31. - 32. Fejezet

 

HARMINCEGY

Fordította: Tony

 

 

Shayla

 

– Utálom, hogy mindenkinek el kell mennie miattam – mondom Sinnek a padlót nézve. – Ez a ti otthonotok. Soha nem kellett volna idejönnöm. Tudhattuk volna, hogy nem lesz jó vége.

– Shay – kezdi Sin Coltot simogatva, de nem veszi le rólam a szemét. – Motorosok vagyunk. Egy bizonyos módon éljük az életünket, és ez vonzza a veszélyt. Nem ez az első eset, és valószínűleg nem is az utolsó, hogy ilyesmi történik. De mindenekfelett, egy család vagyunk, és odafigyelünk egymásra. A nők meg fogják érteni, bízz bennem. Egyszer-kétszer már ők is keveredtek bajba, és mi mindig megvédtük őket, mint ahogy téged is meg fogunk védeni. Csak légy türelmes, és bízz benne, hogy az embered mindent megtesz, hogy elintézze ezt a dolgot.

– Bízom benne – próbálom megmagyarázni. – Azt hiszem, csak azt kívánom, bárcsak ne kellene ezt tennie, tudod? Miért nem tudok csak normális lenni?

– Akkor valószínűleg nem találkoztál volna Vinnie-vel – mutat rá Sin, és úgy tűnik, jól szórakozik. – Felesleges hülyeségeket kívánni, az egyetlen dolgod, hogy mindent megtegyél, hogy megkapd, amit akarsz. Láttalak téged és Vinnie-t együtt. Tudom, hogy fontos neked. Láttam, hogyan nézel rá. – Colt elrohan, Sin pedig utánanéz. – Szeresd a férfit, szeresd a klubot. Egy csomag vagyunk, és te ide illesz, Shay. Lehet, hogy ettől megőrülsz, de így van. A nők szeretnek. A férfiak kimennek veled, hogy megtanítsanak lőni, meg ilyenek; a pokolba, még Clover is mindig Shay néniről beszél. Az elején nem voltam biztos veled kapcsolatban, de Vinnie-nek igaza volt. Ő soha nem hoz döntéseket könnyen. Mindent átgondol. A tény, hogy idehozott téged, sok mindent elmond, és hogy őszinte legyek, mindannyiunkat meglepett, de Vinnie tudja, mit akar.

A szavai sokat jelentenek a számomra.

– Kösz, Sin – mondom mosolyogva. – Ezt most tényleg hallanom kellett, mert megkérdőjelezek mindent, ugyanis én is ugyanígy érzek mindenki iránt, és a szívem szakad meg, hogy belerángattalak titeket ebbe a szarságba. Már azon gondolkodtam, hogy elmegyek…

– Megtalálnánk – szakít félbe Sin. – Csak az időnket vesztegetnéd, és a frászt hoznád Vinnie-re; ezt nem akarod, ugye?

– Nem – sóhajtom. – Nem tudom, mi önzőbb, ha maradok, vagy ha elmegyek.

– Nem vagy önző. Rossz helyzetben vagy. Nem kérted, és nem tettél semmi rosszat. Nem kell belemenni a részletekbe, Shay. Mindenki felel valamilyen szinten a családja hibáiért, csak te magasabb árat fizetsz. – Szünetet tart, és elvigyorodik. – Olyan „meg-akarnak-ölni” magasat.

A szememet forgatom a rosszul időzített poénján. Fogalmam sincs, hogy találhat bármi vicceset ebben a helyzetben. – Ha valami történik Vinnie-vel…

– Nem fog – mondja Sin, és elég magabiztosnak hangzik. – Mert nem hagyom.

Olyan biztosnak tűnik, habár egyikünk se tudja, mit hoz a jövő.

– Oké, nem sajnálom többet magam – határozom el, és úgy döntök, olyan optimista leszek, mint ő.

– Ez az – mondja bólintva. – Harcolnod kell a boldogságodért; mindenkinek más harca van, de azt kell mondanod magadban, hogy győzni fogsz. Ki fog hinni benned, ha te sem teszed?

Vinnie, gondolom magamban.

Sin elmosolyodik, mintha pontosan tudná, mire gondolok. – Jó ember vagy, Shay.

– Végre rájöttél – ugratom.

Kitör belőle a nevetés. – Nem lennék ott, ahol most vagyok, ha mindenkiben egyből megbíznék. A bizalmamat ki kell érdemelni, nem adom ingyen. Megfigyelek, elemzek. – Szünetet tart, majd ravaszulelvigyorodik. – És megbeszélem a mindentudó feleségemmel.

Ezen mindketten nevetünk. – Szóval most háborút tervezünk?

– Valami olyan – mondja, és feláll. – Reméltük, hogy csinálsz nekünk vacsorát, mivel te vagy az egyetlen nő a klubházban.

És ekkor bemutatok az Wind Dragons elnökének.

Hátraveti a fejét és nevet, aztán eltűnik odabent.

Én meg csinálok nekik vacsorát. Végül is, ezt megtehetem. Ráadásul, ahogy Sin mondta, szeresd a férfit, szeresd a klubot.

Én pedig rohadtul szeretem mindkettőt.

*  *  *

Néhány nap múlva összepakolok, és felkészülök, hogy elrendezzem apám házát. Vinnie és Sin velem jönnek, és bár nem biztonságos az út, mindketten biztosítottak, hogy minden rendben lesz, és minden sarkot fedeznek. Faye és Clover Trackerrel és Lanával maradnak, amíg vissza nem térünk, úgy döntöttünk, egyszerűbb, ha ott töltjük az éjszakát. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy át kell néznem és bedobozolnom apám cuccait, de meg kell csinálni. Szembe kell néznem a dolgokkal, és ezzel fogom kezdeni. Hat órás az út odáig, és bár én is ajánlkoztam, valamilyen oknál fogva Vinnie ragaszkodott hozzá, hogy ő vezet egész úton, és vissza is.

– Én is tudok vezetni – mondom, és fel akarom tenni a lábam a műszerfalra, de aztán meggondolom magam, mert Vinnie kocsijában vagyunk, nem az enyémben. – Fáradt leszel, ha egész úton vezetsz.

– Biztos, hogy túl fogom élni – mondja, aztán azt motyogja: – Kivéve, ha te vezetsz.

Levegő után kapkodok, és felé kapom a fejem. – Ez meg mit akar jelenteni? Jól vezetek, köszönöm szépen. És csak hogy tudd, elsőre átmentem a vizsgán.

Vinnie nem tűnik lenyűgözöttnek. – Mögötted vezettem idefelé jövet, emlékszel? Bébi, szívás volt. Egész úton kanyarogtál, valószínűleg mert valami szörnyű dalt énekelgettél, és nem arra figyeltél, amit csinálsz. Láttalak táncolni is, a kocsi meg röpködött mindenfelé. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a féket rugdostad. – Rám pillant, és folytatja. – Nem tudom, mit vétett neked az a fék, de nincs rá okod, hogy szétrúgd.

A szememet forgatom a túlzása hallattán. – Egy balesetem volt eddig, és az sem az én hibámból. Még senki sem panaszkodott arra, ahogy vezetek. – Szünetet tartok, és hozzáteszem: – Annyira jó sofőr vagyok, hogy énekelhetek, és amikor jónak látom, kis táncmozdulatokat is beiktatok.

– Énekelhetsz és táncolhatsz, amennyit csak akarsz ezen az úton, mert végig én fogok vezetni – mondja, és a beszólása élét egy hatalmas vigyorral veszi el. – Olyan zenét hallgatsz, amilyet akarsz. Szuperül ki tudom rekeszteni a szarságokat, amikor nem akarok vele foglalkozni.

– Bájos– morgom, összeszorítom a számat. Inkább bekapcsolom a rádiót, és a zene betölti az autót. Húsz perc múlva nagyot sóhajtok. – Éhes vagyok.

– Fél óra múlva terveztünk megállni, addig tudsz várni? Ha nem, akkor van némi rágcsa hátul. Chips, csoki és palackozott víz.

Hátrafordulok, és meglátok egy műanyag zacskót az ülésen, amit eddig nem vettem észre. Átnézem, és kiveszek egy zacskó chipset. – Te vagy a legjobb!

– Nem hagyhatom, hogy a nőm éhezzen, igaz? – mondja, aztán átnyúl, és megszorítja a combomat. Már éppen mondani akarom, hogy milyen édes, amikor folytatja: – Aztán majd zsémbes leszel egész éjszaka. Hogy is mondják? Mérhes?

– Mérhes?

– Igen, amikor az éhségtől mérges leszel.

– Nem leszek mérges – mondom felhúzott szemöldökkel, aztán ellágyul az arcom, hogy bizonyítsam az igazam. – Látod? Csupa mosoly vagyok. – Chipset dugok a számba. – Kérsz?

– Nem, köszönöm – feleli, és megrándul az ajka. – Fogalmam sincs, hogy tudod azt megenni.

A habanérósat mindig megveszem a boltban, ez a kedvencem, de egy idő után egy kicsit égni kezd a szám. De biztos szeretem, mert folyton visszamegyek érte.

– Függőséget okoz– mondom egy újabbat ropogtatva. – Te még soha nem kóstoltad, ezért nem szereted.

– Én még borsot se nagyon eszem, Shay – válaszolja, mire felnevetek. Ez igaz, nem igazán bírja a fűszeres kaját.

– Úgy gondolod, hogy ez vicces, hm?

– Igen, olyan, mintha egymás ellentétei lennénk.

– Az ellentétek vonzzák egymást – mondja, és végigsimít a combomon.

– Így van. Biztos, nem akarod, hogy vezessek? Csak szólj, ha fáradt vagy. Nem fogom megölni magunkat, oké? Megígérem. Nem akarom elvégezni a gengszterek helyett a melót.

Vinnie vigyorogva válaszol. – Shay, te egy órán belül aludni fogsz. Főleg, ha a Sam Smith CD-det hallgatod.

– Nem tudhatod.

Beteszi a Sam Smith CD-t.

Az út további részét végigalszom.

 

HARMINCKETTŐ

Fordította: Tony

 

 

Shayla

 

– Azt akartad, hogy aludjak, hogy zavartalanul vezethess, igaz? – kérdezem, ahogy a ház felé sétálunk.

Előhúzom a kulcsomat, és a kezébe nyomom. Az ingatlanos holnap reggel jön, tehát előttem az egész éjszaka, hogy összeszedjem, amit akarok. Vinnie azt mondta, szerződtet embereket, hogy a többi cuccot csomagolják be, így azt nem nekem kell. Nem igazán kell innen nekem semmi – néhány ruhán és egyéb holmin kívül minden pótolható. Csak édesanyám ékszereit, valamit, ami apámra emlékeztet, és a régi családi fotóalbumokat akarom elvinni.

– Azt akartam, hogy pihenj egy kicsit, mert tudom, milyen nehéz visszajönnöd az apád házába,fizikailag és érzelmileg is – mondja, miközben kinéz az útra, valószínűleg arra várva, hogy Sin motorja berobogjon.

– Nem lesz semmi bajom – mondom gyengéden, és átölelem a derekát. – De köszönöm, hogy vigyázol rám.

– Ezért vagyok itt – mondja, a tekintete ellágyul, aztán újra a környezetére figyel. Látom, hogy készenlétben van, és valószínűleg jó okkal. Teljesen érthető lenne, ha figyelnék ezt a házat, és valószínűleg figyelik is egy ideje. Én is körülnézek, de nem látok semmit. De hát mit tudhatok én? Sin motorját már azelőtt meghallom, hogy látnám. Leparkol Vinnie négykerék-meghajtásúja mellé, a levegő porral telik meg.

– Olyan furcsa itt lenni – mondom Vinnie-nek tipródva.

– Ez valószínűleg a legnagyobb ház, amit valaha láttam – mondja, a karja megfeszül körülöttem.

Annyi minden megváltozott, amióta ezt a házat az otthonomnak nevezhettem. Olyan ide visszajönni, mintha visszatérnék a múltba, és Vinnie-t idehozni olyan, mintha a múlt, a jelen és a jövő keveredne. Sin odasétál hozzánk, és miközben leveszi a bőrdzsekijét, körülnéz.

– Milyen volt az út? – kérdezi Vinnie árnyalatnyi vágyódással a hangjában. Tudom, hogy nem hozhatta el a motorját, mert a cuccaimat vissza kell vinnünk, pedig mondtam neki, hogy egyedül is könnyedén tudok vezetni, mint legutóbbi alkalommal.

– Egész jó – feleli Sin, és az ajtó felé int az állával. – Mehetünk?

– Persze – mondja Vinnie, a kulcslyukba dugja a kulcsot, és elfordítja. Az ajtó nyikorogva kinyílik. – Maradj közöttünk, Shay.

Előttem Vinnie, mögöttem Sin, úgyhogy én vagyok a hús a Wind Dragon szendvicsben, miközben belépünk a házba, és körülnézünk.

– Ez a hely kibaszott állat! – jegyzi meg Sin füttyentve. – Ez után a klubház olyan lehet neked, mint egy kunyhó.

Megfordulok, és rosszallóan nézek rá, de csak vigyorog.

Amikor úgy látják, hogy a hely elég biztonságos, a szobámba megyek, és összeszedem a cuccokat, amiket akarok. Vinnie levisz mindent az SUV-hoz, és berakja hátulra. Átmegyek a szüleim szobájába, az ujjaimat végigfuttatom a falon. Emlékszem, amikor gyerekkoromban elrejtőztem apám gardróbjában, a babáimmal játszottam, és megpróbáltam előugrani és megijeszteni, amikor meghallottam őt. Emlékszem, hogy az ágyukon ültem, és az anyukám a hajamat fésülte, miközben azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc lánya. Amikor meghalt rákban, ketten maradtunk apámmal.

Leülök az ágyára, és számba veszem, hogy mit akarok csinálni. Eladományozom a drága dizájner ruháit és öltönyeit, a házat pedig bútorozottan adom el, így a bútorok miatt már nem kell aggódnom. Ki tudja, miket találnék a házban, miket próbált elrejteni az apám mindenki elől?

– Jól vagy? – rángat ki a gondolataimból Vinnie kérdése, aki az ajtóban áll fekete V-nyakú pólójában és farmerben. Tetőtől-talpig végigmérem, és egy pillanatig csodálom, aztán felállok az ágyról, és odamegyek hozzá.

– Igen – mondom. – Csak azon gondolkodtam, hogy mivel mit akarok csinálni.

– Jó ötlet – mondja, és a csípőmre teszi a kezét. – Kell segítség?

– Nem, köszönöm – válaszolom. – Csak befejezem a szobámat, aztán kész is vagyunk.

– Oké – mondja, a keze a tarkómra csúszik. – Tudod, hogy itt vagyok, ha kell valami, de megértem, ha egyedül akarod csinálni, rendben?

Bólintok, és egy puszit nyomok a mellkasára, aztán a szobámba megyek.

Minél előbb végzek, annál jobb.

*  *  *

Néhány órával később a földszinti dolgozószobában ülünk Vinnie-vel és Sinnel. Mindketten tűkön ülnek, ettől én is ideges leszek. A nap épp most ment le, és majdnem olyan hátborzongató érzésem van, mintha arra várnánk, hogy valami rossz történjen.

– Mi van? – kérdezem halkan egyik pasiról a másikra nézve.

Amikor zajt hallok a bejárati ajtó felől, azonnal felpattanok. Vinnie megragadja a karomat, és a konyha felé húz, ahol kilát a hátsó ajtón.

– Itt vannak – jelenti be Sin, előhúzva a fegyverét. – Felkészültél, testvér?

– Már készen születtem – feleli Vinnie, előhúzza a telefonját, és beleszól. – Most!

Irish hirtelen megjelenik a semmiből a hátsó ajtónál, Vinnie pedig gyorsan beengedi.

– Hat ember– mondja rám nézve. – A hátsó bejárat tiszta. Kiviszem őt, aztán visszajövök értetek.

– Várjunk, mi van? – kérdezem egyenesen Vinnie-re nézve. – Mit csináltok?

– Nincs idő, Shay – mondja, megragadja az arcom és egy kemény csókot ad. – Menj Irish-sal, és tedd, amit mond!

Irish megragadja a csuklómat, de a tekintetem még mindig Vinnie-nek könyörög. – Nem tetszik, hogy nem tudom, mit terveztek. Ha valami történik veled… bármelyikőtökkel… Vinnie, csak gyere velem!

Ezúttal nem is néz rám. – Irish, vidd ki! Bármelyik pillanatban itt lehetnek.

Irish megragad, én pedig hagyom. Nem kell, hogy még nehezebbé tegyem nekik a dolgot, de ugyanakkor tombolni és kiabálni akarok. Nem mondott nekem semmit! Tudatlanságban hagyott, és ebben a pillanatban gyűlölöm érte. Csak remélni tudom, hogy nem sérül meg, imádkozom érte. És Sin sem sérülhet meg. Ő apa, és a második baba is úton van. Bárcsak tudnám, hogyan terveztek biztonságban kijutni ebből.

Irish kivisz, ahol egy eddig számomra ismeretlen autó parkol. De amikor betesz a csomagtartóba, azt kell mondanom, nem számítottam rá, hogy így ment meg.

*  *  *

Körülbelül tíz perc múlva nyitja ki a csomagtartót, és mondhatom, baromi ijesztő volt odabent.

– Kinyírlak – mondom neki levegő után kapkodva. Szerencsére nem vagyok klausztrofóbiás, de akkor is, szent szar!

– Sajnálom, drágám – mondja, miközben végignéz rajtam. – Nem volt más választásunk. Biztosítani kellett, hogy ha bárki figyel, csak engem lásson a kocsiban. Jól vagy?

– Élek – felelem, és átölelem magam. – Hol vagyunk?

Körülnézek. Egy nagy, régies ház előtt parkoltunk le. Irish az előkertbe vezet, ami a házak előtti utcára néz. A ház magasan van a dombtetőn, így könnyedén belátni mindent alattunk. Előremutat, és én azonnal tudom, hogy mire.

– A házam – mondom, és hunyorogva próbálok látni. – Irish, el kell mondanod, hogy mi a terv, mert kibaszottul ki vagyok akadva.

Utálom azt az együttérző pillantást, ami átsuhan az arcán. Nem, ez nem is együttérzés volt, hanem szánalom, ami milliószor rosszabb.

Vörös villanás ragadja meg a figyelmemet.

Hátrafordulok a házam felé, és teljesen ledöbbenve és rémületen figyelem, ahogy felrobban.

– Hol van Vinnie és Sin? – kérdezem hisztérikusan.

Nem kapok levegőt, úgy érzem, lent ragadtam, a füstben és a tomboló lángokban.

– Shay, nyugalom, jól vannak – mondja Irish, az akcentusa most sokkal hangsúlyosabb. – Lélegezz, te nő, mert mindjárt elájulsz.

Lélegezzek?

Nem tudok lélegezni.

Aztán minden elsötétül.