7.-8. Fejezet

 

HÉT

Fordította: Tony

 

 

Shayla

 

– Szóval csak picsa akartál lenni? Az nem valami nagy terv – mondja Vinnie, a szemében jókedv szikrázik. Felkapja a gyümölcsöket és zöldségeket, és elpakolja a hűtőbe.

– Úgy akartam viselkedni, ahogy vártad tőlem – mondom, kinyitom a kamraajtót, és berakom a kezemben levő dolgokat. Ami kell a vacsorához, azt elől hagyom. – Úgy állítottál be, mint egy elkényeztetett kis díva, úgyhogy azt gondoltam, eltúlzom a dolgot, és megkeserítem az életedet, amíg itt vagy.

– És mi történt? – kérdezi, nekidől a konyhapultnak, és engem figyel. – Meggondoltad magad? Tudod, tegnap még eléggé picsa voltál.

– Hónapok óta először te kivittél a házból, és elvittél egy kisállat-kereskedésbe is – válaszolom, a tekintetem megállapodik rajta. – És ott ültél több mint egy órán keresztül panaszkodás nélkül, miközben én kiskutyákat ölelgettem. Nem sok férfi tette volna meg ezt. Szóval megbocsátottam, hogy egy bíráskodó seggfej voltál, mert nyilvánvalóan több van benned, mint ami látszik.

Türelmes volt, és kedves. Igen, láttam, hogy nézett az ott dolgozó nőre, amikor oda akart jönni, és kitenni a szűrömet. Ott volt mögöttem, még akkor is, ha nem tudta, miért jelent ez olyan sokat nekem. Szeretem a kiskutyákat, boldoggá tesznek. Mindig is akartam egy kutyát, de anyukám allergiás volt, legalábbis ezt mondta. Személy szerint én úgy gondoltam, egyszerűen nem szerette az állatokat, de akárhogy is volt, soha nem kaptam kiskutyát, hiába könyörögtem érte minden születésnapomon és karácsonykor. Nincs semmi, amit a kiskutyák ne tudnának meggyógyítani. Ha stresszes napod van, csak ölelj meg egy kiskutyát.

Meglepetésemre Vinnie hátraveti a fejét, és felnevet. – Basszus, Shay. Nem szidhatod csak úgy a motorosokat. Nem mindegyik lesz olyan kedves, mint én.

– Hát, akkor szerencsém, hogy veled vagyok összezárva – mondom, aztán kibontok egy csokiszeletet és beleharapok. – Kérsz belőle?

A csokira néz, aztán bólint, és kinyitja a száját. Kinyújtom a karom, hogy elérjem a száját, és az ajkához teszem a finomságot. Előrehajol, és egy jó nagyot leharap belőle.

– Ez nem egy harapás volt – tiltakozom. – Hanem a fele!

– Nézd, én mennyivel nagyobb vagyok hozzád képest. Majdnem kétszer akkora, tehát úgy igazságos, ha én többet kapok. Számolj, Shay.

Gyorsan a számba tömöm a maradék csokit, mielőtt még azt is elhalássza.

– Szexi – kommentálja, és vigyorog, ahogy próbálom megrágni a számban levő csokit.

Csak vállat vonok, eldobom a csokipapírt, és megszólalok: – Elkezdek főzni. Holnap csinálunk valamit?

– Mit akarsz csinálni? – kérdezi, a karját összefonja a széles mellkasa előtt, hátával a szekrénynek dől.

– Szerinted elmehetnénk futni? A part mentén, vagy valahol? – kérdezem, és elképzelem, milyen jó lenne. – És talán utána fagyizhatnánk?

Elgondolkodva méreget. Rávillantok egy reménykedő mosolyt, és a lasagna és a rántott csirke hozzávalóira mutatok, amit éppen készíteni akartam neki, csak hogy emlékeztessem, milyen kedves vagyok.

– Rendben – adja meg magát, a szája megrándul néhányszor, látszik, hogy jól mulat a taktikámon. – Nem, mintha lenne más tennivalónk. – Szünetet tart. – Azon kívül, hogy téged életben tartunk. Biztos, hogy ezek a pasasok még mindig üldöznek? Vagy nagyon szarok az emberkövetésben, vagy már nem érdekled őket.

– Nem tudom – ismerem be. – Az apám hetek óta nem lépett kapcsolatba velem. Talon lehet, hogy tudja, mi történik. Mindig ő törődik vele, hogy biztonságban legyek, és néha elmegy meglátogatni az apámat a börtönben.

– Felhívom – mondja Vinnie, és nem tűnik túl boldognak az ötlettől.

– Nem kedveled Talont? – kérdezem, kíváncsi lennék, mi dolga az unokatesómmal.

– Ez bonyolult dolog. – Ennyit mond, és gyorsan témát vált. – Mennyi idő, amíg elkészül az étel?

– Azt tudod, hogy még nincs vacsoraidő, ugye? – mutatok rá. – Még csak három óra van.

Az asztalon levő húsra mutat. – Elöl hagytad a hozzávalókat, én pedig izgatott leszek ettől. Semmi kifogásom a korai vacsora ellen. Csak csinálj annyit, hogy ha később megéhezünk, még tudjunk enni.

– Követelőzöl?

– Hé, elvittelek kiskutyákat ölelgetni, emlékszel? – Pimaszul vigyorog, az én arcom pedig ellágyul. – Megyek, ellenőrzöm a környéket.

– Rendben – mondom kifújva a levegőt. Ahogy elmegy mellettem, játékosan megborzolja a hajamat, én pedig figyelem, amit kimegy a konyhából. Éppen tegnap csináltam jelenetet, hogy nekem kell főznöm, mivel nő vagyok, és most itt vagyok, mindjárt másnap, és főzök neki. Magamban morgok, miközben előkészítek mindent, aztán úgy döntök, hallgatok valami zenét főzés közben. Elindítom a kedvenc lejátszási listámat, aztán nekilátok a lasagnának.

Vinnie jobban teszi, ha szereti.

*  *  *

– Te nyilvánosan is így táncolsz? – kérdezi Vinnie, én meg majdnem eldobom a serpenyőt. Megfordulok, és ránézek, összezavarodva a furcsa arckifejezésén. Épp most fejeztem be az ételt, már mosogatok, és lefogadom, hogy az időzítése nem volt véletlen.

– Tessék?

A testem felé mutat. – Néhány perce már itt állok, és nézem, ahogy táncolsz. Így táncolsz akkor is, amikor nyilvános helyen vagy?

– Igeeen– válaszolom, elnyújtva a szót. – Mi a baj azzal, ahogy táncolok?

– Semmi – mondja, utánozva a hanglejtésemet. – Csak eléggé…

– Eléggé mi? – kérdezem összehúzott szemmel. Tudom, hogy belém akar kötni. Mi a fene baja van a táncommal? Valójában szerintem egész jó táncos vagyok. Gyerekkoromban és a középiskolában végig táncoltam, és jó ritmusérzékem volt. Igazából az emberek gyakran megjegyezték, hogy milyen jól táncolok, amikor elmentük bulizni.

– A mozdulataid szexibbek, mint a Toxicban levő táncosoké – mondja megvonva a vállát, és megköszörüli a torkát. – Kibaszott szexi mozdulatok. Ha az enyém lennél, rohadtul biztos, hogy nem akarnám, hogy nyilvánosan így táncolj, mert minden férfi téged bámulna.

Megtörlöm a kezem egy konyharuhában, és eléje lépek. – Te most azt mondtad, hogy úgy táncolok, mint egy sztriptíztáncos?

Felteszi a kezét. – Nem pontosan…

– Ó, persze – mondom, ujjammal az arcomon dobolva. – Kurvásabban, mint egy sztriptíztáncos.

Igyekszem fapofával nézni, hogy azt higgye, komolyan gondolom, pedig csak játszadozom vele. Tudom, hogy tűrhető táncos vagyok, de azt is tudom, hogy szeretek érzékien táncolni.

– Nem ezt mondtam – motyogja leejtve a kezét. – Csak szexik a mozdulatok. Ez a tekerés, meg őrlés, meg minden… tudod, hogy értem.

– Nem igazán – mondom szárazon, elrejtve a jókedvemet. – Egy órát töltöttem azzal, hogy neked főztem, te meg besétálsz ide, és azt állítod, hogy úgy táncolok, mint egy sztriptíztáncos, és nem kéne nyilvánosság előtt táncolnom. Kihagytam valamit?

– Túlreagálod – mondja, és összefonja a karját a mellkasa előtt.

– Nem – mondom, én felkapom a rántott csirkés tányért. – Ez lenne a túlreagálás. – Kinyitom a szemetes tetejét, és úgy teszek, mintha bele akarnám dobni az ételt, amikor Vinnie kikapja a tányért a kezemből, és a magasba emeli.

– El sem hiszem, hogy majdnem megtetted! – mondja, egyszerre hangzik meglepettnek és feldúltnak. – Mi a fene van, Shay?

Nevetni kezdek az ábrázatán. – Mintha kidobtam volna a kaját.

– Tessék? – kérdezi, és az ételt nézi, nem is nagyon foglalkozik a szavaimmal.

A szememet forgatom. – Kész az étel, Vinnie, most pedig vond vissza a sztripperes beszólásodat.

Justin Biebertől a „Sorry” szólal meg. A pillanathoz illő szám.

– Rendben – nyögi, leteszi a tányért az asztalra, és magához húz egy ölelésre. Rossz ötlet. Az érzés, hogy hozzápréselődöm, egyáltalán nem segít a vonzalmamon. – Sajnálom, Shay. Rohadtul sajnálom, hogy úgy táncolsz, mint egy sztriptíztáncos, és szörnyű zenei ízlésed van.

Ahogy felfogom a szavait, igyekszem elhúzódni tőle, de hatalmas karjaival szorosan tart. – Te hülye!

– Még nem végeztem – morogja megint, a levegőbe emel, és átdob a vállán úgy, hogy a karjaim a hátán lógnak. Kisétál velem, és abban a pillanatban, hogy elindul a medence felé, erősebben kezdek fészkelődni.

– Ne merészelj bedobni, te seggfej! – kiáltom, a lábaimmal rugdalózva a levegőben.

– Micsoda remek ötlet – mondja a medence szélén állva. Egy gyors mozdulattal be is dob, a hideg víz azonnal körülvesz. Ellököm magam az aljától és a felszínre úszom, ahol Vinnie úgy vihog, mint egy átkozott hiéna. Kisimítom az arcomból a vizes hajamat, és a lehető legsötétebb pillantást küldöm felé.

– Többet nem főzök neked. Soha – sziszegem, a medence széléhez úszom, és kimászok. Lenézve magamra konstatálom, hogy a fehér topom most teljesen átlátszó, a mellbimbóim megkeményedtek és nagyon is láthatók. Vinnie-re pillantok, és látom, hogy igen, az ő tekintete is pontosan odatapad. A kezemmel eltakarom a mellemet, ránézek, és várom, hogy észrevegye, hogy bámulom. Eltart egy darabig, aztán rájövök, hogy azért, mert a szoknyám is a testemre tapad, és minden domborulatomat megmutatja.

– Befejeznéd a bámulást? – mordulok rá. – És adnál egy törülközőt?

– Nem – mondja széles mosollyal, hátradől a függőágyon, és a feje mögött összekulcsolja a kezét. – Azt hiszem, most én vagyok a soros, hogy élvezzem a kilátást.

Nem hiszem el, ez tényleg nem fog törülközőt adni. Szerintem még életemben nem találkoztam ilyen dühítő pasival. Úgy döntök, neki se legyen jobb, mint nekem, a mellemet még mindig eltakarvaodafutok hozzá, ráugrok, és összevizezem őt is. A felsőteste köré fonom a karjaimat, és a mellkasára fektetem az arcom.

– Nem tudom, ez miért büntetés – mondja rekedtessé váló hangon. Mozdulat közben megmerevedek, csak fekszem rajta, és hirtelen rájövök, hogy milyen testhelyzetben vagyunk. Lassan felemelem a fejem, és barna szemébe belenézek.

– Most már te is nedves vagy – bököm ki, és közbe az ajkát bámulom. Szép ajka van. Telt és határozott. Érzékien formált. Vajon jól csókol? Most viccelek, még szép, hogy jól!

– Lefogadom, hogy te is nedves vagy – morogja, és megnyalja az ajkát.

A francba!

Nedves vagyok –mindenhol.

Kívül-belül.

Hogy tudtam ilyen mocskos dolgot mondani?

– Fogd be! – Ennyit tudtam kinyögni.

Közelebb hajol hozzám, és tudom, hogy ez rettenetes ötlet. De még mindig nem húzódok el. Valójában én vagyok az, aki eltünteti a maradék távolságot köztünk; én kezdeményezem a csókot. Abban a pillanatban, hogy az ajkam az övéhez ér, olyan, mintha felkapcsolnék egy kapcsolót. Átveszi az irányítást, a kezébe veszi az arcomat, és elmélyíti a csókot. Oldalra billenti a fejét, morgás hagyja el a torkát, ami még jobban beindít, aztán a nyelvét az enyémhez érinti. Belemarkolok a pólójába, és közelebb húzom magamhoz. Érzem, ahogy a kemény farka a farmeren keresztül a combomnak nyomódik. Ettől rájövök, hogy mit művelünk, és megszakítom a csókot. Mindketten levegő után kapkodunk. Ha ez olyan rossz ötlet volt, akkor miért akarom megint megcsókolni? Miért akarom, hogy levegye a ruháimat, aztán a sajátját is? Csendesen nézzük egymást, a levegő nehéz és feszült közöttünk.

– Át kellene öltöznöm – bököm ki, nem tudva, mit mondhatnék, egyszerre akarok elmenni és maradni is.

Az ádámcsutkája mozog, ahogy nyel egyet. – Igen, persze. Basszus, Shay.

Ezt jól összefoglalta.

Lecsúszom róla, és elindulok befelé anélkül, hogy hátranéznék.

De el kell ismernem, nem volt könnyű megtenni.

 

NYOLC

Fordította: Tony

 

 

Vinnie

 

A zuhany alatt állok, hagyom, hogy a meleg víz végigcsorogjon a testemen. A farkamat simogatom, fel és le, közben Shayre gondolok, elképzelem, hogy megkefélem abban a függőágyban, kint az udvaron fényes nappal. Basszus. A teste, az íze. A tekintete. Nem emlékszem, hogy voltam ilyen kemény életemben. Olyan apró és filigrán, mégis formás a kellő helyeken; kerek, feszes popsi, a mellei pedig tökéletesen a kezembe illenek. Elképzelem, hogy mélyen benne vagyok, keményen dugom, amíg el nem élvezek a kezemben, a csempézett falra lövellek.

– Basszus – sziszegem összeszorított foggal, behunyom a szemem, és hagyom, hogy elárasszon a gyönyör. Miután befejeztem, még mindig nem érzem magam kielégültnek. Nem hiszem, hogy más kielégítene, mint ha benne lehetnék. Micsoda rohadt szívás! Talon kiakad, ha megdugom, bár biztos, meg tudnám oldani, hogy soha ne tudja meg. De ha kérdezné, nem hazudnék. Utálom a hazugokat.

Befejezem a zuhanyozást, aztán magamra kapok egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér pólót. Éhes vagyok, alig várom, hogy ehessek–csak remélni tudom, hogy ez a dolog nem lesz kínos köztünk. A main kívül van még öt éjszakánk. Lemegyek, és a nappaliban találom, frissen zuhanyozva, telefonnal a kezében, a háttérben szól a tévé.

– Ehetünk? – kérdezem, nem akarok durva lenni.

Meglepetten felém fordul, gyorsan leteszi a telefonját. Elpirul, de rezzenéstelen az arca. – Menj csak. Még nem vagyok éhes, majd később eszem.

Bólintok, és a konyhába megyek. Előveszek egy tányért, szedek a lasagnából és a csirkéből. Felkapok egy kést és villát, visszatérek a nappaliba, és leülök a székbe. Vágok egy darabot a csirkéből, és majdnem felnyögök az ízétől. – Ez kibaszott elképesztő –mondom, és megkóstolom a lasagnát is. Az is ugyanolyan jó, ha nem még jobb. Még a saláta is finom.

Felnézek rá. – Tényleg nagyon sajnálom, hogy beledobtalak a medencébe, Shay – mondom.

Gonosz mosoly jelenik meg az arcán, és felnevet. – Élvezd a kaját, Vinnie, mert ez az első és egyetlen étel, amit kapsz tőlem.

– Ó, ne már – hízelgek. – Ha egy bizonyos valaki el akar menni a tengerpartra holnap, egy meleg étel a nap végén biztos meg tudna győzni.

– Most zsarolsz? Az után, hogy már mondtad, hogy holnap elviszel? – kérdezi félig felháborodva, félig lenyűgözve.

– Nem kell ilyen csúnya szavakat használnod – mondom, és elgondolkodva rágok. – De igen, pontosan azt teszem.

– Rendben – adja meg magát, de nem látszik boldognak. – De amíg itt vagy, minden nap el akarok menni valahova. Ki tudja, hogy a következő őr elvisz-e valahova.

Nem tetszik a tény, hogy néhány nap múlva már egy másik férfi fogja védeni. Lehet, hogy ő is szar munkát végez, nyomorulttá teszi és bezárja. De ha felajánlanám, hogy tovább maradok, Talon tudná, hogy valami történt. Sinnel is kellene futnom néhány kört, ami szintén kérdéseket vetne fel. És a tény miatt sem lenne jó ötlet maradnom, hogy mindössze két nap után már csókolóztunk. El lehet képzelni, mi történne, ha tovább együtt maradnánk. Egy kép suhan át a fejemen: ő meztelenül, a fejem a lába között.

– Vinnie? – szakítja félbe a gondolataimat.

– Igen?

– Abbahagytad az evést, és csak bámulsz. Furcsa vagy – mondja az orrát ráncolva.

– Csak elgondolkodtam – mondom, és folytatom az evést. – Igen, elmenetünk ahová csak akarsz, feltéve, ha nincs nagy tömeg.

– Megegyeztünk –válaszolja még egyszer a tévére pillantva. Kétségtelenül úgy teszünk, mintha a csók meg sem történt volna, és ez így nekem nagyon is megfelel. Eltüntetek mindent a tányéromról, aztán leöblítem a mosogatóban, és beteszem a mosogatógépbe. Felkapok egy kanalat, előveszem a fagyit, amit ma vettünk, és visszaülök a székembe.

– Szedhetnél magadnak belőle egy tálba – morogja a fagyisdobozra bámulva.

– Te vettél magadnak másfajta ízűt. Azt hittem, ez az egész az enyém – mondom, és vállat vonva bekapok még egy kanálravalót.

– Azért vettem kétfélét, hogy kicsit változatosabb legyen. Ugyanazt az ízű fagyit akarod enni minden este? Erről jut eszembe, meg kell csinálnom a sajttortát.

Nyelek, aztán válaszolok: – Shay, ha kérsz belőle, akkor vegyél. Már találkozott a szánk, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy gond lenne, ha ugyanabból a dobozból ennénk.

Hát, ennyit arról, hogy úgy teszünk, mintha a csók meg sem történt volna, gondolom magamban bosszankodva.

– Komolyan? – motyogja sóhajtva. – Szerintem a csókolózás azért kicsit más.

– Szerintem meg ugyanaz – vágok vissza. – Már nyálat cseréltünk, ennyi!

Drámaian a magasba emeli a kezét. – Hihetetlen vagy, tudod?

– Azért vagy harapós, mert szexuálisan frusztrált vagy? – kérdezem lenyalva a kanalat. – Mert abban segíthetek, ha szeretnéd. Igazán ügyes szám van.

Úgy néz rám, mint aki meg akar ölni. – Azt hiszem, túlélem, köszönöm.

– Az ajánlat áll – mondom, és hosszan lenyalom a kanalat. – Már egy ideje lakat alatt vagy, és biztos vagyok benne, hogy elég hosszú idő óta nem jutottál farokhoz.

Azt hittem, nyers szavaim kiakasztják, de nem változik az arckifejezése, ami meglep.

– Hacsak nem dugtam az összes testőrömmel – vág vissza vigyorogva.

A kezeim ökölbe szorulnak a gondolatra, de egy percig sem hiszek neki. – Nem vagy te olyan fajta.

– Megint feltételezel? – kérdezi fennhéjázó arckifejezéssel. Felemeli a szemöldökét, amitől meg akarom fojtani, de ugyanakkor meg is csókolni.

– Biztos vagyok benne, hogy ha dugtál volna a testőreiddel, tovább maradtak volna – felelem vigyorogva. – Szegény Mike elég gyorsan menekült innen.

Azt gondolhatja, hogy a szemöldökráncolása ijesztő, pedig inkább csak aranyos. – Akkora seggfej vagy, tudod?

– A velem levő nők eddig nem panaszkodtak – válaszolok, ráteszem a fagyira a tetejét, és az asztalra teszem a dobozt. – Történetesen úgy gondolom, teljesen oké vagyok. Nem a legjobb, de holtbiztos, hogy nem a legrosszabb.

– És valamelyik nő a tiéd? – kérdezi oldalra billentett fejjel.

– Ha így állna a helyzet, a csókunk nem történt volna meg – mondom, közben hátradőlök a széken és őt tanulmányozom. – Nem tudtad, hogy foglalt vagyok-e, és mégis megcsókoltál. Nem vagy olyan jó kislány, igaz, Shay?

A szeme rángatózni kezd. – Nem csókoltalak meg. Te csókoltál meg engem. És ha van barátnőd, akkor a te felelősséged hűségesnek lenni, nem az enyém.

Kuncogok, és élvezettel figyelem, ahogy fészkelődik a helyén. Mindketten tudjuk, hogy a végső mozdulatot ő tette meg a csóknál, még ha én voltam az, aki közeledtem felé. – Ha te mondod. Mindketten ott voltunk, mindketten tudjuk, mi történt.

Egy izom rángatózik az állában, ahogy összeszorítja a fogát. – Nem számít, hogy ki csókolt meg kit, mert soha nem fog többet megtörténni. Apró hiba volt az ítélőképességben, ennyi volt. Ahogy mondtad, már régóta nem csókolóztam. Azt nem tudom, mi a te mentséged, de az enyém ez, és ragaszkodom hozzá.

Visszafordul a tévé felé, és nem foglalkozik velem. Felkapom a dobozt, újra kinyitom és egy hatalmas kanálnyit veszek a számba, úgy téve, mintha nem sajogna a farkam. Így van, pedig alig egy órája vertem ki. Ez így fog menni a hét hátralévő részében?

Mert ha igen, nem biztos, hogy túl fogom élni.