36.- 37. - 38. - 39. - 40. Fejezet

 

HARMINCHAT

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

Tolom neki, arcom a nyakába temetem, és összeszorítom a fogam, ahogy vaginája satuként a farkamra szorul. A hajamba markol, éles kis körmei a hátamba vájnak, de cseppet sem bánom. Hangjai és combjának remegése elárulja, hogy nemsokára el fog élvezni, ezért keményebben döfök belé.

– Vinnie – sóhajt fel, majd szemei lecsukódnak – Basszus.

Csak ezután élvezek el, csókolom a száját és hagyom, hogy bezsebelje nyögéseimet és szenvedélyes morgásomat. Miután végeztünk, hátrahajlok, és gyönyörködöm az arcában: izzó, mégis kielégült tekintetében, durva csókjaimtól duzzadt ajkaiban, zilált fürtjeiben. Sosem láttam gyönyörűbbnek.

– Szia – suttogja mosolyogva.

Visszamosolygok, megcsókolom ajkait. Ezúttal finoman és édesen, homlokomat az övének támasztva. Kihúzom a farkam a puncijából, és talpra állítom. Mindketten rendbeszedjük magunkat, aztán a kanapéra ülünk, fejét a mellkasomnak dönti.

– Szerintem vissza kellene mennünk– mondja félénken.– Megint minket fog basztatni mindenki. Tényleg abba kéne ezt hagynunk. Szemernyi önmegtartóztatásunk sincs.

Felnevetek, kezem a combjára teszem.

– Emiatt ne aggódj. Mifelénk nincs ítélkezés, Shay. Persze, meglesz a maguk véleménye, de azt megtartják maguknak. Nem csinálunk semmi rosszat. Hidd el, láthattál volna a klubházban ennél cifrább dolgokat is, mielőtt a nők átvették volna az irányítást… – csóválom a fejem, mikor eszembe jutnak a vad orgiák, a csajok, a nyilvános szex…a hárman párban… Volt pár őrült évünk. Egy kis privát kefélés semmiség. Itt ennél mindenki sokkal többet látott már, de Shay ezt nem tudhatja. Fogadni merek, hogy ebben a szobában már mindenki dugott valahol, de ezzel nincs is semmi baj.

– Inkább nem szeretném tudni – feleli, és megbök a könyökével. – Na, akkor éljünk társasági életet. Bár most sokkal kevésbé vagyok lelkes, mint mielőtt idejöttünk volna.

Kéz a kézben elhagyjuk a szobát, és a fürdőbe megyünk mosakodni. Előbb végzek, mint ő, feltételezem, hogy Lanával csicsereg, akit láttam bemenni előtte. Visszamegyek a bárba, rendelek két palack ásványvizet, és körbenézek a teremben. Mindenki iszik és szórakozik. Shark bizonyára távozott Trace-szel és Jess-szel, mert nem látom őket.

Készen akarok állni minden eshetőségre ma éjjel, ez az oka annak, hogy nem iszom alkoholt. Sosem lehet tudni, mi történhet az éjjel, nem szeretnék részeg lenni vagy kontrollvesztett, ha valami rosszul sülne el. Muszáj készenlétben állnom, és rajtatartani a szemem mindenen és mindenkin, főleg Shayen. Szeretném, ha jól érezné magát velem, vigyázok rá –így biztonságosabb. Az éjszaka eddig simán telt, és tudom, hogy kissé paranoiás vagyok, de realista is. Igazából nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy lazuljunk, hiszen a szar bármelyik percben a nyakunkba zúdulhat. Korábban is megesett már, és megismétlődhet bármikor. Része ennek az életmódnak, és része annak a szükségnek, hogy mindenkit megvédünk, akiket szeretünk és aki számít.

Shay és Lana kisétál a mosdóból, mindketten a táncparkett felé veszik az irányt. Tracker odajön hozzám, kék szeme vidáman csillog.

– Nektek kettőtöknek egy huszonnégy órás dugó szoba kéne, mi?

– Ha már így szóbahoztad – felelem vigyorogva –, szerinted meddig akarnak maradni a csajok?

Tracker az órájára pillant.

– Még csak hajnal egy van, azt mondom, legalább négyig.

– Édes faszom – szisszentem meg az ásványvizes palackot, és nagyot húzok belőle.

– Nem tudom, miért nyavalyogsz, most fektetted meg.

– A szoba épp szabad – intek a kéjzug felé a fejemmel. – Ne csinálj úgy, mintha még sosem használtad volna.

Tracker ezen csak nevet, hiszen mindannyian tudjuk, hogy bizony használta, méghozzá elég sokszor. Kézen fogva bevezeti Lanát a szobába, biztos vagyok benne, hogy Shay látja ezt, így vissza tud vele vágni, ha esetleg beszólnának neki valamiért. Mutatóujját begörbítve int, hogy vár a tánctéren, mivel táncpartnere odébbállt. Elindulok felé, és átadom neki a palack vizet.

– Köszi – kiabálja túl a zenét.

Egy ilyen elképesztő orál után biztosan ki lehet száradva a szája, de persze ezt nem teszem szóvá, csak mosolygok. Miután egyhajtásra kiissza a palack tartalmának felét, leteszi a legközelebbi asztalra és rávesz, hogy táncoljak vele. Annyira aranyos, ahogy riszál, átadja magát a zenének, a saját kis világában. Igazán elemében van.

Több mint két óra tánc után úgy dönt, ideje hazamenni. Kibaszott hálás vagyok ezért, de sosem panaszkodnék, hiszen tudom, milyen jól érezte magát, és amúgy is ez az ő estéje. Bezárjuk a klubot és elindulunk. Hazadobom Bailey-t és Tiát, meggyőződöm róla, hogy biztonságban beérnek a lakásukban, mielőtt visszaindulnék a klubházhoz. Irisht és Tinát a konyhában találjuk, mikor hazaérünk, bár én csak arra vágyom, hogy lezuhanyozzak és ágyba kerüljek, de azért dumálunk velük is egy kicsit. Aztán veszünk egy gyors zuhanyt együtt, megtörölgetjük egymást, és egymást átölelve, meztelenül bújunk ágyba.

Úgy alszom, mint egy csecsemő.

*  *  *

– Boldog vagy itt? – kérdezem Shaytől, miközben odakinn Colttal játszunk. Felveszi a labdát és elhajítja a kutyának, mielőtt válaszol.

– Itt a klubházban? Persze, miért?

– Úgy értem – keresgélem a megfelelő szavakat –, örülnél, ha állandóan itt élnél?

– Azt kérdezed, összeköltözöm-e veled? – Elhallgat egy pillanatra, majd folytatja.– Igazából sosem beszéltünk arról, mi fog történni, ha elmúlik a veszély. Erről van szó?

Ezt jól elbasztam.

– Azt próbálom kinyögni, hogy szeretném, ha velem maradnál, de én a klubházban lakom, és azt szeretném tudni, hogy jó-e neked itt, vagy szeretnél valahová máshová költözni, mint a többiek. Van saját házam és telkem, ami jelenleg ki van adva.

– De te szeretnél itt maradni?

Bólintok.– Igen, de mit szeretnél te?

Eldobja a labdát, majd felém fordul, és teljes figyelmét rám összpontosítja.

– Ha te itt szeretnél élni, akkor boldogan élek itt, Vinnie. Sosem beszéltünk igazából kettőnkről, és ahogy korábban említettük, a szokatlan körülményeink miatt mindig együtt voltunk.

Egy pillanatra bizonytalanságot látok a szemében, de lövésem sincs, miért, vagy mire akar ezzel kilyukadni.

– Mit mondasz?

Lenéz Coltra, és megveregeti a buksiját.

– Azt hiszem, csak nem tudom, hogy hol tartasz kettőnkkel kapcsolatban. Sosem beszéltél a jövőről, és most, hogy elült a csatazaj, lehetőségünk nyílit továbblépni és kitalálni, mit is akarunk a továbbiakban.

Még mindig nincs fogalmam arról, mit akar ezzel mondani.

– Akarsz engem? – bámulok le rá.

– Igen.

– És szívesen élnél a klubházban?

– Igen – feleli –, de…

– Csak ennyit kell tudnom.

Tenyerembe fogom az arcát, és szájon csókolom.

– Ne agyalj annyit. Még mindig csak te és én vagyunk, ketten a világ ellen, rendben?

– Rendben – suttogja, csücsörít egy újabb csókért, amit meg is kap tőlem. – De szerintem beszélnünk kellene a jövőnkről. Be akarom fejezni az egyetemet és megszerezni a diplomámat.

– Hát csináld – felelem. – Nem muszáj dolgoznod, ha nem akarsz, de ha mégis, az csak rajtad múlik. Nem fogok beleszólni az életedbe, Shay, amíg biztonságban tudlak. Egyetértek azzal, hogy néhány dolgot meg kell vitatnunk.

Halogattam elmondani neki, hogy nem szeretnék megházasodni, vagy gyerekeket, mert a nők erre nem reagálnak valami jól. Talán valójában szeretne gyereket, és elhagyhat egy olyan férfiért, aki szívesen megadná ezt neki. Bármit megtennék, hogy boldoggá tegyem, de a gyerekvállalás nem az, ami egy emberen múlik. Apának lenni teljes munkaidős elfoglaltság, amire én nem vagyok képes. Nem vagyunk együtt túl régóta, de tudnia kellene róla, hogy a jövőben sem tervezem, hogy lesz, sőt, meg sem fordul a fejemben ilyesmi. Mit fogok csinálni, ha elhagy? Talán az azt jelentené, hogy nem ő a párom. Az agyam azonnal elutasítja ezt a feltevést, hiszen tudom, hogy ez nem igaz. Azt hiszem, mégiscsak el kellene mondanom neki és meglátni, hogyan reagál.

De nem ma.

HARMINCHÉT

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

A nap hátralévő részét Faye-jel és Cloverrel töltöm, mert Vinnie-nek a Riftben sürgős elintéznivalója akad. Kíváncsi vagyok, a Toxicban is vár-e rá valamilyen feladat.

– Az összes pasi elhúz a Toxicba? – kérdem Faye-től, miközben segítek összehajtogatni az újonnan vásárolt babaruhákat.

– Egyik-másik ponton azt mondanám, hogy igen – feleli, és pillant fel egy babakék tipegővel a kezében. – Muszáj megbíznod a párodban, Shay. Azért járnak a Toxicba, hogy megnézzék a csajokat? Biztos vagyok benne, hogy igen… ami azt illeti, tudom, hogy így van – vigyorodik el. – Voltam már velük ott én is. Megkérhetnéd Vinnie-t, hogy vigyen magával, nézd meg a saját szemeddel. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, hacsak nem szinglik éppen.

– Nem hiszem, hogy Vinnie képes lenne megcsalni – ismerem el. –De tudod, hogy van ez, hátul az agyamban mégis motoszkál a gondolat, hogy sose bízz meg teljesen egy férfiban.

– Az agyadnak azt a részét a józan eszednek hívják – feleli, amivel igazán meglep. – Nem lehet mindegyikükben megbíznod, és néha még a rendes fickók is elszúrják. Csak a megérzéseidre hagyatkozhatsz, drága. Szerintem Vinnie nagyszerű ember. Évek óta ismerem – lehalkítja a hangját. – De úgy kell bánnod a férfiakkal, hogy ne vegyék észre, hogy irányítod őket.

Ezen elnevetem magam.

– Elképesztő vagy, ugye tudod?

– Az hát – feleli, és ránéz Coverre, aki az igazak álmát alussza az ágyon. – Annyira izgatott, hogy nagytesó lesz.

– Szuper lányod van – mosolygok rá az alvó kölyökre. – Csodálatos munkát végzel vele. Ha valaha lesznek gyerekeim, hozzád fogok fordulni tanácsért.

– Faye néni több mint boldogan fog segíteni – feleli mosolyogva, miközben az arcomat fürkészi. – Miről is szeretnél beszélni velem?

Kinyitom a szám, majd becsukom.

– Honnan tudtad, hogy én…

– Nem most jöttem le a falvédőről – vág a szavamba. – Minden rendben? Mesélj csak.

Így hát elmondtam neki mindent, ami a lelkemet nyomta.

*  *  *

– Hát te meg mi a fenét csinálsz? –kérdezem Rake-et, aki olyan fejjel bámul a sütőbe, mintha valami szörnyeteg lenne odabent.

– Éhen halok, ezért beraktam valamit a sütőbe és sikeresen odaégettem. Bailey meg dolgozik, nincs itt, hogy összeüssön nekem valamit.

Komolyan?

– Kicsit mintha el lennél kényeztetve, tudod-e? – pislogok rá.

– Nem elkényeztetett vagyok, hanem éhes – morogja, és megdörzsöli a hasát. Lövésem sincs, hogy lehet ennyire izmos, mikor állandóan csak tömi magába az ételt.

– Elszaladjunk kajáért? – kérdem, hiszen én is megéheztem egy kicsit.

– Elhagyhatod a házat? – csapja be a sütőajtót. – Egy hamburgerért, meg sült krumpliért elugorhatok. Vagy némi sült csirkéért.

– Nem arról van szó, hogy nem hagyhatom el a házat – vonom meg a vállam ártatlan kiskutya szemekkel. – Csak arra gondoltam, jobb egy kicsit az árnyékban maradnom. Biztos vagyok benne, hogy senki nem fogja észrevenni, ha elkísérlek.

– Így van. Na, oké, akkor indulás.

– Még vezetni is fogok, akkor nyugodtan ehetsz – ajánlom, mivel jófej vagyok, de csak kinevet.

– Még az kéne. Hallottam, hogy vezetsz, hát kösz szépen, de szeretném megérni, hogy a lányom felnő.

Elragadónak találtam, hogy Carát a lányának nevezi, pedig nem is ő az igazi apja.

– Jó, akkor vezess te – forgatom a szemem. Nem vagyok annyira rossz sofőr, csak ezek a faszik mindig túloznak. – Talán elugorhatnánk egy kis lőgyakorlatra is, ha végeztünk a kajával?

– Meghalnál, csak hogy kijuss a házból, igaz?

– Ölni tudnék érte – ismerem el. – Tanultam, takarítottam, megtanítottam Coltnak az összes trükköt, amit ismertem. Még sütit is sütöttem.

Folytatom, még mielőtt kinyitná a száját, hogy kérdezzen róla:

– Már mind elfogyott.

– Legközelebb tegyél félre nekem egy párat – szegi fel sértődötten az állát. – Menjünk. Kezdek farkaséhes lenni.

Követem őt a kocsijáig, becsusszanok az ülésre.

– Csirke vagy burger?

– Legyen mindkettő – csatolja be magát. Én is bekötöm magam, és ekkor rájövök, hogy sosem voltam Rake-kel kettesben ezelőtt, és ötletem sincs, miről dumáljak vele. Bár ő gondoskodik erről, így jól érzem magam. Olykor elfelejtem, hogy nem mindenki olyan béna, mint én.

– Hát, lőni nem mehetünk – mondja, és egyenesen előrefigyel.

– Miért nem?

– Mert elfelejtettem fegyvert hozni, anélkül meg nehéz, hacsak nincs egy a kistáskádban. – Elhallgat. – Minek hoztad a pénztárcádat? Ha fizetni próbálsz, kiváglak az ablakon. Valószínű, hogy még ki is férnél rajta.

– Nincs fegyver a kocsiban? – nyitom ki a kesztyűtartót. – Miféle rosszfiú vagy te?

Zihál, úgy tesz, mintha szíven ütötte volna a kérdésem.

– Mégis mit képzelsz te rólam?

– Pisztoly nincs, de egy rakás óvszer az van – felelem az ajkam biggyesztve.

Kuncog, egy pillanatra rajtam felejti a szemét, mielőtt újra az utat figyelné.

– A fontossági sorrend, Shay.

– Ezek a tieid? Mindegyik extra picike – ugratom, kihúzok egyet és hozzávágom.

– Akkor határozottan nem az enyémek. Talán Vinnie-é?

– Higgy nekem, ha azt mondom, tuti nem az övé.

Nem voltak kis óvszerek, extra nagy méretek voltak, csak bosszantani akartam. Egyik kajáldától a másikig hajtunk, olyan sok ételt halmozunk fel, ami két ember számára túl sok lenne. Rake megszemléli a zsákmányt, aztán engem, és így szól:

– Tanakodom, most mi érdekeljen inkább. A kajálás vagy egy lehetséges autóbaleset amiatt, hogy hagylak vezetni – nyúl egy darab csirkéért, és én is ugyanezt teszem. Egymásra bámulunk, majd koccintunk a csirkékkel.

– Egészségünkre! – mondom, megnevettetve őt.

– Egészség. Szerencsére, ha van kaja, képes vagyok többfelé is figyelni – motyogja, ahogy óriásit harap az ételbe.

Mire visszaérünk a klubházhoz, Vinnie a motorja mellett áll, és a mobilját nyomkodja. Odarohan az autóhoz, feltépi az ajtót, és elkomorodik.

– Jézusúristen! Próbáltalak hívni, ötletem sem volt, merre lehettél.

Megtörlöm a szám a kezem fejével.

– Csak kajáért ugrottam el.

– Azt látom – mondja csendesen, ahogy megragadom a zacskót, és kiszállok a kocsiból.

– Nem gondoltam, hogy ilyen korán hazaérsz, ezért nem akartalak megzavarni azzal, hogy rád írok.

– Te bármikor zavarhatsz – morogja, és megdörzsöli a fejét. – Egy pillanatra beszartam. Ráadásul senkit nem találtam itt, amitől még rosszabb lett. Elképzelni sem tudtam, mi történt.

– Minden oké? – jön oda Rake két dupla adag étellel a kezében. – Bocs, Vinnie, fene se gondolta, hogy így kiborulsz. Csak harminc percre ugrottunk el.

– Semmi gond, tesó – feleli Vinnie, és segít bevinni az ételt.

Bemegyünk a klubházba, és leülünk a konyhaasztalhoz, megkínáljuk Vinnie-t is. Van valami, amiről beszélnem kell vele, de tudom, hogy ez egy roppant kínos beszélgetésnek ígérkezik, ezért tegnap óta halogatom a dolgot. Úgy döntök, hogy ma este fogom neki elmondani, mikor lefekszünk, ezért próbálom a nap további részét úgy eltölteni, hogy közben nem aggódom emiatt. Rake és Vinnie valami hétvégi portyáról beszélgetnek, de megtudtam azt is, hogy Tracker és Vinnie ezúttal lemaradnak róla. Érdekelne, mi történik ezeken a portyákon, és mi célt szolgálnak. Mikor efelől kérdezősködöm, egyszerre válaszolják ugyanazt:

– Üzleti ügy.

Így inkább csak beleharapok a csirkémbe, nem fárasztom magam, hogy további kérdéseket tegyek fel a témával kapcsolatban.

– Hagyjál nekem is! – mormolja Rake, én pedig nevetve mutatok az előtte heverő kupacra.

– Olyan falánk vagy!

– Te meg olyan kicsi, mennyi étel férhet beléd? – vág vissza.

– Hagyd enni, attól nő a feneke – szól oda neki Vinnie kuncogva a felháborodásomon.

Hirtelen felindulásból lerakom a kezemben lévő falatot, felkapom Rake utolsó darab csirkéjét és megnyalom, mire ő egy “Neveld meg a csajod!” pillantást lövell Vinnie felé.

Vinnie csak nevet. Egyrészt örülök, hogy jókedve van. Odatolom a burgerem Rake elé, hogy kárpótoljam, amit morcosan el is fogad. Gondolom, a csirke miatt kiestem nála a kosárból.

– Még mindig örihari van? – kérdem tőle.

– Nincs.

– Nincs kedved elvinni lövöldözni? – nézek Vinnie-re.

Vinnie még sosem vitt el, mindig Trackerrel meg Rake-kel mentem, ez volt a mi kis közös pillanatunk.

– Hogyne lenne – feleli, és szinte látom, hogy agyában beindulnak a fogaskerekek.

– Lássuk, mit tudsz, Shay.

Meg fogom mutatni neki.

Rögtön azután, miután kihevertem a kajakómát.

HARMINCNYOLC

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

– Nem rossz – ismerem el, ahogy tíz sörösdobozból hatot eltalál. – Le vagyok nyűgözve.

Szélesen mosolyog, és célba veszi az egyik állva maradt dobozt. Megkérdezem, hogy lőhetek-e én is, és leszedem a maradékot.

– Csapatmunka – áll mellém. – Vinnie, van valami, amiről beszélni szeretnék veled. Ma este terveztem elmondani, de most kettesben vagyunk, szóval…

Biztosítom a fegyvert.

– A jövőnkről van szó? – kérdem elbizonytalanodva.

Bólint.

Hogy őszinte legyek, most nem igazán szeretnék beszélni erről, főleg azért, mert szörnyen nyitottá váltam mostanság az érzéseimet illetően, de ha valóban szeretne némi megnyugtatást felőlük, akkor megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megadjam neki.

– Veled szeretnék lenni, Shay – kezdem. – Tudom, hogy még nem régóta vagyunk együtt, de leszarom. Sosem akartam úgy nőt, mint téged, sosem éreztem még így senki iránt, mintha csak nekem teremtettek volna, tudod?

Bólint, én meg veszek egy mély lélegzetet, és kinyögöm:

– Mindent meg fogok adni neked, ami erőmből telik, megtennék bármit a boldogságodért, de tudnod kell pár dolgot. Az élet velem azt jelenti, se házasság, se gyerek.

Az arca megnyúlik, de folytatom, mert szeretném, ha tudná, hogy ez nem miatta van így.

– Nem igazán hiszek a házasságban. Nem gondolom, hogy két embert csak egy darab papír tart össze, és mindig tudtam, hogy sosem nősülök meg. Tudod, én tizennyolc éves koromig állami gondozásban éltem, és sosem terveztem, hogy lesznek gyerekeim. Nem hiszem, hogy jó példa lennék, sosem volt apám, így fogalmam sincs, hogyan is kellene. Akarlak Shay, jobban, mint bármit, így csak remélni tudom, hogy elég vagyok így neked.

Egy pár másodpercig dermedten álldogál, majd rendezi arckifejezését. Bele tudnék dögleni, hogy így elrejti előlem az érzéseit, azóta nem csinált ilyet, mióta először találkoztunk.

– Értem – feleli, és nem néz a szemembe. – Sok ez így egyszerre nekem, Vinnie.

– Tudom – dörzsölöm meg a tarkómat. – És már hamarabb el kellett volna mondanom. Tényleg hiszek benne, hogy boldogok lehetünk, Shay; nincs szükségünk gyerekekre vagy papírra ahhoz, hogy csodálatos, teljes életünk legyen együtt.

– Tudom – feleli, de gondolatai máshol járnak. Muszáj megérintenem, magamhoz húzom, és átölelem őt.

– Menjünk haza. Beszélhetünk erről többet, ha szeretnéd, vagy megtárgyalhatjuk később is, miután összeszedted a gondolataidat.

Én csak száz százalékig őszinte voltam vele.

Nem akarom megbántani, nem szeretném, hogy elhagyjon, de tisztában kell lennie, hogy mit gondolok, és mit érzek ezzel kapcsolatban. Azt akarom, ha mindketten boldogok lehetnénk, és ő mindenképpen megérdemli, hogy őszinte legyek hozzá. Nem szól egy szót sem, miközben visszasétálunk a fák között a motorhoz, és szinte úgy érzem, elhúzódik tőlem. Bárcsak visszaszívhatnám, amit mondtam, de nem tehetem, és nem is szabad. Csak remélni tudom, hogy megérti és megtalálja a módját, hogy esélyt adjon nekünk. A hátamnak támaszkodik a hazaúton, reményt adva, hogy nem próbál elhatárolódni, hiszen nem kellene ennyire szorosan ragaszkodnia hozzám.

Talán csak olyan dolgokat veszek górcső alá, amik valójában nem is léteznek. Csöndes… túl csöndes, mikor leszállunk a motorról és bemegyünk a klubházba. El sem mosolyodik, vagy be sem szól, ahogy elmegyünk Rake mellett, aki még mindig a csirkés dolgon lovagol. Egyenesen a szobánkba tart, ledobja magát az ágyra, felveszi Lana új könyvét az éjjeliszekrényről, és olvasni kezdi. Eldöntöm, hogy hagyok neki egy kis időt egyedül, mielőtt megpróbálnék újra beszélni a fejével, ezért beülök a játékterembe egy sörrel, és azon tűnődöm, mi a faszt fogok csinálni, ha úgy dönt, hogy nem érdemlem meg őt. Ez bármelyik nőtől nagy kérés lenne, tudom, főleg azért, mert némelyikük arról álmodik, hogy egész életüket az anyasággal töltik majd el. Míg ott van az is, hogy egyre több nő dönt úgy, hogy nem vállal gyereket. Shay sosem említette, hogy kölyköket szeretne, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lenne így. Valószínűleg már rég fel kellett volna hoznom ezt a témát.

Ja, elbasztam.

Egy óra múlva és két sör után visszamegyek a szobánkba, és alva találom őt. Leveszem a cipőmet, mellébújok, és átölelem.

– Szeretlek, Shay – suttogom. – Kérlek, ne hagyj magamra.

*  *  *

Másnap reggel, mire felébredek, ő már lezuhanyozott, felöltözött, és a konyhában ülve találom, amint épp pirítóst eszik.

– ’Reggelt, korán keltél.

Mosolyt erőltet az arcára.

– Nem tudtam aludni. Mi a terved mára?

– Sin hívott, hogy segítsünk kifesteni a házát ma – mondom az arcát vizslatva. – Velem tartasz? Faye itt marad, mert a festékszag nem tesz jót a babának.

Az arca felragyog, ahogy megemlítem Faye-t.

– Nem, maradnék itt, jól elleszek Faye-jel. Megmutatja legalább, hogyan kell kést dobálni.

Akkor ez egy átlagos nap lesz Faye-jel.

– Valóban szórakoztatóbbnak tűnik, mint várni, hogy száradjon a festék – nyomok egy puszit a feje búbjára. – Még szeretnék veled egy kicsit többet beszélgetni a tegnapi dologról. Nem akarom, hogy feszültség legyen köztünk. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, ugye? Nem fordítom ellened.

Csak remélni tudom, hogy ő sem teszi.

– Tudom, tudom – feleli hozzám bújva. – Miért nem megyünk el vacsizni ma este vagy valami? Akkor megbeszélhetnénk mindent.

Megkönnyebbülten lélegzem fel.

– Úgy hangzik, mint egy terv. Úgyis jövök egy pár óra múlva. De most adj egy csókot.

Lábujjhegyre áll, és megpuszil. Elmélyítem a csókot, vissza akarván kapni a kapcsolatunkat; úgy érzem, mintha valami nem lenne rendben, és ezt meg kell oldanom. Méghozzá ma. Meg fogom oldani.

– Szeretnél enni valamit, mielőtt indulsz? – támasztja tenyerét a mellkasomnak, ahogy máskor. – Süthetek neked bacont meg tojást, vagy palacsintát, vagy valamit.

– Nem, megvagyok – futtatom végig ujjaimat a kulcscsontján. – Sin azt mondja, a kaját ő állja. Talán tudja, hogy ezzel lehet odacsalni bennünket.

– Van rá egy tízesem, hogy Rake lesz az első, aki odaér – feleli vigyorogva.

– Hát nem tudom – mondom, de imádom, hogy kezd végre önmagára találni. – Aludni is szeret.

– Olyan, mint egy óriási gyerek.

– Mondja ezt a csaj, aki tegnap megnyalta a csirkéjét.

– Megérdemelte – vonja meg a vállát.

Még egyszer megcsókolom, képtelen vagyok leállítani magam. Az igazság az, hogy tegnap kurvára beszartam, és alig várom, hogy minden a helyére kerüljön, és mi újra az a Vinnie és Shay legyünk, mint régen.

– Biztosan – mormolom, és teszek egy lépést előre. – Faye-nek már úton kell lennie idefelé, szóval nem kell sokáig várnod… vagy szeretnéd, hogy itt maradjak, míg ideér?

Megforgatja barna szemeit.

– Biztos vagyok benne, hogy valahogy ki fogom bírni nélküled azt a tíz percet, míg megjön. Ráadásul nem is vagyok egyedül, itt van Irish, meg Tina. – Szünetet tart. – És Colt. Elmeséled majd, hogy van a másik két kölyök? Talán lőhetnél róluk pár képet.

– Jó, rendben – felelem és kilépek a konyhából. – Sin azt mondja, lerombolják a kertjét, meg az életét is.

– Drámai módon?

Rávigyorgok, és még elidőzöm egy másodpercig, mielőtt elindulnék Sinhez. Minél hamarabb végzek, annál hamarabb visszaérek, és elvihetem a nőmet vacsorázni. Aztán dumálunk, hazahozom és szeretkezem vele egész éjszaka.

Igen, kurvára jól hallottad, szeretkezni fogok vele.

Aztakurva!

Idáig süllyedtem. És még csak nem is bánom.

*  *  *

Mikor odaérek Sinhez és belépek az ajtón, megszólal a telefonom. És akkor mindennek annyi.

HARMINCKILENC

Fordította: Aiden

 

 

Shayla

 

A szívem a torkomban dobog.

A Talontól kapott hamis igazolvánnyal jelentkezem be a hotelbe, hála az égnek, hogy még megvan. Ha kidobtam volna, most meg lennék lőve, mivel igazolvány nélkül nem kaphattam volna szobát.

Szóval mától a nevem Alexis Osborne. A kézitáskámat az ágy sarkán hagyom, leülök az ágyra, és azon tanakodom, mi a szart kezdjek most. Otthagytam a klubházat, mert nem tudtam, mit tegyek. Most először nem éreztem ott jól magam. Hogyan tudnak ilyen drasztikusan megváltozni a dolgok 24 órán belül? Onnantól, hogy boldogan élek a férfival, akit szeretek és csodálatos családjával, odáig, hogy itt ülök egyedül egy hotelszobában kikapcsolt telefonnal és könnyekkel a szememben. Hát ez a szitu, amiben vagyok, és fogalmam sincs, hogy fogok ebből kikeveredni. Javítási lehetőség nincs, meg olyan sem, hogy végül mindenki boldog legyen, főleg nem én.

Kíváncsi vagyok, hogyan leszek képes azok nélkül az emberek nélkül élni, akikhez az elmúlt pár hétben olyan közel kerültem. Bekapcsolom a mobilom, és küldök Vinnie-nek egy üzenetet, hogy tudja, biztonságban vagyok, hiszen nem akarom, hogy aggódjon, hogy talán valami rossz dolog történt velem. Lenémítom a telefont, használom a fürdőt, majd bemászom az ágyba. Fogalmam sincs, mi történik majd, vagy mit tartogat számomra a jövő, de egyelőre szundítok egyet.

Nem akarok semmi mást.

*  *  *

Arra ébredek, hogy kevésbé sajnálom magam, viszont nő bennem a harag. Meglesem a telefonom, de figyelmen kívül hagyom mindenki nem fogadott hívását és üzenetét, kivéve egyvalakiét. Nem szeretném őt belerángatni, de jelen pillanatban csak ő van nekem.

“Szükségem van rád” pötyögöm.

“Mondd meg, hol vagy, jövök érted” jön az azonnali válasz. Eldöntöm, hogy ma éjjel egyedül akarok lenni, így megírom, hogy biztonságban vagyok.

“Holnap el tudnál jönni értem? Egyedül gyere.”

“Makacs vagy.”

Elvigyorodom, és leteszem a telefont. Jobb, ha egyedül jön. Még az hiányozna most, ha Vinnie megjelenne és követelné, hogy áruljam el, miért léptem le, aztán el kellene mondanom neki, hogy tönkretettem az életét azzal, hogy apává teszem. Annak ellenére, hogy nem minden az én hibám volt. Vagy talán mégis? Nem emlékszem, hogy kihagytam volna egy pirulát, de mindent egybevéve azt hiszem, erről lehet szó. Kavarog a gyomrom, és tudom, hogy fel kell kelnem, és muszáj ennem valamit.

Mikor elmondtam Faye-nek, hogy hányingerem van és még nem jött meg a menstruációm, gyorsan elszaladt, és vett nekem két terhességi tesztet. Mindkettő pozitív lett. Aztán mikor végre rávettem magam, hogy beszéljek Vinnie-vel, azzal állt elő, hogy nem akar gyereket. Soha. És most… most nem tudom, mit csináljak. Elveszett és zavart vagyok, ágyban akarok maradni, sírni és magamba tömni valami ócska kaját.

Megpróbálja majd elérni, hogy szabaduljak meg ettől a babától? Nem hiszem, hogy képes lennék rá, elveszíteném vele önmagam egy részét. De ha megtartom ezt a babát, akkor Vinnie-t veszítem el, abban egészen biztos vagyok. Szeretem Vinnie-t, de szeretem magamat, sőt, most már a gyermekemet is. Tudom, hogy nem kellett volna lelépnem, ahogy tettem. Tudom, hogy ez részemről önző dolog volt, de csak el akartam tűnni, és nem vagyok kész arra, hogy szembenézzek mindennel. Talán Faye elmondta Vinnie-nek, hogy terhes vagyok, és így nem is kellek neki. Talán még utánam sem fog jönni, ha megtudja.

Visszatért belém az önsajnálat.

Egyszer úgyis vissza kell mennem Coltért a klubházba. Hiányzik, de tudtam, hogy a hotelbe nem hozhatom magammal. Hagytam neki ételt meg vizet, és kiírtam, hogy vigyázzanak rá, míg vissza nem jövök. Tudom, hogy gondját viselik majd pár napig, míg találok magunknak egy állandó szállást. Remélem, Talon megengedi, hogy nála maradjunk, míg nem találok magunknak helyet. Talán egy másik országba kellene költöznöm. Coltot nagyon nem tudnám magammal vinni a tengerentúlra, emiatt úgy tűnik, maradok. Nagyon úgy tűnik, hogy szembe kell néznem a problémáimmal.

Nagyszerű.

Felülök az ágyban, és a kezembe temetem az arcomat.

Gyáva vagyok ehhez.

Szerintem nem akarom látni Vinnie arcát, hallani, mikor kimondja, hogy nem akarja őt… Nem akar minket.

De mégis mit várok tőle valójában? Sosem mondta, hogy szeret.

*  *  *

Talon felszed a hotelnél egy piros sportkocsival, melyet még sosem láttam azelőtt. Mikor felvonom a szemöldököm az autóra, csak vigyorog és közli:

– Te mondtad, hogy egyedül jöjjek, hát biztos akartam lenni, hogy senki sem követ.

– Kicsit sem feltűnő – mormogom, ahogy kiszáll, puszit ad, és elveszi tőlem a kézitáskám.

– Van mit megmagyaráznod, babám.

– Tudom – sóhajtok, helyet foglalva az anyósülésen, miközben ő bepakolja a táskám. Bekapcsolom a biztonsági övet, és várom, hogy beszálljon a kocsiba, és azon morfondírozom, hogy ezt hogyan lehetne a legjobban előadni neki.

– Mesélj – mondja szelíden, miután beindította a motort, és kikanyarodott a parkolóból.

– Csak el akarok bújni nálad pár napra – mondom, az arcélét lesve. – Légyszi!

– Nem probléma, Shayla. Amit tudni szeretnék, hogy miért?

Megköszörülöm a torkomat, aztán úgy döntök, hogy csak kinyögöm.

– Vinnie azt mondta, hogy nem hisz a házasságban, és soha nem akar gyereket.

– És ezért világgá kell futni és elrejtőzni előle? – ráncolja zavartan a homlokát. – Legalább őszinte volt veled.

Mióta játszik Talon és Vinnie egy csapatban?

– Igen, igazad van – nyelek egy nagyot. – Sokra tartom az őszinteséget. Azt azonban sosem hittem volna, hogy olyan helyzetbe kerülök., hogy kimondja, hogy sosem akar gyereket és szörnyű apa lenne, mielőtt közlöm vele, hogy terhes vagyok.

Talon egyetlen szót mormog, ami összefoglalja ezt az egész dolgot.

– Picsába!

– Pontosan.

– Mi a szarért nem védekeztetek? – mordul rám, amitől összerezzenek. Az utolsó dolog, amit hallani szerettem volna, az az unokatesóm hegyi beszéde a szexről.

– Tablettát szedek – dörzsölöm égő arcom a kezemmel. – Nem is tudom, elfelejtettem bevenni egyet, vagy valami, fogalmam sincs. De az én hibám, bízott bennem, hogy védve vagyok.

Ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy húzzon gumit is. Kurva életbe!

– Nem a te hibád – enyhül meg Talon. – Nem szándékosan tetted. Nézd, nincs értelme azzal foglalkozni, hogy mi lett volna ha, csak kézbe kell venned a dolgokat, és megoldást találnod. Mit akarsz csinálni, Shayla?

– Nem szeretném elvetetni – felelem halkan. – Gyűlölném magam, Talon. Erre gondolnék minden egyes nap. Nekem ez nem megoldás. Ha Vinnie nem akarja, hogy bármi köze is legyen a babához, akkor így lesz. Nem mintha szükségem lenne pénzre vagy bármi másra tőle. Meg bírok oldani bármit egyedül is.

– Egyedülálló anyának lenni kemény meló.

– Tudom.

Szerencsés vagyok, hogy nem kell dolgoznom – könnyen lehetek főállású anya, és megélek abból, amit apám rám hagyott, de akár lehet állásom is. Könyvelni mindig tudok, még ha első körben nem is igazán jött be a dolog.

– És mit mondtál Vinnie-nek, mielőtt leléptél? Mint az őrült, csörgetett, keresett, hogy hol a faszban lehetsz. – Úgy mondja ezt, mintha sajnálná Vinnie-t.

Összerezzenek, és kibámulok az ablakon.

– Nem mondtam el neki.

– Micsoda? – Talon már szinte ordít.

– Nem mondtam el neki! Bepánikoltam, és leléptem, oké? Nem akartam nézni, hogy felidegesíti magát vagy követeli, hogy öljem meg a kibaszott babát, mert nem akarja őt! Nem akarom ezt hallani, Talon. Képzeld már el ezt egy olyan ember szájából, akit szeretek.

Talon átkozódik az orra alatt, és mérgében a kormánykereket üti.

– Biztonságos dolog számomra a klubházba jönni? – kérdem. – Tudom, hogy megvan a magad baja ott mostanság…

– Vinnie nem fogja hagyni, hogy a Wild Mennel maradj – feleli Talon, zöld szemével odaszögezve az ülésembe. – Első számú közellenséggé válnék, ha odavinnélek.

– Maradhatok egy hotelben, de magammal akarom vinni a kutyámat.

– Nem viszlek a klubházba, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogok vigyázni rád. Van egy házam, ahol ellakhatsz; tekintsd a sajátodnak, rendben? Oda fogok költözni hozzád, bármeddig maradok, amíg szükséged van rám, de legyünk őszinték, nem hiszem, hogy ez tartósan így marad.

– Miért?

– Mert Vinnie egy Wind Dragon, Shay. Te az övé vagy, és ők mindig eljönnek azért, ami a sajátjuk.

Hátrahajtom a fejem, és lehunyom a szemem.

– Hogy hogyan fordul a kocka? – enyhül meg Talon pillantása. – Mindez ideiglenes állapot. Minden rendeződik majd, Shayla. Megígérem.

Örülök, hogy ilyen magabiztosan áll a dologhoz.

Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

NEGYVEN

Fordította: Aiden

 

 

Vinnie

 

Keresztülvágok a klubház épületén, telefon a kezemben, várom, hogy Talon visszahívjon. Azt mondta, Shay jól van, és megpróbálja rávenni, hogy hívjon fel, ahogy lehetséges. Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel, folyamatosan hívogattam őt és Talon mobilját, hogy valakitől megtudjam végre, mi a fene van. Azt terveztük, hogy átbeszélünk mindent, ő is benne volt, erre csak így lelép?

Amikor Faye aznap felhívott, hogy megkérdezze, hol van Shay, éreztem, hogy valami nincs rendben. És nem volt. Elment. Egy árva szó nélkül. Bassza meg, hogy előadta magát tegnap reggel a konyhában, elhitette velem, hogy minden rendben van kettőnk között, holott valójában már akkor tudta, hogy lelép, ráadásul minden magyarázat nélkül, esélyt sem adva nekünk.

Faye a falnak támaszkodik, gömbölyödő hasát simogatja, engem figyel, ahogy közeledem.

– Vinnie, hadd készítsek neked valamit enni. Nem ettél, és nem aludtál.

– Jól vagyok – hessegetem el az aggodalmát. Nem alszom, míg nem beszéltem Shayjel. Olyan mérges vagyok, amiért így kezeli ezt a dolgot, ugyanakkor aggódom is, és szeretném, ha már itthon lenne.

– Vinnie – szól Faye csendesen. – Shay megosztott velem egy dolgot, és szerintem köze van a távozásához.

Megtorpanok, megfordulok és megindulok felé.

– Te meg miről beszélsz?

– Picsába! – csattan fel. – Ezt nem az én dolgom elmondani, tőle kellene hallanod. Csak nem szeretném, hogy megtudd, hogy egész végig tudtam róla, és elveszítsem a belém vetett bizalmadat. Beszélgettünk, mint nő a nővel, és nem tartom jó ötletnek, hogy elmondjam neked, mikor nem az én dolgom.

Egy pillanatig meredtem rá, aztán elordítottam magam:

– Sin!

Faye erre motyogott valamit az orra alatt, és biztos vagyok benne, hogy szarjankónak hívott, amiért majd később számolunk, de most csak tudni szeretném, mit árult el neki Shay.

Sin félmeztelenül jön be az udvarról.

– Mi a fasz van már?

– Faye tudja – nézek a feleségére.

– Mit tud? –kérdi, s megtörli homlokát a keze fejével.

– Mindent.

– Azért ennél többet is elárulhatnátok – morogja, kezdi elveszíteni a türelmét. – Próbálok magasabb a kerítést készíteni. Nincs időm szarakodni.

– Azt hiszem, tudom, miért ment el Shay – mondja Faye a férjének. – Megosztott velem egy dolgot, és miután Vinnie elmesélte, miről beszéltek legutóbb, összeállt a kép.

– Faye – szól Sin vészjóslóan.

Felém fordul, mogyorószín szemei összeszűkülnek. Hirtelen kevésbé tűnik boldognak, jó lenne tudnom, hogy miért.

– Azt mondtad neki, hogy soha nem akarsz gyereket, sem házasságot, és hogy rettenetes apa lennél, és eszed ágában sincs elköltözni a klubházból. Magyarán szólva, adtál neki egy ultimátumot. Lefektetted a szabályaidat, esélyt sem hagyva a kompromisszumra. Egy kapcsolat nem így működik, Vinnie. Semmit sem adtál neki, még reményt sem a jövőre nézve, kivéve azt, hogy minden marad úgy, mint most. És mi van azzal, amit ő szeretne? Megkérdezted erről valaha?

– Mindezt elmondtad neki? – kérdi tőlem Sin, kék szeme kétszeresére kerekedik. – Ez nem volt nagy ötlet, Vinnie.

– Őszinte voltam hozzá – feleltem a magam védelmében.

– Ja, az – vágja csípőre a kezét Faye. – Ilyen faszságot mondasz egy nőnek, aki a gyerekedet hordja a szíve alatt, csak épp nem volt alkalma aznap elmondani.

– Tessék? – kérdem. Mintha nem hallanám jól.

Az nem lehet.

Nem.

Állapotos?

De szed fogamzásgátlót. Tudom, hogy az nem jelent száz százalékos biztonságot, de mi a fasz?

– Szóval azt mondtad egy terhes nőnek, aki bizonytalan és valószínűleg fél is, nem is szólva a hormonokról, hogy sosem akarsz gyereket? – kérdi Sin félszegen. – Baszki, mekkora egy elcseszett barom vagy te.

– Köszönöm, főnök – felelem még mindig kábultan.

Shay babát vár.

Igazából fogalmam sincs, hogyan dolgozzam ezt fel, hogy őszinte legyek. Elbasztam a dolgokat Shayjel, valószínűleg megbántottam, és most utál, de nem tudom, hogyan fogadjam el, hogy gyerekem lesz, hiszen mint mondtam, sosem terveztem, hogy apa leszek.

Eddig.

Semmilyen körülmények között.

Végigsimítok a fejemen, és megindulok valamerre innen el, mert nekem most muszáj egyedül lennem.

– Utána fogsz menni? – kérdi Faye reményteli hangon.

Reméltem, hogy erre nem kerül sor.

– Nem.

Ez mennyire szar! Az első gondolatom, miután megtudtam a hírt, nem az, hogy megkeresem, és azt mondom neki, minden rendben lesz, mivel tudom, hogy semmi sem lesz rendben. Sosem hittem egy csajnak sem, aki azt mondta, gyógyszert szed, mindig húztam óvszert, de Shayben teljesen megbíztam.

Gondolom, ez nem éppen igazságos, hiszen a szar olykor az ember nyakába hullik, és semmi sem halálbiztos, de csak most hallottam a hírt, és kurvára kavarog minden a fejemben.

Ilyen nincs.

Nagy levegőt veszek, megdörzsölöm az arcomat.

Shay.

Várandós.

Kurvára gyereke lesz.

Bekúszik a gondolataimba egy kép egy babáról, akinek pont olyan sötét haja van, mint neki. Vegyes nemzetiségű csecsemő, akit két olyan ember nevel fel, akiket a szülei még csak nem is akartak.

Nem tudok semmit sem arról, milyen egy jó apa.

Semmit. Nekem sosem volt, szinte gyerekkorom sem, sosem volt semmim, és csak ennyit tudok átadni egy gyereknek.

Semmit.

Nem tudnám, hogyan álljak helyt érzelmileg. Nem tudnám, hogyan nyugtassak meg egy síró csecsemőt, vagy hogyan kötődjek hozzá. Mi a francot kezdesz velük egész nap? Egy baba csak kisajátítaná Shayt, én meg ott lennék kirekesztve, és azon járnak az agyam, hogy mi a fasz történt az életemmel. Az biztos, hogy Faye és Sin esetében működik a dolog, de ők mások. Én sem vagyok olyan, mint Sin. El kellene költöznöm a klubházból, mert az nem épp az a hely, ahol fel lehet nevelni egy gyereket, és pontosan olyan életet kellene élnem, amely ellen világéletemben tiltakoztam.

Talán Shaynek igaza volt, hogy elment. Talán ő tudja, épp úgy, mint én, hogy ennek a gyereknek jobb élete lenne nélkülem.

– Nem fog utána menni – hallom, hogy Faye ezt mondja Sinnek. – Neked kell helyreraknod az agyát. Te vagy a főnök!

– Nem vehetem rá, hogy bármit is tegyen – feleli Sin elkeseredett hangon.

– Akkor tarts neki hegyi beszédet arról, hogy te is voltál ilyen helyzetben. Képzeld el, hogy így bántál volna velem, mikor megtudtad, hogy állapotos vagyok. Életed végéig a fejedhez vagdostam volna.

– Remélhetőleg Shay sokkal kedvesebb és megbocsájtóbb nőszemély, mint te – feleli Sin szárazon. – Az ő helyzetük más, mint a miénk, és Vinnie-nek kell megoldania, én nem tehetek semmit az ügyben.

– Minél tovább vár, annál nehezebb lesz rendbehozni a dolgot.

– Csak most tudta meg, hogy a lány terhes, hadd eméssze meg a dolgot. Nem oldhatod meg mindenki problémáját.

– A pokolba is, hogy nem – dohog Faye, és el bírom képzelni, milyen makacs arckifejezéssel meredhet most Sinre.

– Szeretem Vinnie-t, és Shayt is igazán kedvelem. Vinnie gyereke lesz az én unokahúgom vagy unokaöcsém. Ez mindannyiunkat érint.

– Nos, ha elé állunk, és telebeszéljük a fejét, azzal nem megy sokra, nem igaz? – mondja Sin. – Időt kell adnod neki. Ő egy férfi. Azt csinál, amit akar, amikor akarja, és nem azért, mert egy makacs asszony toporog az ajtaja előtt, aki még csak nem is a saját asszonya, és róla dumál a füle hallatára.

– Hát jó – feleli Faye, aztán odaszól nekem: – Vinnie, ha most rögtön nem mész és hozod vissza Shayt, seggfej vagy. Csak ennyit szerettem volna közölni a dologról. A férfiból apuka válik abban a percben, mikor karjukba veszik a babájukat, de a nők már akkor anyák lesznek, mikor a gyermekük megfogan a szívük alatt. Ne legyél fasz, és későn tudd meg, miről maradsz le. – Sikít, majd azt kiabálja: – Sin, tegyél le azonnal! Még nem fejeztem be.

Hallom, hogy kiabál a folyosón.

Hála az égnek, elvitte.

Ennek ellenére szavai még mindig visszhangoznak a gondolataimban.

Egy dolog biztos Faye-jel kapcsolatban – általában igaza van.