21.-22. Fejezet

 

HUSZONEGY

Fordította: Aemitt

 

 

Vinnie

 

– Ki a fasznak képzeled magad, hogy elviszed őt a kibaszott klubházadba? – kiabál, és bemos egyet, amit egy hátrálással elkerülök.

– Elég sokáig tartott, míg rájöttél. Azt hiszem, az igazi kérdés, hogy miért nem magadhoz vitted? Nem akarod, hogy lássa az igazi rohadékot, aki vagy? – Visszavágok, visszaütök, ami egyenesen a gyomrába talál. Igen, ez fájhatott.

Pont eltalálja a számat, mielőtt a falhoz csapnám.

– Egy hétig nem is hívtad, hogy megnézd, hogy van. Mondd meg, mi a fasz folyik itt, vagy Istenre esküszöm Talon, soha többé nem fogod látni az unokatestvéredet, mert megvédem bárkitől, még tőled is.

– Én vagyok az egyetlen, aki megvédi őt! – ordítja, haragtól eltorzult arccal. – Nézd, az apja az, aki úgy tett, mintha a lány tudna mindent, megkaptak mindent, amikor a lány nem tudott semmit. És most az apja kibaszottul halott. Valaki eljutott hozzá a börtönben. Nem akartam elmondani neki. Hogy a picsába mondjam meg neki, hogy az apja halott? És kezdjük azzal, hogy ő nem az a férfi volt, akinek gondolta?

Elengedem, és egy lépést hátrálok.

Nos, bassza meg.

Most mit csináljunk? Ez a hír el fogja pusztítani Shayt, és úgy tűnik, én leszek az, aki ezt elmondja neki.

– Mikor ölték meg? – kérdezem, és leülök az íróasztalhoz. Egyedül vagyunk a Rift egyik irodájában, hangos zene dübörög a háttérben.

– Három napja – mondja, vállai megereszkednek. – Nézd, nem vihetem vissza a klubházamba, mert nekem is megvan saját szarságom, és ez most nem biztonságos számára. Ha az lenne a legjobb hely számára, oda vittem volna.

– Miért van ilyen csend? – kérdezem, egy izom rángatózik az állkapcsomon. – Nem volt semmi, kamerákat leellenőriztük, mindent. Semmi gyanús sem történt.

Talon megvakarja a borostás állát. – A Kings of Hell egyik tagja ölte meg Shay apját.

Felé kapom a fejem. – Tudom, hogy a Kings is benne van ebben a szarban, és tudni akarom miért!

A Kings egy motoros klub, akivel nemrégiben gondjaink akadtak. Rake megdugta az elnökük old ladyjét, de még azelőtt is, hogy összetűzésbe keveredtünk velük. Egyszer azt hittük tiszták, de ez most már nem úgy néz ki. Sőt úgy tűnik, előbb-utóbb el kell intéznünk őket.

Talon összeszorítja a fogát. – Shayla apja könyvelő volt, és Shay vele dolgozott, amit valószínűleg már tudsz. Mindenre megtanította, amit tudnia kell, és nagyon jó a számokban, mindig is az volt.

Igazából ezt nem tudtam.

– És? – mordulok fel, tudni akarom, mire készül. – Te mondtad, hogy Shay nem tud semmit.

– Nem hiszem, hogy tud – mondja Talon a szemembe nézve. – De ő kezelte a Kings számláit.

– Tehát, nekem is aggódnom kell miattuk? Nem csak a maffia parancsát teljesítik? – kérdezem feszülő állkapoccsal. Megmondhatom, hogy a hullák száma magas lesz. És mit jelent az, hogy ő csinálta a könyvelésüket? Számomra ez azt jelenti, hogy tud valamit. Ezt tőle fogom megkérdezni, nem Talontól. Ezt az információt az ő szájából akarom hallani.

– Nem tudom, de a legvalószínűbb válasz, hogy a maffia és a Kings együtt dolgoznak ezen. Mindenki nagyon elfoglalt mostanában. Még mindig keresik a főkönyvet, ezért kinyírják egymást. Egy névlista azokról az emberekről, akik átvertek valakit, akik üzletet kötöttek másokkal, hogy ki pénzel kit, ez kibaszottul elcseszett. Már nem tudom ki az igazi fenyegetés Shaynek.

– Tehát, ha az apja meghalt, mit akarnak még Shaytől? – kérdezem, egy kis reménnyel.

– Azt hiszik, nála van a főkönyv – mondja, kihúz egy széket mellettem, és leül. – Őszintén szólva, nem tudom, mi fog történni. Remélem, hogy megfeledkeznek róla, de ezek a rohadékok soha nem csinálják azt. Kivárnak, míg lehetőségük nem lesz rá. – Előhúz egy papírt, és átadja nekem.

– A három legfontosabb ember, akinek oka lenne bosszút állni. Ők azok, akiknek most szemmel tartom a mozgását. Tudni akarod, hát kibaszottul itt van, Vinnie.

Átnézem a listát, megjegyzem a három nevet. – Szóval ura vagy a helyzetnek, és kézben tartod ezt?  

Bólint. – Csak tedd, amit tenned kell, és tartsd biztonságban. És fáj, hogy ezt mondom, de ne mondd el, hogy mit csinálsz vele. Van egy tégla, és fogalmam sincs, ki lehet az.

– Mi a fasz? – morgok összekulcsolt kezekkel. – Kezelned kell ezt a szart, Talon.

– Rajta vagyok – válaszolja és lehalkítja a hangját. – És mesélj neki az apjáról.

– Nem mondom el neki, hogy fel akarta használni a zsaruknál – mondom neki. – Nem kell tudnia ezt a szart, mert ez meg fogja ölni.

Kizárt, hogy megtudja. Hadd higgye, hogy az apja mindennél jobban szerette, és megpróbálta megvédeni a bajtól, amit eleve okozott.

– Egyetértek – mondja Talon, és leül mellém a székre. – Csak tartsd meg magadnak ezt a részt, és én is így teszek.

– Akkor itt végeztünk? Vagy van még valami, amit tudnom kell? – kérdezem tőle, és a tekintetem az előtte lévő papírra tér vissza.

– Azt hiszem egyelőre ennyi. – Feláll, és kíváncsian nézek rá.

– Nem mondasz rólam és Shayről semmit? – kérdezem, felállok, és felkészülök egy újabb harcra. – Azt mondtad, hogy tartsam távol tőle a kezem, én pedig nem azt tettem. Meglep, hogy nem ezzel kezdted.

Odasétál az ajtóhoz, megfordul és elvigyorodik. – Shay most a Wind Dragons védelmét élvezi. Miért haragudnék ezért?

Kisétál, én pedig az ajtót bámulom.

A kurva anyját!

Azt akarta, hogy ez történjen.

Nem, számított rá.

Fontolgatom, hogy megkeresem, és jól bemosok neki, mert játszik velünk, de valójában számít hogyan kaptam meg Shayt? Az a fontos, hogy nálam van.

Sinnek igaza volt, Talon egy okosabb, manipulatívabb rohadék, mint hinnénk.

*  *  *

– Mit csinálsz? – kérdezem Shayt, amikor visszatérek a szobámba, és egy széken állva találom, miközben portalanítja az ablakot.

– Takarítom a szobádat – mondja nem nézve rám.

– Szobánkat – helyesbítek, és a lány felé lépek. Megfordul, látja a felhasadt ajkam és szemöldököm.

– Nincs verekedés, a seggem. Mi történt?

A hangjában érezhető az aggodalom. Nem is sejti, hogy sokkal fontosabb dolgok járnak majd az agyában, mint, hogy Talon behúzott egyet. Nem akarom elmondani neki, de tudom, hogy el kell. Hogy a faszba hozzam ezt fel? Egyébként az apád halott? Biztos vagyok benne, hogy szerette, törődött vele és úgy tűnik elkényeztette, talán a vége felé csak kétségbeesett lett. Az emberek bármit megtesznek, amikor megpróbálják megmenteni önmagukat. Bármit. Nem törődnek más emberekkel, amikor annyira meg vannak zuhanva. Hogyan kérdezzek rá a munkájára, amit miatta csinált, amikor el kell mondanom, hogy az apja halott? Bassza meg, egyáltalán nem tudom, hogyan kell ezt finoman kezelni.

– Volt egy-két ütés, de ennyi – mondom, a derekánál fogva leemelem a székről, és a földre teszem. Felnyúl, megérinti a felrepedt ajkam, és összerezzenek. – Semmi baj.

– Mi történt? – kérdezi, csípőm köré fonva apró karjait. Leülök az ágyra, és az ölembe emelem.

– Van egy rossz hírem – kezdem, megköszörülöm a torkomat. Kit akarok átverni? Nincs meg ehhez a kibaszott tapintatom. Csak kibököm, és valószínűleg sokkot fog kapni.

– Mi az? – kérdezi, az arcomhoz érinti a kezeit, amikor csendben maradok. – Talon rendben van? Kiütötted vagy valami? Kórházban van?

Néha nagyon drámai tud lenni.

– Talon jól van. – Egyelőre. – De mondott néhány rossz hírt az apádról.

Rossz hír?

Meg tudnám ölni magam.

„Rossz hír” az lenne, hogy az apjának plusz egy évet kellett a börtönbe maradnia, vagy valami ilyesmi, nem pedig az, hogy egy szikrányi élet sincs benne.

– Mi az? – kérdezi óvatosan, összevont homlokkal.

Bassza meg!

Csak ki kell mondanom, nem sokat rágódni rajta.

– Ő, ööö… – Bassza meg! – Ő meghalt, Shay. Sajnálom. Megölték a börtönben.

Megdermed, és zavartan bámul rám, mintha nem értené, amit mondok.

– Halott?

Bólintok.

Az alsó ajka megremeg.

– Istenem – suttogja.

Majd sírva fakad.

Karomban tartom, miközben a vállamon zokog. Tudom, hogy itt nincs semmi, amit mondhatnék, vagy tehetnék, ami jobbá tenné a dolgokat, így csak ölelem és hagyom, hogy sírjon. Simogatom a hátát, olyan hangokat adok ki, amit az emberek a kisbabák vagy kiskutyák megnyugtatására használnak.

Bassza meg, szörnyű vagyok abban, hogy valakit megnyugtassak, de érte meg akarom próbálni. Nem akarom, hogy valaki máshoz menjen vigasztalásért, képes vagyok minden szükségét kielégíteni, még azokat is, amiben nem vagyok túl jó. Nem hiszem, hogy az apja valóban megérdemelné a könnyeit, de felnevelte őt. És Shay szereti őt, nem kérdéses.

– Sajnálom – ismétlem újra és újra.

Nemsokára a szipogás abbamarad, de a könnyei hullnak.

Valahogy a néma sírás rosszabb.

Lefektetem az ágyba, és karjaimba ölelem. Álomba sírja magát, és én tehetetlennek érzem magam, azt kívánva, bárcsak el tudnám venni a fájdalmát.

De nem tehetem.

Magának kell meggyógyítani a benne lévő űrt. Utána azonban erősebb lesz, mint volt.

És erősnek kell lennie, mert nem számít, milyen keményen próbálom megmenteni, úgy tűnik a világ még nem végzett vele.

 

HUSZONKETTŐ

Fordította: Aemitt

 

 

Shayla

 

Három napig nem hagyom el az ágyat, csak, amikor a fürdőszobát használom. Nem eszem sokat, bár Vinnie megpróbál rávenni. Csak nem érzem magam éhesnek.

Kimerültnek érzem magam.

Mentálisan és fizikailag is kimerültnek.

Az apám maradt csak Talonon kívül, de most ő is meghalt. Legalább, amikor börtönben volt, tudtam, hogy ismét találkozom vele. De most. Soha többé. Nem tudom, mit tegyek, hogy a fájdalom eltűnjön.

Nem akarok ilyen lenni. Tudom, hogy nem lehetek örökké szomorú –a világ senkire sem vár –, de most hogyan folytassam a mindennapjaimat ezzel a fájdalommal? Semmi sem jelent már semmit. Csak aludni akarok, elbújni a takarók alatt életem végéig. Talon hív, de senkivel sem akarok beszélni. Faye és a lányok beugranak, és ellenőriznek, megköszönöm nekik, de nem mondom, hogy jól vagyok, csak aludni akarok.

A negyedik napon Vinnie határozott arccal lép be a szobába. Felhúzza a redőnyöket, lehúzza rólam a takarót, és azt mondja:– Felkelni, most!

Átfordulok, és figyelmen kívül hagyom. Hallom, hogy folyik a víz a fürdőszobában. Megtölti a kádat? A következő pillanatban a lábamnál fogva lehúz az ágyon. Rugdalózom a lábaimmal, de nem tudok felülkerekedni rajta. A vállára emel, és lehúzza a rövidnadrágomat. Lábra állít, és leveszi a felsőm, majd a fürdőkádba visz, ahogy azt korábban is tette.

– Nem akarok semmit sem csinálni– mondom gyenge szánalmas hangon. – Nem akarom elhagyni ezt a szobát.

– Nem kell– válaszolja, és átadja a tusfürdőmet, a samponomat és a balzsamot. – Csak fürödj meg, moss fogat, aztán visszamehetsz az ágyba. Kicserélem az ágyneműt, és hozok valami kaját neked. Ha megeszed, hagylak visszaaludni, nem bosszantalak.

Tisztességesen hangzik, ezért bólintok, és víz alá dugom a fejem, hogy besamponozzam a hajam. Tiszta kóc, és kíváncsi vagyok, hogy Vinnie segíteni fog-e kifésülni fürdés után. A Weeknd szól, mert Vinnie tudja, hogy ez most a kedvenc előadóm, én pedig lehunyom a szemem, és csak hagyom, hogy élvezzem a meleg vizet a bőrömön. Amikor kész vagyok, megszárítkozom, és meztelenül besétálok a szobába, ahol Vinnie tényleg lecserélte az ágyneműt. Felveszem a fekete pólót, amit kitett, majd visszafekszem. Pár perc múlva jön is, rizst és csirkét hoz, valamint néhány más ételt.

– Ezt egy vietnámi étteremből szerezted? – kérdezem tőle, felismerve az ételben használt kevert fűszereket.

Bólint, egy kissé szégyenlősnek látszik. – Egyszer azt mondtad, hogy ez az étel megvigasztal téged, igaz? Szóval hoztam neked.

Ebben a pillanatban rájövök, milyen szerencsés is vagyok.

– Köszönöm Vinnie– mondom, hirtelen túl érzelmesnek érzem magam. Remek, most meg sírni fogok egy étel miatt. Nem, sírni fogok, mert ez a nagy, rossz motoros ennyire átkozottul figyelmes.

– Ettél? – kérdezem, bekapva az első falatot.

– Ne aggódj miattam– mondja, erősen figyel, miközben lassan rágok és nyelek. – Csak egyél. Van még, ha kérsz, és vannak itt különféle desszertek és más dolgok is, amit Faye hozott. Van sajttorta, tudom, hogy érzel a sajttortával kapcsolatban.

Szerettem a sajttortát.

– Legalább leülsz? – kérdezem, miközben továbbra is ott áll, és figyel. Bólint és leül. Végzek az étel felével, de úgy érzem, eléggé tele vagyok. – A maradékot megehetem később? – kérdezem, nem akarom elpocsékolni a többi ételt, és nem akarok hálátlannak tűnni sem, amikor idehozta nekem.

– Persze, jól csináltad– mondja, és elviszi tőlem a tálcát. Ásítok, mire elvigyorodik.

– Még ne aludj. Van valami számodra, ami tetszeni fog.

– Mi az? – kérdezem, és azon tűnődöm, mire készülhet most. – Megköveteled, hogy elhagyjam a szobát?

– Nem– mondja, és kilép az ajtón. – Egyetlen izmodat sem kell megmozdítanod.

Amikor percekkel később kinyitja az ajtót, az állam leesik.

Ugye nem?

– Édes Istenem, Vinnie!

A hangulatom azonnal javul.

A kezében három kiskutya.

Cukiság-túltengés.

Egy dán dog, egy német juhász és egy, ami úgy néz ki, mint egy nápolyi masztiff.

Mindet leteszi az ágyra, én pedig meghalok. Jó értelemben.

Mosolygok.

Egyenként felveszem őket, és megölelgetem.

– Emlékszem mennyire boldoggá tett téged a kisállat-kereskedés– mondja, majd felemeli a masztiffot és megfogja. – Ez volt az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, amire gondolni tudtam, hogy megint mosolyogj.

Ágyhoz hozta a kiskutyákat, hogy mosolyogjak.

Szemeim megtelnek könnyel.

– Basszus, ne sírj! – mondja ijedten. Átadja a masztiffot, mintha az segítene.

Szipogok, megkísérlem megfékezni a könnyeket. – Köszönöm. Kinek a kutyusai?

– Szóval, egyik a tiéd– mondja mosolyogva. – Ha akarsz egyet. Mind kan. Két napra béreltem őket. 

– Bérelted őket? – kérdezem nevetve. – Hogy csináltad ezt?

– Két napos próbaidőt beszéltem meg velük– ismeri el vállat vonva. – És a pénz beszél.

Ez a pasi.

– Nem is tudom, mit mondjak– suttogom mellkasomhoz ölelve a dán dogot.

– Nem kell – válaszolja, előrehajolva, hogy megcsókolja a szám. – A mosolyod eleget mond. Ezen kívül, feltakarítasz utánuk mindent.

Kutyaterápia.

Nem igazán, de a kölykök elvonják a figyelmemet minden mástól. Nem tudom, jó ötlet volt-e hármat hozni, bár boldog vagyok, hogy három nagy termetű fajta miatt, mert szeretem a nagy kutyákat.

– Akkor…– mondja felállva. – Akkor hagylak téged. Fogadok, hogy a nők hamarosan itt lesznek, és ölelgetést akarnak, egész reggel úgy nyüzsögtek körülöttük, mint az őrültek. – Szünetet tart. – Kurvára agyon fogják babusgatni és kényeztetni a kölyköket.

Én is odavagyok.

Végigdörzsöli a kezét az arcán, de aztán azt mondja:– Amíg ismét boldog vagy, kibaszottul nem érdekel.

Nem vagyok újra boldog, de érzem, hogy a nyomorúság felhője egy kicsit elmozdul. Nem a kiskutyák miatt, bár már mindegyikükbe szerelmes vagyok, hanem maga Vinnie miatt. Annyira jó hozzám, és még ha már nincs is apám, de Vinnie van nekem, és ez olyasmi, aminek örülni kell.

Elhagyja a szobát, én pedig hátradőlök, és a három imádni való kutyakölyök ugrál át rajtam.

És újra mosolygok.

*  *  *

– Tudod– mondom Faye-nek, miközben nézem, hogy Clover játszik a kölykökkel a fűben –, nagyon aranyosak, nem? És Clover szereti őket. Akert elég nagy mindegyiknek, vagy nem így gondolod? És biztos vagyok benne, hogy hasznát vehetnénk az extra őröknek.

Faye felvonja szemöldökét, és azt mondja– Nem vagy túl visszafogott,ugye?

– Az egyetlen módja, hogy megoldjam ezt a helyzetet, ha a királynőt és a hercegnőt magam mellé állítom.

Hátravetett fejjel nevet ezen. – Szóval, mit javasolsz pontosan?

– Itt nevelhetnénk mindet. Az egyik Cloveré, a másik az enyém, a harmadik a tiéd … már, ha te is akarsz egyet.

Faye egy pillanatig csendben marad, de aztán megszólal: – Felhívom a főnököt.

Vigyorgok, és az ujjaimat összekulcsolom, mint Mr. Burns a Simpsonból.

– Colt az enyém.– Colt volt a nevetséges dán dog, aki az elmúlt napokban hozzám csatlakozott.

– Lana karaktere után nevezted el Coltnak? – kérdezi Faye, még az előzőnél is jobban nevetve, mogyoróbarna szemei könnyesek lesznek. – Alapvetően a kutyát Tracker alteregójáról nevezted el.

– Illik hozzá– mondom egy vállrándítással. – Akkora lesz, mint egy ló, így elmegy.

Ekkor Clover felveszi Neót, és ezt mondja:– Anya, ezt megtarthatjuk?

Faye-jel cinkos pillantást váltunk. Igen, a tervünk remekül fog működni.

– Tegyünk hozzá egy gonosz nevetést is? – kérdezi Faye lemásolja Mr. Burnsös kézmozdulatomat.

– Úgy érzem, helyénvaló.

– Múúhahaha– nevet Faye, és ez rohadt gonosznak tűnik.

Leutánzom, majd ismét felnevet, és én is.

Sin kijön, és gyanakvó pillantást vett ránk. – Mi afenét csináltok ti ketten?

– Mi árult el minket? – kérdezi Faye gúnyos ártatlansággal. Ezután kuncogni kezd. – Milyen a nagy gonosz nevetésem, bébi? Disney filmben lenne a helyem.

Sin lassan pislog, majd a lánya felé fordul. – Nem tartjuk meg az összes kutyát.

– Persze, hogy nem édesem– válaszolja Faye, kezét lengetve. Az orra alatt motyogva.– Csak kettőt belőle.

Abban a pillanatban rájövök, ha felnövök, Faye akarok lenni.