én vagyok.

És azok, akik megpróbálták lelőni őt, az életükkel fognak fizetni.

*  *  *

– Jól vagyok, Vinnie – mondja Shay az ágyon fekve újra meg újra, én viszont fel-alá mászkálok a szobában, miközben próbálom Talont hívni, dea faszfej persze nem veszi fel. Többé nem ülhetünk itt tétlenül, arra várva, hogy ők lépjenek. Talon és én már elintéztünk két embert, akik bántani akarták, de többet kell tennünk, és gyorsan. Nem érdekel, hányan fognak meghalni, egy ártatlan nő élete többet ér, mint bármennyi korrupt, mocskos férfié.

– Vinnie, idejönnél és leülnél, kérlek? – kérdezi aggodalommal a hangjában.

Miatta megállok, megszorítom a kezemben levő telefont, aztán leülök az ágy szélére. Összekulcsolja az ujjainkat, az ajkához emeli a kezemet, és megcsókolja az ujjaimat.

– Kicsit megrázott a dolog, de semmi bajom. Nem mintha nem számítottam volna rá, hogy ilyesmi fog történni, Vinnie. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ez volt az első alkalom, vagy hogy nem sikerült nekik elkapni. Sokkal szerencsésebb vagyok, mint amilyen ijedt. Itt vagyok, lélegzem, itt vagy velem, és boldog vagyok ezzel. – Lenéz a kezeire, és mély levegőt vesz. – Gondolod, hogy itt az ideje a távozásomnak? Tudják, hogy hol vagyok, én pedig nem akarom, hogy bárki megsérüljön itt. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Mi van, ha Clover odakint van, amikor úgy döntenek, megint lecsapnak? Vagy Faye, vagy valamelyik másik nő? Azt nem tudnám elviselni, és akármennyire szeretek itt lenni, nem maradhatok. Beszélnem kell Talonnal, ő át tud helyezni máshova.

Várom, hogy megemlíti, mit gondol rólam, menjek vele, vagy maradjak, de nem teszi. Nyilvánvaló, hogy odamegyek, ahová ő, de azt akarom, hogy ezt ő is tudja. Az, amit Cloverről mond, nagyon megráz, mert, ha valami történne a kislánnyal, abba az egész klub belehalna. Nem tudom, mit tegyek, hogyan tudnék mindenkit megvédeni, de van egy ötletem, ami működhet.

– Ne aggódj emiatt – mondom neki, és megcsókolom a homlokát. – Minden biztonsági intézkedést megtettünk már, senki nem fog megsérülni. Üzentem Sinnek, úton van ide a többi férfival együtt. Vagy a klubház lesz lezárva, vagy mindenki a saját házában marad. Szerintem ez lenne a legjobb opció, mert téged üldöznek, de ez Sin döntése, nem az enyém.

Senki nem fog azzal bajlódni, hogy Sin vagy a többiek privát házához menjen. Még ha a Kings MC az érintett, nem hiszem, hogy olyan hülyék lennének, hogy frontálisan támadják a Wind Dragont, habár tuti leszarják, hogy ki sérülne meg a kereszttűzben. Remélem, tudják, milyen ellenséget szereztek maguknak, mert mi köztudottan haragtartók vagyunk.

– Utálom, hogy ez történt – mondja szomorú sóhajjal. – Tényleg azt hittem egy ideje, hogy túlléptek a dolgon, az apám meghalt, talán elfelejtették a hülye bosszújukat, különösen, hogy nekem semmi közöm hozzá, de úgy látom, a büszkeségük vagy bármi más győzedelmeskedik a logika felett.

– Senki sem sérült meg – emlékeztetem az ujjaimmal felemelve az állát. – Ez a legfontosabb. Lecsaptak ránk, de elhibázták, de amikor a Dragons lecsap, mi soha nem hibázunk, szóval oltári nagy hibát követtek el. A térfigyelő kamerák képeiről azonosítjuk őket, és utánuk megyünk.

És ezalatt azt értem, hogy elintézzük őket.

Általában nem vagyok vérszomjas, de Shayért bármit megtennék.

Miután megtudtam néhány információt, mint például, hogy honnan tudták, hol van Shay, és ki van még a nyomában.

Trackernek igaza van – soha nem voltam ilyen hideg és érzéketlen.

De eddig soha nem volt vesztenivalóm.

*  *  *

– Ketten voltak a kocsiban – mondja Sin az asztalnál, és Arrow elé csúsztat két lapot. – Mégis sikerült kinyomtatni az arcukról a képet. Tracker, te és Arrow találjátok meg őket. – Megvárja, hogy bólintsanak, aztán rám néz. – Mit akarsz tenni, Vinnie? A klubház nem biztonságos, amíg ezt a két pasast el nem kapjuk.

– El tudom vinni valahová – mondom hátradőlve a széken, és a többieket tanulmányozom. – De azt gondolhatják, hogy még itt van, és támadhatnak. Nem hiszem, hogy a nőknek és a gyerekeknek itt kellene lenniük, amíg nem intézem el az ügyet.

– Egyetértek – mondja Sin, töprengő arckifejezéssel dől hátra a széken. – Meglátjuk, milyen információt tudunk kiszedni belőlük, és hogy a Kings közvetlenül érintett-e. Vinnie, ezt rád bízom. Trace, gondoskodj róla, hogy a fegyvereink készen álljanak, arra az esetre, ha valami balhé lenne. Azt akarom, hogy a férfiak mindig védjék a nőket és a gyerekeket –senki sem mehet sehova egyedül, biztos, ami biztos. Mindenki maradjon a házában, és kerülje el a klubházat, amíg ez a szar elrendeződik. Nem hiszem, hogy bárkit bántani mernének, hacsak Shay nincs velük. Nem olyan hülyék, hogy háborúzni akarjanak velünk, de pontosan azt fogják kapni. – Kék szeme résnyire szűkül. – Senki sem támadhatja meg a klubházunkat, és úszhatja meg büntetlenül.

Egyetértő morgások.

– Van valakinek valami mondanivalója? – kérdezi körbenézve a szobában.

Csend.

– Akkor tegyük a dolgunkat!

Rajtam és Sinen kívül mindenki elhagyja a szobát.

Aztán pontosan elmondom neki, mi jár a fejemben.